162466. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a fenoxiecetsav heterociklusos származékainak előállítására

162466 3 mól) furoilklorid és 250 ml széndiszulfid oldatához kis adagokban hozzáadunk 66,6 g (0,5 mól) vízmentes alumíniumkloridot. A hozzáadás közben a hőmérsékletet 25°-on tartjuk. A reakcióelegyet ezután 5 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd egy éjszakán át állni hagyjuk, utána egy óra hosszat 55°-on (a széndiszulfid forrási hőmérsékletén) melegítjük. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük, majd az oldatot 500 g 50 ml tömény sósavat tartalmazó tört jégre öntjük. A képződött csapadékot leszívatjuk és 30%-os nátriumkarbonát-oldattal, utána pedig desztillált vízzel mossuk. Ily módon 64,7 g szürke kristályos anyagot (o. p. 148°) kapunk. Metil-etilketonból való átkristályosítás után 57,8 g kristályos termék, 4-(2-furoil)-2,3-diklór-anizol keletkezik, amely 150°-on olvad. Hozam az elméleti kitermelés 85%-a. b) 40,6 g (0,15 mól) ily módon kapott termék 350 ml tiofénmentesített benzollal készített oldatához kis adagokban hozzáadunk 60 g vízmentes alumíniumkloridot. A reakcióelegyet ezután két óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítjük, majd 400 g jégre öntve hidrolizáljuk. A képződött csapakot leszívatjuk és 10%-os nátriumkarbonát-oldatban felvesszük, majd 10%-os sósav-oldattal újból kicsapjuk. Ily módon 34,8 g kristályos anyagot, 4-(2-furoil)-2,3-diklór-fenolt kapunk, amelyet 200 ml benzolból átkristályosítunk. Ily módon 29,1 g kristályos terméket kapunk, amely 129—130°-on olvad. Hozam az elméleti kitermelés 75%-a. c) Nátriumetilát-oldatot készítünk oly módon, hogy 1,50 g nátriumot feloldunk 100 ml abszolút etilalkoholban. Az így kapott oldathoz először 16,7 g (0,065 mól) fentifenolt, utána pedig 9,6 g klórecetsav-etilésztert adunk, majd a reakcióelegyet 14 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Melegen leszívatjuk (a nátriumkloridot eltávolítjuk); a szűrlet lehűlésekor a 4-(2-furoil)-2,3-diklórfenoxiecetsavas etilészter kristályok alakjában válik ki. Ily módon 15 g kristályos anyaghoz jutunk (a nyerstermék hozama 67%). Izopropanolból történő átkristályosítás után 12,9 g 90°-on olvadó terméket kapunk. Hozam 58%. d) Melegen feloldunk az így kapott észterből 10 g-ot 300 ml 95°-os etilalkoholban, majd 4 ml 30%-os nátriumkarbonát-oldatot adunk hozzá. Eközben bőséges fehér csapadék képződik. A reakcióelegyet 30 percig visszafolyatás közben melegítjük. A kivált kristályokat leszívatjuk és meleg alkohollal mossuk, majd 10 ml meleg vízben oldjuk. Az így kapott oldatból a savat sósavval felszabadítjuk, utána pedig 15 ml 50%-os etilalkoholból átkristályosítjuk. Ily módon 8,6 g kristályos terméket, 4-(2-furoil)-2,3-diklórfenoxiecetsavat kapunk, amely 176°-on olvad (hozam az elméleti kitermelés 95%-a). A nátriumsót közvetlenül vízből való átkristályosítás útján tisztíthatjuk (7 g anyag, 75 ml víz); o. p. 260—265° (Maquenne-edényben, korrekció nélkül). 2. példa 4-(2-tienoil)-2,3-diklórfenoxi-ecetsav (CE-3624) a) 55 g (0,31 mól) 2,3-diklóranizol, 91 g (0,62 mól) tiofén-2-karbonsavklorid és 180 ml széndiszulfid-4 oldathoz lassanként hozzáadunk 82,7 g vízmentes alumíniumkloridot, miközben a hőmérsékletet 25°ig hagyjuk emelkedni. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 5 óra hosszat keverjük, egy éjszakán át 5 állni hagyjuk és utána egy óra hosszat 55°-on melegítjük. Az oldatot ezután lehűtjük és 250 g jég és 60 ml tömény sósav elegyével hidrolizáljuk. A képződött csapadékot 30%-os nátriumkarbonát-oldattal kezeljük és utána vízzel mossuk; 95%-os etil-10 alkoholból történő átkristályosítás után 88,6 g kristályos terméket, 4-(2-tienoil)-2,3-diklóranizolt kapunk, amely 108°-on olvad. Hozam az elméleti kitermelés 92%-a. Oldószer nélkül is dolgozhatunk, ez esetben a fenti 15 kondenzációs reakcióhoz széndiszulfidot nem alkalmazunk. A széndiszulfidot metilénkloriddal is helyettesíthetjük. Ekkor a reakciópartnereket ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk (vagyis a fent ismertetett 1 : 2 arány nem tartható meg) és az 20 alumíniumkloridot 82,7 g (0,67 mól) feletti menynyiségben használjuk. b) 88,6 g (0,308 mól) előbb kapott ketont feloldunk 300 ml benzolban, majd kis adagokban 123,5 g alumíniumkloridot adunk az oldathoz és 25 utána 2 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet 500 g jéggel hidrolizáljuk. A kivált csapadékot leszívatjuk, 10%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal felvesszük. A hidrolizálás után 30 kapott benzolos fázist betöményítjük. A kapott olajos anyagot az előzőekben leírt módon kezeljük és a kiváló csapadékot az előzőhöz hozzáadjuk. A kristályos anyagot 50%-os etilalkoholból átkristályosítjuk. Ily módon 60 g terméket, 4-(2-tienoil)-2,3-35 -diklórfenolt kapunk, amely 142°-on olvad. A reakciót kitűnő hozammal végezhetjük metilénkloridban is. c) Nátriumetilát-oldatot készítünk oly módon, hogy 3,45 g (0,15 mól) nátriumot feloldunk 200 ml 40 abszolút etanolban. Az így kapott oldathoz azután 31 g (0,15 mól) előzően kapott fenolt, utána pedig 25,8 g klórecetsav-etilésztert adunk. A reakcióelegyet 15 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítjük, majd melegen leszívatjuk a nátriumklorid 45 eltávolítása végett. A szűrlet lehűtésekor az észter kicsapódik. Ezt izopropanolból egyszer átkristályosítjuk. Ily módon 29,4 g kristályos anyagot, 4-(2-tienoil)-2,3-diklórfenilecetsavas etilésztert kapunk, amely 58°-on 50 olvad. A tiszta termék olvadáspontja 63—64°. Ezt az észtert feloldjuk 300 ml 95%-os etilalkohol és 9 ml 10 n nátriumkarbonát-oldat elegyében és a kapott oldatot 30 percig visszafolyatás közben forraljuk. A sav nátriumsóját, amely a hűtéskor 55 keletkező csapadék, leszívatjuk és meleg vízben felvesszük. Ezután a szabad savat ásványi savas közegben kicsapjuk, majd 50%-os etilalkoholból átkristályosítjuk. A kapott termék 148—149°-on olvad. 60 Ugyancsak kiindulhatunk olyan vizes fenolátoldatból is, amelyet a megfelelő fenolból nátriumkarbonáttal való kezelés útján állítunk elő. Ehhez azután forrás közben hozzáadjuk kissé fölös menynyiségben a monoklórecetsavas-nátriumot és a pH 65 lúgos értéken való tartása mellett a reakcióelegyet 2