162366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan szubsztituált tiokarbaminsav-alkilészterek előállítására
162366 13 14 -klóretil)-tioészter-oldatot minden esetben friss xilol hozzáadásával többször bepároljuk, és a maradékhoz hűtés közben 101 g (1,0 mól) diizopropilamint adunk. A reakciókeveréket autoklávban 5 órán át 120°-on melegítjük. Lehűtés után a képződött diizopropilamin-hidrokloridról az oldatot leszivatjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot éterben oldjuk, 2 pH-jú pufferoldattal, majd 1:1 arányban hígított sósavval extraháljuk. A sósavas oldatot hűtés közben nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, kloroformmal extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó bázisos olajból a szokásos módon előállított hidroklorid a 143-145° olvadáspontú fenil-ciklohe x il -k a rbaminsav-(^-diizopropilaminoetil)-tioészter-hidroklorid. (Hozam: 6%.) 39. példa Fenil-ciklohexil-karbaminsav-(j3-etil-izopropilaminoetil)-tioészter-hidroklorid (a/ eljárás) 7,4 g (0,05 mól) ß-etilizopropilaminoetantiolt és 6,9 g (0,05 mól) vízmentes káliumkarbonátot 50 ml toluolban nitrogénatmoszférában forrásig hevítünk. Ehhez 11,9 g (0,05 mól) fenil-ciklohexil-karbaminsavklorid 50 ml toluollal készített oldatát csepegtetjük, és a reakciókeveréket 10 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Lehűtés után a keveréket leszívatjuk, a toluolos fázist háromszor 2 pH-jú vizes pufferoldattal kirázzuk, majd a szerves oldatot háromszor 1:1 arányban hígított sósavval extraháljuk. A sósavas oldatot hűtés közben nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, és háromszor kloroformmal kirázzuk. A kloroformos kivonatot szárítjuk, és bepároljuk, mire 16,8 g (az elméletinek 92,5%-a) fenil-ciklohexil-karbaminsav-(j8--etilizopropilaminoetil)-tioésztert kapunk. A szokásos módon előállított hidroklorid 156-158° olvadáspontú. 40. példa Fenil-ciklopentil-karbaminsav-(^-metilizopropilaminoetÍl)-tioészter-hidroklorid (a/ eljárás) 3,32 g (0,025 mól) 0-metilizopropilamino-etántiolt és 1,35 g (0,025 mól) nátriummetilát 50 ml metanollal készített oldatát nitrogénatmoszférában 1 órán át forraljuk. Az oldószert ledesztilláljuk, és a fehér kristályos csapadékhoz 5,52 g (0,025 mól) fenil-ciklopentil-karbaminsavklorid 80 ml vízmentes toluollal készített oldatát adjuk, és a reakciökeveréket 10 órán át nitrogénatmoszférában visszafolyatás közben forraljuk. Lehűtés után a toluolos fázist háromszor 2 pH-jú vizes pufferoldattal kirázzuk, majd a szerves oldatot sósavval extraháljuk. A sósavas kivonatot meglúgosítjuk, és kloroformmal kirázzuk. A kloroformos oldatot megszárítjuk, majd bepároljuk, mire 6,98 g (az elméletinek 84,5%-a) fenil-ciklopentil-karbaminsav-(ß-metilizopropilaminoetil)-tioésztert kapunk. Ebből a szokásos módon 133-136° olvadáspontú hidrokloridot készítünk. 41. példa 1. Eljárás az I általános képletű új bázisosan szubsztituált tiokarbaminsav-alkilészterek, savaddiciós sóik és kvaterner ammóniumsóik előállítására -ebben a képletben Rí 1—7 szénatomos alkil-, 2—5 szénatomos alkenil-35 va gy 5, vagy 6 szénatomos cikloalkil-, vagy cikloalkenilcsoportot, R2 hidrogénatomot jelent, vagy RÍ-gyei együtt 5-vagy 6-tagú nitrogéntartalmú gyűrűt alkot, R3 fenil- vagy piridilcsoportot és 40 R4 fenil-, piridil- vagy 5-7 szénatomos cikloalkil-, vagy cikloalkenilcsoportot jelent — azzal jellemezve, hogy a) II általános képletű vegyületeket - ebben a képletben R3 és R 4 a fenti jelentésűek - III általános 45 képletű bázisosan szubsztituált tiolokkal - ebben a képletben Rt és R 2 a fenti jelentésűek — reagáltatunk, vagy b) IV általános képletű aminokat - ebben a 50 képletben R3 és R 4 a fenti jelentésűek - V általános képletű vegyületekkel - ebben a képletben Hal halogénatomot jelent, és Rx és R 2 a fenti jelentésűek - reagáltatunk, vagy c) olyan I általános képletű vegyületek előállításá-55 ra, amelyek képletében R2 hidrogénatomot jelent, és R,, R3 és R 4 a fenti jelentésűek, VI általános képletű vegyületeket - ebben a képletben R3 és R 4 a fenti jelentésűek, és X halogénatomot jelent - VII általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben 60 Rí a fenti jelentésű - reagáltatunk, vagy 15 20 25 30 35 40 45 50 55 Piridil-(2)-fenil-karbaminsav-(/3-etilizopropilaminoetil)-tioészter-hidroklorid (c/ eljárás) 6,5 g (0,06 mól) nátriumetilizopropilamidot és 7,1 g (0,05 mól) pmdÚ-(2)-feml-karbaminsav-(0-klóretir> -tioésztert 50 ml toluolban nitrogénatmoszférában 4 órán át forralunk. A reakciókeveréket lehűtjük, a fel nem oldódott anyagot szűrjük, és az oldatot a szokásos módon (lásd 1. példa) feldolgozzuk. A kapott bázisos olajból a szokásos módon 138-139° olvadáspontú hidrobromidot készítünk, ami a piridil-(2)-fenll-karbaminsav-(ß-etilizopropilamlnoetil)-tioészter-hidrobromid. Szabadalmi igénypontok 7
