162492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolino származékok előállítására

162492 11 12 10. példa A 4. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási vegyületként 2--amino-5-klórfenil-2'-furil-keton helyett 2-eiklopropilmetilamino-5-klór-acetofenont használunk. 164—165 °C-on olvadó l-ciklopropilmetil-2(lH)-4-metil-6-klór-kinazolinont kapunk. Hozam: 56%. 11. példa A 4. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási vegyületként 2--amino-5-klórfenil-2'-furil-keton helyett 2-aminofenil-7-(4-fenil-piperidino)-propil-ketont és eluálószerként benzol helyett etilacetátot használunk. A kapott 2-triklóracetamidofenil-y-(4-fenil-piperidino)-propil-ketont etanolból átkristályosítjuk. Az így kapott 94,0—95,0 °C olvadáspontú barna prizmás kristályos termékből 270 °C fölött olvadó 4-[r-(4-fenil-piperidino)-propil]-2(lH)-kinazolinont állítunk elő. Hozam: 87%. 12. példa 2,74 g 4-(2'-tienil)-2(lH)-kinazolinon 60 ml dimetilformamiddal készített oldatához kis adagokban hozzáadunk 0,50 g 63%-os nátriumhidridet. A reakcióelegyet 55—60 °C-on melegítjük 30 percen át, keverés közben, azután szobahőmérsékletig hűtjük le. A reakcióelegyhez ezután 3,6 g 90%-os ciklopropilmetilbromidot adunk és az így kapott elegyet keverés közben 100 °C-on melegítjük 6 órán át. Lehűtés után a reakcióelegyet 300 ml vízbe öntjük és kloroformmal kétszer extraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, vízzel mossuk, nátriumszulfáton megszárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott barna olajos maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként kloroformot használunk. 2,0^ l-ciklopropilmetil-4-(2'-tienil)-2(lH)-kinazolinont és 1,0 g 2-ciklopropilmetoxi-4-(2'-tienil)-kinazolint kapunk. Az előbbi vegyületet etanol és izopropiléter elegyéből kristályosítjuk át. A kapott termék világossárga, tűs kristályai 89,0—91,0 °C-on olvadnak. Az utóbbi vegyületet etanol és petroléter elegyéből kristályosítjuk át. A kapott termék finom világossárga kristályai 83,0—84,0 °C-on olvadnak. 13. példa 3,15 g 4-(2'-tienil)-6-klór-2(lH)-kinazolinon 80 ml dimetilformamiddal készített szuszpenziójához kis adagokban 0,5 g 63%-os nátriumhidridet adunk. A reakcióelegyet 55 °C-on melegítjük keverés közben 30 percen át, azután szobahőmérsékletre hűtjük le. Ezután hozzáadunk 3,6 g 90%-os ciklopropilmetilbromidot, és a kapott keveréket a 12. példában leírt módon reagáltatjuk és dolgozzuk fel. 2,05 g l-ciklopropümetil-4-(2'-tienil)-6-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, amelyet etanol, éter és petroléter elegyéből átkristályosítunk. A kapott termék sárga kristályai (prizmák) 140,5—141,0 °C-on olvadnak. Az említett vegyület mellett 1,65 g 2-ciklopropilmetoxi-4-(2'-tienil)-6-klór-2(lH)-kinazolint kapunk, amelyet etanol és petroléter elegyéből kristályosítunk át. Az így kapott világossárga, tűs kristályos termék 5 97,0—98,0 °C-on olvad. 14. példa A 12. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási vegyületként 4-(2'-10 -tienil)-2(lH)-kinazolinon helyett 2,96 g 4-(2'-furil)-6-klór-2(lH)-kinazolinont használunk. 1,4 g l-ciklopropilmetil-4-(2'-furil)-6-klór-2(lH)-kinazolinont és 1,3 g 2-ciklopropilmetoxi-4-(2'-furil)-6-klór-kinazolint kapunk. Az előbbi ve-1E* gyületet etanol és izopropiléter elegyéből kristályosítjuk át, amikor is 160,0—161,0 °C olvadáspontú sárga, prizmás, kristályos terméket kapunk. Az utóbbi vegyületet izopropiléterből kristályosítjuk át. A kapott sárga, tűs, kristályos termék 20 olvadáspontja 109,0—110,0 °C. 15. példa A 12. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy kiindulási vegyületként 4-(2'-tienil)-2(lH)-kinazolinon helyett 3794 g 4-ciklohexil-6-klór-2(lH)-kinazolinont használunk. 1,91 g l-ciklopropilmetil-4-ciklohexil-6-klór-2(lH)-kinazolinont és 1,62 g 2-ciklopropilmetoxi-4-ciklo-30 hexil-6-klór-kinazolint kapunk. Az előbbi vegyületet etanolból átkristályosítjuk, amikor is 157,0—157,5 °C olvadáspontú színtelen, tűs, kristályos anyagot kapunk. Az utóbbi vegyületet izopropiléterből kristályosítjuk át. Az 35 így kapott színtelen, tűs, kristályos termék 108,5 —109,0 °C-on olvad. 16. példa A 12. példa szerinti módon járunk el, azzal a 40 különbséggel, hogy kiindulási vegyületként 4-(2'-tienil)-2(lH)-kinazolinon helyett 4-metil-6-klór-2(lH)-kinazolinont használunk. 164—165 °C olvadáspontú barnássárga, tűs, kristályos 1-ciklopropilmetil-4-metil-6-klór-2(lH)-kinazolinont és na-45 rancssárga, olajszerű 2-ciklopropilmetoxi-4-metil-6-klór-kinazolint kapunk. Hozam: 53%. 17. példa 2,92 g 2-ciklopropilmetilamino-5-klórfenil-2'-50 -tienil-keton és 1,82 g triklóracetilklorid 50 ml éterrel készített oldatához jeges hűtés közben 1,0 g trietilamint csepegtetünk. A reakcióelegyet 1. órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd 2 5g órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűtés után a reakcióelegyet vízzel mossuk és nátriumszulfáton megszárítjuk. Az oldószer eltávolítása után 4,3 g 2-(N-ciklopropilmetil-triklóracetamido)~5-klórfenil-2'-tienil-ketont kapunk olaj-60 szerű termék alakjában. A kapott nyers 2-(N-ciklopropilmetil-triklóracetamido)-5-klórfenil-2'-tienil-ketont 50 ml etanolban oldjuk. Az oldathoz 5 g ammóniumacetátot adunk. A reakcióelegyet 10 órán át keverjük 65 visszafolyató hűtő alatt való forralás közben, az-