162364. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finoman elporított, fémoxidtartalmú, előnyösen vasoxidtartalmú anyagok kezelésére
3 162364 4 A találmány szerinti eljárást a továbbiakban elsősorban a vasoxid-tartalmú anyagok kapcsán ismertetjük, hangsúlyozzuk azonban, hogy a találmány szerinti eljárás egyéb fémoxidokat tartalmazó anyagok, pl. a rézszulfidok, cinkszulfidok vagy vasszulfidok pörkölésével kapott termékek kezelésére is alkalmazható. A fluid ágyas kemencébe táplált tömörített anyagnak fluidizálhatőnak kell lennie, és maximális szemcsemérete általában nem lehet 10 mm-nél lényegesen nagyobb érték. A pörkölés során képződő kéndioxid-pörkgázt - amely az egyéb szulfidpörkölési eljárásokkal kapott gázokkal lényegében azonos mennyiségű kéndioxidot tartalmaz - megfelelő tisztítás után önmagában ismert módon kénsav vagy folyékony kéndioxid gyártására használhatjuk fel. A tömörített anyagot a 304 767 sz. svéd szabadalomban, a 740 320 sz. belga szabadalomban vagy a 340 602 sz. spanyol szabadalomban leirt eljárással állíthatjuk elő, azonban egyéb, önmagában ismert eljárásokat is alkalmazhatunk. A mikropasztillázást pl. a 217 803 sz. svéd szabadalomban leírt módszerrel végezhetjük. A 304 767 sz. svéd szabadalom szerint a kohászati kezelésre kerülő finom eloszlású vastartalmú anyagot magas hőmérsékleten tömörítik úgy, hogy az anyagot lényegében sima vagy rovátkolt felületű hengerek között 300-600 °C-on hengerelik, majd a kapott lemezeket vagy tömörítvényeket zúzzák. A 340 602 sz. spanyol szabadalom vasszulfidok pörkölésével előállított, finom eloszlású vasoxidtartalmú anyagok tömörítésére ismertet eljárást. A fenti szabadalomban leírt eljárás szerint kapott terméket további kohászati kezelésnek, pl. szívószinterezésnek, ömlesztéses redukálásnak, szivacsvaselőállítási eljárásnak vagy klórozásos elpárologtatási műveletnek vethetik alá. A fenti szabadalom szerint a forró pörköt 200-430 °C-on brikettsablon-felületű hengerek között sajtolják, majd adott esetben a kapott briketteket kisebb darabokra törik. A 740 320 sz. belga szabadalom vasoxid-tartalmú anyagok, előnyösen magnetit tömörítésére alkalmas eljárást ismertet. A szabadalomban leírt eljárás szerint a finom eloszlású anyagot hidegen, vagy 100 °C-on, lényegében sima vagy rovátkolt felületű hengerek között hengerlik kenőanyag jelenlétében. A kenőanyagot olyan mennyiségben adják a fémtartalmú anyaghoz, hogy a porrészecskék közötti súrlódás jelentős mértékben csökkenjen, és általában olyan mennyiségű kenőanyagot használnak fel, amely a súrlódás során fejlődő hő következtében el tud párologni. Egy másik ismert eljárás szerint a pasztillázásra kerülő anyagot egyenletesen nedvesítik, majd rezgő mozgásban levő felületen bocsátják át. Finom pasztillás anyagot kapnak, amelyet 0,5-5,0 mm átmérőjű rögökké hengerelnek, majd a rögöket szárítják. A tömörített anyag nedvességtartalmát úgy szabályozzák, hogy a rögöket a fluid ágyba tápláláskor fejlődő gőz ne vesse szét. A finomszemcsés, vasoxid-tartalmú anyagok részben vagy teljes mennyiségükben egy előzetes szulfid-5 pörkölési eljárás során kapott termékből állhatnak. Ebben az esetben a pörkölési eljárást és a tömörítvények keményítésére szolgáló pörkölést előnyösen ugyanabban a pörkölőkemencében végezhetjük úgy, 10 h°gy a finom eloszlású pörkölendő szulfidtartalmú anyagokat fluid ágyas kemencébe adagoljuk és ott kiégetjük, majd a pörköt a pörkgázzal együtt eltávolítjuk, és megfelelő berendezésben elkülönítjük. A pörköt lehűtés után pl. valamelyüc fent ismertetett 15 módszerrel tömörítjük, majd a tömörített pörköt ismét a fluid ágyas kemencébe adagoljuk, és ott a finom szulfid-tartalmú anyagok égése során fejlődő reakcióhő felhasználásával kihevítjük. Tekintettel arra, hogy a pörkgázok a finom eloszlású por alakú 20 anyagot gyakorlatilag teljes mennyiségben magukkal sodorják, a fluid ágyból elvezetett anyag gyakorlatilag teljes mértékben durvaszemcsés, és csak rendkívül kevés finom eloszlású anyagot tartalmaz. Ha a pörkölést és a keményítőst ugyanabban a 25 kemencében végzik, a szulfidos anyagok égése során rendszerint felesleges mennyiségű hő képződik. A hőfelesleget a fluid ágyhoz csatlakozó gőzfejlesztő hűtőelemekkel vezethetjük el, vagy egyéb anyagok felhevítésére hasznosíthatjuk a kemencében. Az 30 utóbbi lépésben kapott finomszemcsés anyagokat előnyösen a tömörítés előtt elegyítjük a kemencéből eltávolított finom pörkkel. Annak ellenére, hogy a szulfidos anyagok pörkölé-35 sét és a durvaszemcsés termékek keményítésére szolgáló pörkölést gyakran előnyösen ugyanabban a kemencében végezzük, egyes esetekben előnyösebben járunk el úgy, hogy az első pörkölési lépést egy vagy több különálló kemencében hajtjuk végre, majd az 40 utóbbi pörkölési lépést egy különleges kemencében végezzük, ahol egyszerre kezeljük az előző kemencékből elkülönített összes anyagot. Az utóbbi pörkölési művelethez szükséges hőt vagy a kemencébe külön betáplált finom- vagy durvaszemcsés szulfidos anyagok 45 égetésével, vagy a vasoxid-tömörít vényekben jelen levő vasszulfidok égetésével fejlesztjük. Az eljárás során fejlődő hőt ismert módon, pl. a fluid ágy alján elhelyezett hűtőkígyó segítségével, vagy hasonló berendezéssel vezetjük el. A hő elvezetését a 50 pörkgázok által elsodort finomszemcsés termékek elkülönítése előtt vagy után végezhetjük. Ha a finomszemcsés termékeket pl. forró ciklonokban elkülönítjük azelőtt, hogy a pörkgázokat a gőzfejlesztő hőcserélőben lehűtöttük volna, az elkülönített 55 finomszemcsés pörk maradék hőtartalmát is hasznosíthatjuk pl. a fluidizációs ágyba épített hűtők segítségével. Ezek a hűtők pl. gőzfejlesztő hűtőberendezések lehetnek. Ha a keményítés céljából végzett pörkölés során a bemérendő szulfidos anyagok 60 mennyiségét csökkenteni kívánjuk, a pörkgázok hőjét 2
