162499. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. XI. 15. (TE—528) Svédországi elsőbbsége: 1967. XI. 23. (16.110/67) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. X. 31. 162499 Nemzetközi osztály: H 04 g 3/47 Feltalálók: EDSTRÖM Nils Herbert mérnök, Vallingjby, Svédország, HBMDAL Goran Anders Henrik mérnök, Tyresö, Svédország Tulajdonos: Telefonaktiebolaget L M Ericsson cég Stockholm, Svédország Kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra 1 A találmány kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő-berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra, ahol a két szám között nincs matematikailag leírható kapcsolat. 5 A távközlő berendezéshez, amelynél a találmány szerinti kapcsolási elrendezést alkalmazzuk, több előfizetői állomás csatlakozik, amelyeknek mindegyike külön kapcsolási számmal rendelkezik és megfelelő számú előfizetői készüléket tar- 10 talmaz, amelyek mindegyikének külön központi száma van. Valamely távközlő berendezésben, például telefonközpontban szükséges, hogy a kapcsolási számot, azaz például egy telefonkönyvben levő tele- 15 fonszámot át lehessen alakítani az előfizetői készüléknek a központban lévő számára, az ún. központi számra és viszont. A két szám között nincs leírható matematikai kapcsolat és ilyen módon nincs lehetőség arra, hogy az egyik számot a má- 20 sikból egyszerű módon kiszámítsák. A programtárolóval vezérelt telefonközpontokban ezt az átalakítást mind ez ideig úgy végezték, hogy egy tárolóban egy címlista van, ahol a központi számok a címeket alkotják, és ahol minden cím mel- 25 lett a központi számnak megfelelő kapcsolási szám van a tárolóban tárolva. Ennél a megoldásnál a központi számról a kapcsolási számra történő átalakítás igen gyors lesz, míg az ellentétes irányban történő átalakítás sokkal lassabban tör- 30 ténik, minthogy a címtartalmakat végig kell keresni, amíg a kérdéses kapcsolási számot megtalálják, ami után annak címét ki lehet olvasni. Minden ilyen átalakításnál ezért szükséges, hogy átlagban a címlista felét átvizsgálják. Annak érdekében, hogy ezt az átalakítási időt csökkentsék, egy második címlistát lehet elhelyezni a tárolóban, amely címlistánál a kapcsolási számok alkotják a címeket, és ezen címeknél a kapcsolási számoknak megfelelő központi számok vannak tárolva. Az ilyen lista azonban igen hosszú lesz, mert ha a kapcsolási számban a számjegyek száma K, akkor a központ 10K

számú kapcsolási szám bármelyikét fogadhatja, míg a központi számok száma többnyire lényegesen kisebb. A címlistának tartalmaznia kell azokat a kapcsolási számokat is, amelyeknek nem felel meg a központban központi szám és ezen címek mellett olyan információ van tárolva, amely jelzi, hogy a kapcsolási szám nem tartozik a kérdéses központhoz. Ilyen módon az először ismertetett módszer hosszú átalakítási időt eredményez az egyik irányban, míg a másik módszer nagyméretű tárolót tesz szükségessé és következésképpen igen költséges. Jelen találmánnyal ezért olyan kapcsolási elrendezést kívánunk megvalósítani, amelylyel az átalakítás végrehajtása központi számról kapcsolási számra és viszont oly módon lehetséges, hogy az átalakítási idő mindkét esetben olyan nagyságrendű, mint a két ismert fenti módszer 162499