162524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemcsés, főleg nedves, tapadós anyagok szemnagyság szerinti osztályozására

162524 6 kapcsolódik, amilyenekkel a jelenleg ismert osztályozósziták és osztályozási eljárások nem rendelkeznek. Az eljárás szerint a nedves, összetapadt anyag az előrehaladása közbeni ütközések révén olyan mechanikai igénybevételnek van kitéve, amelynek eredményeként az összetapadt anyagcsomók szétaprózódnak, és osztályozásuk gyakorlatilag már e folyamat közben végbemegy, anélkül, hogy a szétvált szemcsék újra összetapadhatnának. Azzal, hogy találmányunk szerint az anyag az osztályozási művelet során viszonylag nagy sebességű, állandó mozgásban van, és hogy a hosszirányú húr- vagy rúdelemek teljesen ki vannak küszöbölve, és mert a keresztirányú húrok közötti minimális távolság nagyobb, mint az osztályozólapra kerülő anyaghalmazban előfordulható maximális 'méretű szemcse, teljesen kizárja az eltömődés lehetőségét. Találmányunknál nincs szükség az osztályozólapok fűtésére és időnkénti tisztítására, az üzem így folyamatos, következésképpen lényegesen gazdaságosabb a jelenleg ismert megoldásoknál. Ehhez járul az egyszerű konstrukcióból következő alacsonyabb gyártási költség is. A találmány másik döntő előnye, hogy a húros osztályozólapnak a hosszirányú szálak kiküszöbölésének köszönhetően igen nagy a szabad felülete: 80—90%, sőt 96% is lehet, aminek következtében kis osztályozólapmérettel is nagy teljesítmény érhető el. Például egy 300x1000 mm-es osztályozólapokból álló szerkezet teljesítménye a dőlésszögtől függően 15—30 to/óra. A találmányt a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a szerkezet néhány célszerű kiviteli példáját tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra egy sík osztályozólap vázlatos, távlati képe; a 2. ábra egy kifelé homorú osztályozólapot mutat perspektivikusan; a 3. ábra egy kifelé domború felületű osztályozólap távlati képét mutatja; a 4. ábra egy több osztályozólapos szerkezetet perspektivikusan tüntet fel; az 5. ábra egy többlapos osztályozószerkezet vázlatos oldalnézete, az oldalburkolat eltávolításával. Az 1. ábrán feltüntetett osztályozólap 1 húrjai a 2a, 2b keretek között egymástól egyenlő távolságban vannak kifeszítve. Az osztályozandó anyag — amelynek maximális méretű szemcséje kisebb, mint a 1 húrok közötti távolság — az A nyíl irányában, tehát a 1 húrokra keresztirányban, előnyösen merőlegesen érkezik az osztályozólapra, amely a vízszinteshez képest a szöggel lefelé hajlik. Az osztályozólapon áthullott szemcsefrakció a C, az azon fennmaradt anyag pedig a B nyíl irányának megfelelően, egymástól elkülönítve távozik; az elkülönítés egy lehetséges gyakorlati megoldásának ismertetésére az 5. ábra kapcsán még visszatérünk. Az osztályozólap ferdesége, azaz az a dőlésszög változtatható, és az osztályozandó anyag jellegének, valamint a húrtávolságnak megfelelően állítandó be: értéke ál-15 tálában 30—60°, de különleges esetekben ettől el is térhet. Az 1. ábra szerinti megoldásnál a húrok különkülön megfeszíthetők az egyik, a jelen példánál 5 a 2a keretrész külső oldalán elhelyezett 3 feszítőcsavarok segítségével; ezt a megoldást főleg nagyobb szemszerkezetű anyag osztályozására szolgáló szerkezeteknél célszerű alkalmazni. Ez esetben a 2 keretek, valamint azok (nem ábrázolt) 18 keresztmerevítései acélból készülnek. Finomabb szemszerkezetű anyag osztályozásához a húrok vékony acélhuzalokból készülhetnek, és a keretre felfűzhetők; itt a húrok feszítése a keretek, pl. csavarorsóval történő szétfeszítésével eszközölhető. Az 1 húrok helyett egyébként adott esetben rudak is alkalmazhatók. A 2. ábra olyan osztályozólapot mutat, amelynek 4 húrjai a 5a, 5b keretek íveltségének megfe„„ lelő, felfelé homorú íves felületet alkotnak, és a húrok egymástól való távolsága felülről lefelé sűrűsödik: ebben az esetben a fent betáplált anyag az osztályozólap felső tartományában nagy sebességgel mozog, lefelé haladva pedig ez a sebesség 25 nem növekszik, hanem — az íveltség mértékétől függően — állandó marad vagy gyorsul. Ezzel az osztályozólappal pl. olyan anyagot lehet szétválasztani, amelynél az erős tapadás miatt nagy kezdeti sebesség — tehát az ütközések erejének 30 maximális kihasználása — szükséges, majd az alsó szakaszban az anyag szétaprózottságának és kisebb sebességének megfelelően kisebb — és egyre sűrűsödő — húrtávolság kell ugyanannak a szemcsefrakciónak az elkülönítéséhez. 35 A 3. ábra olyan osztályozólapot tüntet fel, amelynél a 6 húrok a 7a, 7b keretek íveltségének megfelelő, felfelé domború íves felületet alkotnak, és a húrok közötti távolság felülről lefelé növekszik. Itt az anyag sebessége a kezdeti stá-4" diumban kisebb, majd lefelé haladva növekszik. Ezzel a szerkezettel más tulajdonságú anyag adott célnak legmegfelelőbb osztályozását lehet végrehajtani. A fentiekből kitűnik, hogy a húrtávolsággal, a 45 húrkiosztással, a dőlésszög változtatásával és az osztályozólap íveltségével — figyelembe véve azt a tényt is, hogy ezek a tényezők egymással is tetszőlegesen kombinálhatók — a legmesszebbmenőén alkalmazkodni lehet a méretét, fajsúlyát, nedvességtartalmát és egyéb tulajdonságait tekintve rendkívül sokféle osztályozandó anyagféleségekhez, és az említett paramétereknek az adott anyaghoz legjobban niegfelélő megválasztásával a 55 gyakorlatban megkívánt legfinomabb osztályozási finomságot lehet biztosítani igen nedves, tapadós anyagok esetében is, egyidejűleg nagy teljesítményt szolgáltatva. A 4. ábra olyan osztályozószerkezetet mutat, 60 amelynél hat 8—13 egymás fölött párhuzamosan elrendezett sík osztályozólapot alkalmaztunk, amelyeket a ferde helyzetű 14 zárt ház foglal magában; az osztályozólapok e ház belső oldalfalán kialakított hornyokban vannak vezetve, tehát a 65 házból kihúzhatók és abba visszahelyezhetők. Az 50