162524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemcsés, főleg nedves, tapadós anyagok szemnagyság szerinti osztályozására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány A bejelentés napja: 1970. I. 16. (BA—2348) Közzététel napja: 1972. X. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. 162524 Nemzetközi oszt.: B 07 b 1/28 í >'; I: |,; c n a l^ / Feltaláló: BARTA Sándor oki. bányamérnök, Putnok Tulajdonos: Ózdvidéki Szénbányák, Putnok Eljárás szemcsés, főleg nedves, tapadós anyagok szemnagyság szerinti osztályozására Szemcsés anyagok osztályozására a termelés számos területén — így pl. a bányászatban szénosztályozóknál, szénmosóknál, ércelőkészítő műveknél, kavics- és homokbányákban, általában különféle zagyos anyagok esetében — többféle szitatípusokat alkalmaznak, amelyek többnyire rázassál mozgatott, esetleg vibrált, vízszintes vagy kismértékben ferde helyzetű szitalapokkal működnek. Ezek közös hátránya, hogy nedves, tapadós anyagok szétválasztására nem használhatók kielégítő eredménnyel, mert gyakran eltömődnek. Ezért azon túlmenően, hogy alkalmazhatóságuk korlátozott, az eltömődések miatt üzemeltetésük szakaszossá válik, ami a munka folyamatosságát és természetesen gazdaságosságát károsan befolyásolja; ehhez járul, hogy a gyakran szükségessé váló tisztítás időt rabló és munkaigényes művelet. A legkorszerűbb osztályozószerkezeteknél, amellett, hogy a szitalapokat vibrálják, azokat fűtik is. Ha azonban az anyag — pl. szénpor — nedves, igen tapadós, kisebb szemnagyságok mellett az osztályozási művelet még fűtés alkalmazása mellett sem hajtható végre eredményesen. Emellett a szitalapok fűtése az amúgy is magas üzemeltetési költségeket tovább növeli. A nedves, tapadós szemcsés anyagok osztályozására jelenleg alkalmazott megoldások fent leírt hátrányai részben konstrukciós, részben technológiai okokra vezethetők vissza. Az ismert szitalapok egymásra keresztirányú szálai által alko-10 15 20 25 30 tott nyílások sarkaiban a nedves anyag igen hamar átboltozódik, ami rövid idő alatt az egyes szitalyukak, majd az egész szitafelület eltömődéséhez vezet. A lyukasztott lemezekből kialakított szitalapök kör alakú nyílásainál ez az átboltozódási veszély ugyan kisebb mértékben áll fenn, azonban a fajlagos nyílásfelület lényegesen kisebb, mint a keresztirányú szálakból készített szitalapok esetében, ami az osztályozás hatásfokát csökkenti. Az ismert megoldások említett technológiai vonatkozású hátránya, hogy azoknál a száraz anyagokra alkalmazott osztályozási műveleteket lényegében mechanikusan alkalmazzák a nedves, tapadós anyagokra, ez utóbbiak sajátosságainak figyelmen kívül hagyásával. Száraz anyagok esetében például a szitalapok általában vízszintes vagy közel vízszintes helyzetűek, és a cél az, hogy a rajtuk mozgó szemcsék sebessége alacsony legyen, hogy az adott szemcse a vele lényegében azonos méretű szitalyuk felett ne csússzon el, hanem azon áthulljon. A nedves anyagnál azonban a szemcsék döntő része nem mozog szabadon, hanem kisebb-nagyobb halmazokká áll össze, amelyek szétválasztásához a vízszintes szitalap mozgatása vagy vibrálása nem elegendő, de még a szitalap fűtése sem oldja meg kielégítően a problémákat. Ismeretessé váltak olyan megoldások is, amelyeknél a szitalapok helyett csak egymással pár-162524