162499. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra
162499 közül a másodiknál, míg a szükséges tároló kapacitás annál lényegesen kisebb. A találmány tehát kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő-berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra, amelynek az összes előfizetői állomás kapcsolási számának megfelelő adatjeleket tároló tárolóberendezése van, és az jellemzi, hogy a tárolóberendezés az átalakítandó kapcsolási számoknak megfelelő digitális adatjeleket helyértékenként tároló tárolócsoportokban van elrendezve, ahol minden egyes tárolócsoporton belül adatjelet tároló rekeszekből álló alcsoportok és a tárolócsoportnál eggyel kisebb hely értékű tárolócsoport egyik adat jeltároló rekeszének címéből és/vagy a tárolócsoportnál eggyel nagyobb helyértékű tárolócsoport egyik adatjeltároló rekeszének címéből képzett címjelet tároló rekeszekből álló alcsoportok vannak, és a legkisebb helyértékű tárolócsoportban minden egyes cím jelet tároló rekesz valamelyik adatjelet tároló rekeszekből álló alcsoporthoz, a többi tárolócsoportban pedig minden egyes cím jelet tároló rekesz egyetlen adatjelet tároló rekeszhez van hozzárendelve, valamint a legkisebb helyértékű tárolócsoport kivételével valamennyi tárolócsoport címjelet tároló rekeszeihez kapcsolási számból központi számmá történő átalakításnál a következő kisebb hely értékű tárolócsoport egyik adatjelet tároló rekeszekből álló alcsoportja, központi szám kapcsolási számmá történő átalakításánál pedig a legnagyobb helyértékű tárolócsoport kivételével valamennyi tárolócsoport címjelet tároló rekeszeihez a következő nagyobb helyértékű tárolócsoport egyik adatjelet tároló rekesze van hozzárendelve, továbbá valamennyi tárolócsoporthoz a tárolócsoport egyik adat jeltároló rekesze címének tárolására regiszter van kapcsolva, két szomszédos tárolócsoport közé pedig a mindenkori következő tárolócsoport egyik adatjeltároló rekeszének címét képező aritmetikai egység van csatlakoztatva. A találmányt a továbbiakban rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. és 2. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés példaképpeni kiviteli alakját mutatja. Ezen belül az 1. ábra azt is szemlélteti, hogy hogyan történik egy kapcsolási szám központi számmá való átalakítása, míg a 2. ábra egy központi számnak kapcsolási számmá való átalakítását mutatja. Az 1. ábrán látható, hogy van a tárolóberendezés kialakítva a találmány szerinti kapcsolási elrendezésben. Az ábrázolt kiviteli alak max. négy számjegyből álló kapcsolási számok átalakítására szolgál. A tárolóberendezés négy A, B, C és D tárolócsoportban van elrendezve, és mindegyik tárolócsoport a kapcsolási szám egy számjegyhelyének felel meg. Az egyes szavakat tároló rekeszek címe az illető négyszögek bal oldalán van feltün-10 15 20 tetve, míg a rekeszben tárolt jel a négyszögbe van beírva. Az egyes tárolócsoportok adatjeleket tároló rekeszekre és címjeleket tároló rekeszekre oszla-5 nak. Mind az adatjeleket, mind pedig a cím jeleket tároló rekeszek egy tárolócsoporton belül egy vagy több alcsoportot alkotnak. Az adatjelek megfelelnek a központhoz tartó kapcsolási számok egyes digitális számjegyeinek. A kapcsolási számból központi számmá történő átalakítás olyan módon történik, hogy a kapcsolási szám minden egyes számjegye módosít egy címet az illető tárolócsoporton belül, valamint kijelöl egy címet a következő tárolócsoportban ezen számjegy értékétől függően. Az átalakítást legegyszerűbben egy példa kapcsán magyarázhatjuk meg; ennél a példánál feltételezzük, hogy a 2843-as kapcsolási számot kaptuk a REG regiszterbe az Ab előfizetőtől. Ekkor először is összehasonlítás történik a kapcsolási szám első, legnagyobb helyértékű számjegye, a 2-es és az A tárolócsoportban lévő ai, a2 és a3 című rekeszek tartalma között. Ezen rekeszekben az 1, 2 és 3 adatjelek 25 vannak tárolva, amelyekről a példa értelmében föltételezzük, hogy csak ezek lehetnek egy olyan kapcsolási szám kezdő számjegyei, amely megfelel egy központi számnak. Azonosságot találunk akkor, amikor a 2-es számjegyet összehasonlítjuk 30 az a 2 című rekesz tartalmával és ekkor az öszszehasonlítási folyamat megszakad. Ha viszont nem találnánk azonosságot a három összehasonlítás után, ez szintén az átalakítási folyamat megszakítását és olyan jelzés kiadását eredményezné, 35 h°gy a kapcsolási szám nem felel meg egyetlen központi számnak sem. Annak érdekében, hogy meghatározzuk, hogy melyik rekesz után következzék be ilyen megszakítás, tárolni lehet egy bitet például minden rekesz címének egy bizonyos 40 helyén, amely bit megváltoztatja értékét abban a címben, amely azt az utolsó címet követi, amelynek tartalmát még össze kell hasonlítani a kapcsolási szám kérdéses számjegyével. Ha az a2 címnél azonosságot találtunk, ezt a címet a REG A 45 regiszterbe tápláljuk és az a2 címhez rendelt A 2 címet jelöljük ki, amit a rajzon 1 és 2 nyilak jeleznek. Az A2 címen a B tárolócsoporthoz tartozó bs cím jel van tárolva, ami a következő lépésben megcímzésre kerül (3 nyíl). Megfelelő módon, ha 50 az aj, illetőleg a3 címeknél találtunk volna azonosságot, ez azt eredményezte volna, hogy először az Ai, illetőleg A3 címek lettek volna megcímezve, majd azután a bi és b7 címek. A kapott bs címen, a példánk értelmében, az A tárolócsoportban történt folyamattal analóg módon, öszszehasonlító folyamat indul, amikor is az összehasonlítási folyamat a kapcsolási szám második, 8-as számjegyével történik. Feltételezzük, hogy g0 a kezdő 2-es számjegy után csak a 8-as vagy 9-es számjegy következhet olyan kapcsolási számban, amely a központban valamely központi számnak felel meg. Ennél az összehasonlításnál akkor van egyenlőség, amikor a bs című rekesz 65 tartalmát hasonlítjuk össze. Ennél a címnél az 55
