162498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kromon-karbonsav-származékok előállítására

162498 Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet — e képletben Rí és R2 azonosak vagy különbözőek lehetnek és hidrogénatomot, rövid szénláncú alkil- vagy acilgyököt jelentenek (kivéve azt az esetet, amikor mind az Rí, mind az R2 hidrogénatom), R3 ciano-, észterezett vagy észterezetlen karboxil-, vagy karboxamido-csoportot képvisel, az RiO- és R20-gyökök az 5-, 6-, 7- és 8-as helyzet közül bármelyik két helyzetben, az R3

gyök pedig 2-es vagy 3-as helyzetben kapcsolódik — dezalkilezünk és/vagy dezacilezünk, és/vagy hidrolizálunk. A (II) általános képletben szereplő, Rí és/vagy R2 gyökök által képviselt alkil-csoportok előnyösen 1—4 szénatommal rendelkeznek, e csoportok egyenes vagy elágazó láncúak lehetnek. Az alkil-csoportok példáiként a metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil- és a tercier-butil-csoportok említhetők. Az Rí és/vagy R2 által képviselt acil-csoportok alifás vagy aromás acil-csoportok lehetnek. Az alifás acil-csoport előnyösen elsősorban 1—4 szénatomos karboxil-acil-csoport, mégpedig formil-, acetil-, propionil-, butiril- stb. gyök. Valamely aromás acil-csoport jellegzetes példájaként a benzoil-csoport említhető. Az észterezett karboxil-csoport a —COOXi csoporttal szemléltethető (ahol Xi valamely rövid szénláncú alkilgyök). A rövid szénláncú alkilgyök előnyösen 1—8 szénatommal rendelkezik. A karboxamido-csoport a —CO—NH2 képlettel írható le. Abban az esetben, ha Rí és R2 alkilgyök, a (II) általános képletű vegyületet dezalkilezzük, ha Rí és R2 acilgyök, a (II) általános képletű vegyületet dezacilezzük. Amennyiben Rí és R2 közül az egyik alkil-, a másik acilgyök, az (I) általános képletű vegyületek dezalkilezéssel és dezacilezéssel állíthatók elő. A találmány szerinti dezalkilezést bármely olyan önmagában ismert hagyományos módszer szerint végezhetjük, amely általában használatos egy éterkötés felhasítására. A dezalkilezés módszerére példaképpen megemlítjük a hidrolízist, amelynek során a kiinduló vegyületet tömény ásványi savval (így például tömény jódhidrogénnel, tömény brómhidrogénnel vagy polifoszforsav és káliumbromid keverékével) valamely megfelelő oldószer (például ecetsavanhidrid, ecetsav, fenol vagy ezek elegye) jelenlétében vagy oldószer jelenléte nélkül melegítjük. Egy másik módszer abban áll, hogy a kiinduló vegyületet alumíniumhalogeniddel (például alumíniumkloriddal, alumíniumbromiddal, alumínium jodiddal) valamely közömbös oldószer, így szénhidrogének vagy ezek származékai (például benzol, klórbenzol, nitrobenzol, toluol) jelenlétében vagy oldószer nélkül az alumíniumhalogenid és a kiinduló vegyület addíciós termékeként állítjuk elő és ezt az addíciós terméket azután vízzel vagy ásványi savval (például klórhidrogénnel, kénsavval) elbontjuk. Egy harmadik módszer szerint a kiin-15 duló vegyületet bórhalogeniddel (például bórbromiddal, bórfluoriddal, bórkloriddal) szobahőmérsékleten vagy melegítés közben kezeljük; egy további módszer szerint pedig a kiinduló vegyüle-5 tet piridinből és egy halogénhidrogénsavból (például klórhidrogénből vagy brómhidrogénből) előállított savaddíciós sóval reagáltatjuk. A találmány szerinti dezacilezést olyan, bármely önmagában ismert hagyományos módszer 10 szerint végezhetjük, amely az észterkötés felhasítására általában használatos. A dezacilezésre példaképpen a hidrolízist említjük meg, amely szerint a kiinduló vegyületet halogénhidrogénnel (például klórhidrogénnel, brómhidrogénnel) kezeljük szobahőmérsékleten vagy melegítés közben. Végezhetjük a hidrolízist alkálifémhidroxiddal (például káliumhidroxiddal vagy nátriumhidroxiddal) alkalmas oldószer, mint víz, alkoholok (például metanol, etanol) jelenlétében vagy ezek elegyében. Olyan (II) általános képletű kiinduló vegyületekben, ahol egy az R3 szubsztituens által képviselt gyök ciano-, észterezett karboxil-, vagy 25 karboxamido-csoport, ennek a szubsztituensnek a hidrolízisét a dezalkilezéssel, vagy a dezacilezéssel párhuzamosan is elvégezhetjük, amikor is egy szabad karboxil-csoportot kapunk. Az ily módon előállított (I) általános képletű 30 vegyületek a megfelelő alkálifém- vagy ammóniumsókká alakíthatók minden önmagában ismert hagyományos módszerrel olyan vegyületeket használva, amelyek alkálifém- vagy ammóniumion szolgáltatására képesek. Ilyen vegyüle-35 tek jellegzetes képviselői az alkálifémhidroxidok (például nátriumhidroxid, káliumhidroxid, lítiumhidroxid), alkálifémkarbonátok vagy alkálifémhidrogénkarbonátok (például nátriumkarbonát, nátriumhidrogénkarbonát, káliumhidrogén-40 karbonát, káliumkarbonát), alkáli típusú erős kationcserélő gyanták (például nátrium típusú Amberlit IR—20) vagy ammóniumhidroxid. Az (I) általános képletű vegyületek szerves aminsókká is alakíthatók oly módon, hogy e ve-45 gyületeket megfelelő szerves aminokkal reagáltatjuk. A találmány szerinti vegyületek aminsói előállításánál előnyösen használatos szerves aminők jellegzetes példáiként a mono-, di- vagy trietanol-50 amin, dl-metilefedrin, l-(3,5-dihidroxifenil)-l-izopropilaminoetanol, izoproterenol /3,4-dihidroxi-a- [/izopropilamino/metil] benzilalkohol/, hetrazán (dietilkarbamazin), dextrometorfán (d-3--metoxi-N-metilmorfinán) említhetők. Az így előállított, találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek vagy ezek sói könnyen kiválaszthatók a reakcióelegyből és önmagában ismert módon (például extrahálással, desztilláció-60 val, átkristályosítással vagy kromatografálással) tisztíthatók. A találmány során alkalmazott (II) általános képletű kiinduló vegyületek az (1), (2) és (3) reakcióvázlatokon bemutatott módon állíthatók elő. 65 A képletekben szereplő Rí és R2 szubsztituen-55