162341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lizin bezolválásra

162341 módosulat forró oldatában kismennyiségben az egyik enantiomert feloldjuk és így az egyik enantiomer mennyiségét a másikhoz képest az oldatban megnöveljük. Feloldás után az oldatot lehűtjük, amikor is a beadagolt enantiomerrel azonos módosulat az oldatból spontán módon 5 kikristályosodik. A két alternatív módszer kombinálható is. Az utóbbi esetben az egyik enantiomer kristályainak részleges mennyiségét a racém módosulat fonó oldatában feloldjuk, míg az enantiomer megmaradt részét a túltelített oldat beoltásánál alkalmazzuk, amikor az míg az enontiomer 10 mennyiségét a másikhoz képest megnöveljük. Ilyen eljárás esetén az bitókristályok mennyisége minimálisra csökkenthető. A túltelített oldatot DL-lizin-p- aminobenzol­szulfonátból valamely megfelelő oldószerben szokásos műveletekkel képezzük, beleértve a hűtést, töményítést, a 15 megfelelő oldószerek beadagolását, vagy a felsorolt műveletek kombinációját. A túltelített oldat legcélszerűbb módon azonban úgy készíthető, hogy DL-lizin- p-aminobenzol­szulfonát sójával telített forró oldatot lehűtjük, mivel a só oldhatósága a hőmérséklet emelkedésével növekszik. Az 20 oltóanyag mennyisége körülbelül az oldat súlyára számítva 0.1 súly'?, megjegyezve azt. hogy az oltóanyag mennyi­ségének növelésével a rezolválás eredményessége is fokozható. Ha az oldal eredete folytan az egyik optikailag aktív enantiomert a másikhoz képest a szokásos antipod 25 mennyiségen felül tartalmazza, akkor az egyik optikai enantiomer oltókristályaival történő beoltás művelete a kom ponensek egymás közötti mennyiségének befolyásolása céljából elhagyható. A beoltási művelet azonban a rezolválás könnyű lefolytatása érdekében ajánlatos. A kristályosítás 30 hőmérséklete a találmány szerinti eljárás kivitelezése szem­pontjából nem döntő jelentéségű, előnyösen azonban szoba­hőmérséklet közelében dolgozunk. A kristályosodás lefolyását az oldat keverésével megkönnyíthetjük. Tetszés szerinti, a DL-lizin-p- aminobenzolszulfonátra oldó hatású 35 oldószer felhasználható, amelyből konglomerátum alakjában a vegyület a szelektív kristályosítási művelet lefolytatásánál kikristályosítható. Erre a célra például víz, vizes oldószerek, pl. legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó alkanolok vagy legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó ketonok felelnek meg. 40 Oldószerként ipari szempontból a. vizet találtuk legalkal­masabbnak. Az egyik enantiomert a másikhoz képest feleslegben 45 tartalmazó anyalúgot az egyik optikailag aktív enantiomer kristályosítással történő elkülönítése után ismét fel­használhatjuk a másik enantiomer kinyerésére. Ebből a célból, az enantiomorf keverék eredeti koncentrációjának kialakítása céljából az anyalúgot betöményítjük. Alternatív 50 módon úgy is eljárhatunk, hogy a racém módosulat aliquot mennyiségét, amely célszerűen megegyezhet az előzetesen elkülönített enantiomer mennyiségével, az anyalúgban ismét feloldjuk. Az előző műveletekben használt eljárási módszert megismételjük a másik enantiomer elválasztása céljából. A 55 műveleti ciklus tetszés szerint megismételhető, amikoris a racém módosulatot fokozatosan adagoljuk és teljes mértékben rezolváljuk a DL-lizin- p-aminobenzolszulfonát sóivá. A képződött kristályok némely esetben a túltelített oldat körülményeitől függően optikai szempontból szennye- 60 zettek, a kristályok tisztasági foka a kikrístályosított mennyi­ségtől is függ. A nyers kristályok azonban könnyen tisz­títhatók, mivel a racém módosulat oldhatósága nagyobb, mint az egyes enantiomereké, és az egyes enantiomerek a racém módosulat telített oldatában nem oldódnak fel. 65 100%-os optikai tisztaságú kristályok úgy állíthatók elő, hogy a nyers kristályokhoz megfelelő mennyiségű oldószert adunk, amely a racém módosulatot optikailag inaktív alakban feloldja, így lehetővé teszi az egyik enantiomer kikristályo­sodását és az oldatból történő elkülönülését. Az optikailag 70 aktív enantiomernek oldatból történő kikristályosításánál hűtés, betöményítés, oldószer hozzáadása, vagy a felsorolt műveletek kombinációja is alkalmazható és a fentiekben felsorolt tetszés szerinti iners oldószer megfelel a nevezett célra. 7* A DL-, L- vagy D-lizin- p-aminobenzoeszulfonátjainak fizikai tulajdonságait (olvadáspont, fajlagos forgatóképesség es oldhatóság) a következő táblázatban szemléltetjük: Táblázat Lizin p-O.p. Fajlagos Oldhatóság g/100 gvíz amino­(bom­forgató­25 C* 45 C* benzol­lik) képesség jzulfonát (C=2, 1n sósav) Dl-forma L-forma D-forma 239 C* 251 C* 251 C* 0 +11,65* -11,65* 66,1 42,7 42,7 90,6 63,1 63,1 Az előállított optikailag aktív lizin-p- aminobenzol­szulfonát könnyen racemizálható, ha az enantiomer vizes oldatát melegítjük. A reakció sima lefolytatása céljából az oldat hőmérsékletét legalább 130 C* fölé emeljük, ennél magasabb hőmérsékleten, például 210 C* feletti hőmér­sékleten történő melegítés azonban nem ajánlatos, mivel a só elbomolhat. Az előnyös hőmérsékleti tartomány kb. 140-190 C* között van. A felhasználandó víz mennyisége az enantiomerre számítva 1/3-10-szeres ennél nagyobb mennyiségű víz nem előnyös, mivel a racemizálódás sebessége csökken. Másfelől a vízhez adagolandó enantiomer mennyiségét nem korlátozzuk arra a mértékre, amely nagyobb, mint az oldhatóságnak megfelelő mennyiség az adott reakció­hőmérsékleten. A racemizálás ugyanis ilyen kísérleti feltételek esetén is lefolytatható. Ha ugyanis az izomerek egy része az oldatban nem oldódik fel. akkor az izomer oldhatatlan része fokozatosan oldatba megy, és a racemizá­lódásnak alávetve az izomer oldott részének megfelelő konverzióval racém módosulattá alakul át. • Az előállított racém módosulatot az oldatból szokásos módon elkülönítjük, és ismét felhasználhatjuk a találmány szerinti eljárás során kiindulóanyagként Ennek folytán a DL-lizin-p- aminoben­zoszulfonátot a kívánt optikailag aktív enantiomerekke alakíthatjuk át. ha alternatív módon a találmány szerinti eljárás rezolválási ós racemizálási műveleteit kombináljuk. A szabad lizin optikai enantiomerjei az optikailag aktív lizin-p- aminobenzolszulfonátból racemizálódás nélkül előállíthatók, ha a sót savval, vagy savas jellegű ioncserélő gyantával kezeljük és így a képződő optikailag aktív lizineket felszabadítjuk. A találmány szerinti eljárás során kiinduló­anyagként használt DL-lizin-p- aminobenzolszulfonátsó új vegyületnek tekinthető, amely DL-lizin- p-aminobenzol­szulfonsavval történő semlegesítésével oldószeres közegben előállítható. A találmány szerinti eljárás kivitelezésének egyes részleteit az alábbi példákban ismertetjük. /. példa 16,5 g DL-lizin p-aminobenzolszulfonátot 20 ml vízben melegítéssel feloldunk, majd 25 C*-ra lehűtjük. Az oldatot 1 g L-lizin- p-aminobenzoszulfonátsó kristályaival beoltjuk. A keveréket az előbbivel azonos hőmérsékleten 12 percig keverjük, és a képződő kristályokat szűréssel izoláljuk. A kristályokat 60 térfogat%-os metanollal mossuk, majd szárítjuk, amikoris 2,7 g L-lizin p-aminobenzolszulfonátot kapunk. !«|30 =.11,65* (c = 2, 1 n sósav) Optikai tisztaság: 100%. 2, példa 42,0 g DL-lizin p-aminobenszulfonátot és 2.5 g L-lizin p-aminobenzolszulfonát sót 50 ml vízben melegítés közben feloldunk, majd 25 C*-ra lehűtjük. Az oldatot 0,2 g L-Hzin­p-aminobenzolszulfonátsó kristályaival beoltjuk. A keveréket az előbbivel azonos hőmérsékleten 25 percig keverjük, a '-^ződő kristályokat pedig szűréssel izoláljuk. A kristályos 2

Next

/
Thumbnails
Contents