162421. lajstromszámú szabadalom • Miniatűr "Crossbar" kapcsoló mechanikus retesszel
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <#r^> ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 162421 Bejelentés napja: 1967. X. 20, Módosítási elsőbbsége: 1968. IV. 20. Franciaországi elsőbbségei: 1966. X. 20. 1-6. igénypontok 1967. IV. 21. 7-16. igénypontok Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. (IE-289) (PV 80 753) (PV 10 3657) Nemzetközi osztályozás: H 01 h 67/26 í\ -.-X\ Feltalálók: Vazquez Charles mérnök, Paris, Dufresnoy Guy Claude mérnök. Paris, Maelstaf Serge Marcel Yves mérnök, Paris, Barbaut Miche Charles Joseph mérnök, Savigny Franciaország Tulajdonos: International Standard Electric Corporation, New York Amerikai Egyesült Államok Miniatűr „crossbar" kapcsoló mechanikus retesszel í A találmány tárgya miniatűr keresztrudas (a továbbiakban: crossbar) kapcsoló, amelynek mechanikus retesze van és amelynél a működtetett keresztpontokat minden további villamosenergia felhasználása nélkül tartjuk működtető helyzetükben, miután a keresztpont működtetése 5 megtörtént. A távközlés területén a kapcsolórendszerek olyan crossbar kapcsolókat használnak, amelyek általában rnultiszelektoros kereteknek nevezett berendezésekbe vannak szerelve. Az ilyen berendezésekben a kereszt pont működ- 10 tetése általában egy első elem vagy választórúd és egy második elem vagy tartórúd (egyes országokban összekötőrúdnak is nevezik) egymást követő mozgásaként jelentkezik. Szokásosan a keresztpontot ezután működtető helyzetben tartják azáltal, hogy a tartórudat nyugalmi 15 helyzetéből kitérített helyzetben tartják és ehhez egy tartómágnest kell folyamatosan gerjeszteni a hívás teljes időtartama alatt. Ez viszonylag lényeges villamosenergiafogyasztást okoz. De legalább olyan fontos körülmény, hogy az energiafelhasználás változó, minthogy függ attól 20 az időtartamtól, ameddig a keresztpontnak működő helyzetben kell maradnia és ez az idő nagymértékben változik a nap folyamán. Ez a változás az energiaellátás nem kielégítő kihasználását okozza. Hogy elkerüljék az energia ilyen felhasználását és az 25 energiaellátás nem kielégítő használatát, olyan tartórudakat használtak, amelyeknek mágnesesen reteszelő elektromágneseik vannak. Az ilyen mágneseknek általában acélmagjuk van, amelynek remanens mágnesessége elégséges ahhoz, hogy a hozzá tartozó tartórudat működtető hely- 30 zetében reteszelje, miután a gerjesztő vezérlő impulzus már megszűnt. Ezután a tartórudat csak úgy lehet kioldani, hogy a magot demagnetizálják ellentétes demagnetizáló fluxus segítségével, amely a remanens fluxust megszűnteti. Az ilyen mágneses reteszelés azonban nehézségeket okoz a kalibrálásban és az áramimpulzus alakításában, amely a demagnetizáló fluxust előállítja. Ezen túlmenően, a mágnesesen reteszelhető magok általában olyan anyagból vannak, amelyeknek megmunkálása nehéz és amelyek lökés hatására porlódnak. Egy másik fontos szempont, hogy a hozzá tartozó vezérlő áramköröket úgy kell tervezni, hogy a mágnesesen reteszelt tartómágneseket újra kiválasszák és ezután gerjesszék a demagnetizáló fluxussal, hogy a kapcsolat megszűnjék. Ez a logikai áramkörök nagymértékű szaporításával jár olyan más rendszerekhez viszonyítva, amelyeknél a logikai áramköröknek csak az eredeti választást kell végezniök és nem kell választaniok és kioldaniuk minden egyes keresztpontot. Szokásosan ezek és más crossbar kapcsolók igen masszív szerkezetűek a mai előírások szerint és sok mechanikus rész (tartók, csapágyak, mágnesek, stb.) van rájuk szerelve. Ez a szerkezet és ezek az alkatrészek nagy és drága szerszámgépeken készülnek. Ilyen módon a gyártónak, aki ilyennel akar foglalkozni, először elő kell teremtenie a tőkét, hogy tudja fizetni a csaknem megfizethetetlen indulási költségeket. Hasonlóképpen ugyancsak szinte megfizethetetlen költséget jelent a gyártó számára az is, hogy változtatni akarja a kapcsoló alakzatot, miután a gyártó gépek már helyükön vannak. 162421
