162490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 3,4-diaza-delta1,4-androsztadiének előállítására

162490 állni hagyjuk. Ezután a reakciókeveréket csak­nem szárazra pároljuk, a maradékot vízibe fel­vesszük, és az oldatot 3 ízben kloroformmal ext­raháljuk. A kloroformos kivonatokat 3 ízben te­lített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal extra­háljuk. A vizes fázist megsavanyítjuk, és 4 íz­ben etilacetáttal extraháljuk. Az etilacetátos ki­vonatokat 8%-os nátriumklorid-oldattal mos­suk, nátriumszulfáton szárítjuk, és szárazra pá­roljuk. A maradékot éter és etilacetát elegyéből átkristályosítva 1,14 g 3-oxa-A-norandrosztán­-5/?,17/?-diol-2-ont kapunk. Olvadáspontja 183— 184°. c) 3-Metil-3,4-diaza~A't -androsztén-2-on-l 7ß-ol 450 mg 3-oxa-A-norandrosztán-5/?,17/?-diol-2--on és 0,22 ml metilhidrazin keverékét 5 ml eta­nolban 3,5 óra hosszat visszafolyatás közben for­raljuk, majd vizet adunk hozzá, és éterrel ext­raháljük. Az éteres kivonatokat 8%-os nátrium­klorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárít­juk, és szárazra pároljuk. A maradékot kloro­form és izopropiléter elegyéből átkristályosítva 327 mg 3-metil-3,4-diaza-/l''-androsztén-2-on-17/5--olt kapunk 196,5^—197,5° olvadásponttal. A klo­roform és izopropiléter elegyéből való átkristá­lyosítással készült analitikai minta is 196,5— 197,5°-on olvad; [a]"1 +14° etanolban); Á KBr : 2,93 és 6,10 fi; AMeoH. •3m m „ ( 7 fi50); TJ^ 13 : 9,21 (e, 18-Me), 8,95 (e, 19-Me), 6,69 (e, 3-Me) és 6,35 (k, 17«-H) (e = erős, k = közepes). Összetétel: a C18 H280 2 N 2 (304,42) képletre számított: C 71,01, H 9,27, N 9,20%; talált: C 71,15, H 9,16, N 9,39%. 2. példa 3-Fenil-3,4-diaza-A l -androsztén-2-on-l 7ß-ol 400 mg 3-oxa-A-norandrosztán-5/ő,17/?-diol-2--on és 5 ml etanolban oldott 0,2 ml fenilhidrazin keverékét visszafolyatás közben 4 V4 óra hosszat forraljuk, majd vízzel hígítjuk, és éterrel extra­háljuk. Az éteres kivonatokat 8%-os nátrium­klorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárít­juk, és szárazra pároljuk. A maradékot metanol és izopropiléter elegyéből átkristályosítva 2,37 mg 3-fenil-3',4-diaza-/l4 -androsztén-2-on-17/3-olt ka­punk. Olvadáspontja 175—177°. A metanol és izopropiléter elegyéből való átkristályosítással készült analitikai minta olvadáspontja 188— 190°; 2KBr : 2,94, 5,97, 6,27 és 6,70 fi; IMeOH. 23 7 m.« (11500), váll 260 m,« (5850); t TMcis : 9,19 (e, 18-Me) és 8,83 (e, 19-Me). Összetétel: a C23H30O2N2 képletre számított: C 75,37, H 8,25, N 7,64%; talált: C 75,31, H 8,32, N 7,63%. 55 60 3. példa 3-(p-Fluorfenil)-3,4-diaza-Ari -androsztén­-2-on-lTß-ol 5 450 mg 3-oxa-A-norandrosztan-5-ß,17ß-diol-2--on, 222 mg p-fluorfenilíhidrazin-hidroklorid és 115 mg nátriumacetát keverékét héliumatmosz­féra alatt 5 ml etanollal 3,5 óra hosszat vissza-10 folyatás közben forraljuk, majd vizet adunk hozzá, és az oldatot kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatokat 8%-os nátriumklorid­oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot etilacetát és he-15 xán elegyéből átkristályosítva 5126 mg 3-(p-fluor­fenil)-3,4-diaza-^'í -androsztén-2-on-17^-olt ka­punk etilacetátos szolvátként. Olvadáspontja 154 —157°. A metanolból való átkristályosítással készült analitikai minta olvadáspontja 182— 2a 183,5°; [ajo1 : —14° (etanolban). 2KBr : 2,94, 5,9ß, 6,26 és 6,70 fi; IMeon. 234 mfl (11800), váll 260 m« (5870); t CDCU: 9,19 (e, 18-Me), 8,84 (e, 19-Me) és 6,33 (k, 17«-H). 25 Összetétel: a C23H29O2N2F (384,48) képletre számított: C 71,85, H 7,60, N 7,28%; talált: C 71,96, H 7,60, N 7,44%. 30 4. példa 3-(p-Fluorjenil)-3,4-diaza-Al ^-androsztadien­-17 ß-ol-acetät 35 368 mg 3-(p-fluorfenil)-3,4-diaza-/l 4 -androsztén­-2-on-17/?-olnak 75 ml éterrel készült oldatát 1 percig 125 mg lítiumalumíniumhidriddel kezel­jük 8 ml éterben. 100 ml etilaoetátot adunk a reakciókeverékhez a fölös hidrid elbontására, és 40 az oldathoz 75 ml telített káliumnátriumtartarát­oldatot adunk. A szerves réteget elválasztjuk, és a vizes fázist kloroformmal extraháljuk. Az egyesített szerves frakciókat 8%-os nátriumklo­rid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és szárazra pároljuk. A 3-(p-fluorfenil)-3,4-diaza­-Zl^-androsztadién-n/S-olból álló maradékot 2 ml ecetsavanhidriddel és 0,2 ml piridinnel 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, vizet adunk hozzá, és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatokat telített nátriumhidrogénkarbonát­oldattal és 8%-os nátriumklorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot V aktivitású semleges alumínium­oxid lemezen kromatografáljuk, kloroformot hasz­nálva kifejlesztő oldószerként és a fő sávot ult­raibolya fényben észlelve. Etilacetáttal eluálva és a bepárlási maradékot petroléterből átkristá­lyosítva 232 mg 3-(p-fluorfenil)-3,4-diazía-/l1' 4 ­-androsztadién-17/S-ol-acetátot kapunk 144—146° olvadásponttal. A petroléterből való átkristályo­sítással készült analitikai minta olvadáspontja szintén 144—146°; [«]D : —10° (kloroformban). XKSV. 5)77; 6 , 01 es 6jl9 ^. íMeoH. 277 m« 65 (24 9O0); r £^l3 : 9,15 (e, 18-Me), 8,82 (e, 19-Me),

Next

/
Thumbnails
Contents