162497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntelepek gazdaságos leművelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány A bejelentés napja: 1971. II. 18. (TA—1103) Közzététel napja: 1972. VII. 28. Megjelent: 1974. X. 31. 162497 Nemzetközi osztály: E 21 c 37/16 43/00 Feltalálók: Dr. Richter Richárd egyetemi docens, Miskolc, Szabó Lászlóné oki. bányamérnök, Tatabánya Tulajdonos: Tatabányai Szénbányák, Tatabánya Eljárás széntelepek gazdaságos leművelésére A találmány széntelepek kombinált és gazdaságos leművelésére vonatkozik. A szénbányászat gazdaságossága — különösen az egyre inkább előtérbe kerülő folyékony és gáznemű energiahordozókkal összehasonlítva — ma az egyik legfontosabb tényező az ipari fejlesztésben. A széntelepek hagyományos leművelése anyag- és munkaerőigényes, és ezen a tényen a korszerű gépi berendezések és módszerek alapjában változtatni nem tudtak. Ehhez járul még a leművelés balesetveszélye is, amit megszüntetni nem, csak csökkenteni lehetett. Ismeretes, hogy a felsorolt hátrányok leküzdésére több eljárást alkalmaztak. Ezek egyike az USA-ban bevezetett fúrásos jövesztés. A széntelepben egymás mellé telepítenek 100—150 m hosszú és a szénvagyontól, kőzetviszonyoktól függően 0,4—2,1 m átmérőjű fúrólyukakat. Ezzel az eljárással, amelyet perforációs módszernek neveznek, a telep szénvagyonának mintegy 50%-át lehet kitermelni, míg a furatok közötti bordák anyaga szénveszteségnek számít. Az eljárás előnye, hogy a teljesítmény ugrásszerűen megnövekszik, elmarad a fejtéses eljárás anyag- és biztosításszükséglete, mivel nincs robbantás, a főte szénbordákkal alátámasztva marad és így szemmel látható kőzetmozgás nincs. Ennek következtében a perforált mező és szállítóvágata évekig állva marad, és csak lényegtelenebb leválások jelentkeznek, elsősorban a fúrólyukak közvetlen köze-10 15 20 25 30 lében. Az eljárás különösen nagy eredménnyel volt alkalmazható a külfejtések peremén, mintegy 100—150 méteres sávban. Amikor az eljárást a mélyművelésben is alkalmazni próbálták, akkor arra új berendezést kellett kialakítani, és ezzel már csak a külszínen végrehajtott fúrásos jövesztés teljesítményének mintegy 30%-a volt elérhető, ami már nem volt gazdaságos. Európában, ahol a szénvagyon kisebb, a módszer azonban még mindig előnyös, mert a hagyományos fejtéses módszerrel elérhető mezőteljesítményt a perforációs, fúrásos jövesztés alkalmazásával mintegy 40%-kal sikerült meghaladni. Ennél az eljárásnál a fejtési szállítóvágatok mindkét oldalán egymással szemben készítettek 50 m hosszú és 1—1,8 m átmérőjű furatokat. A fúrásos, perforációs eljárás hátránya minden előnnyel szemben könnyen belátható, hiszen a bordázat anyaga, amely a mezőben marad, a szénvagyon 50%-át meddővé teszi. Ismeretes egy másik eljárás a szénbányászat hátrányainak kiküszöbölésére, az ún. föld alatti elgázosítás. Az eljárás kísérleteit az egész világon a század első évtizedeiben kezdték meg, több vagy kevesebb eredménnyel. A kísérleteket két fő irányban folytatták, az egyik a hagyományos lefejtéstől független elgázosítási módszer, a másik pedig egy olyan módszer, amely a hagyományos lefejtést követő, második lépésben végzi az elgázosítást. 162497