162324. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sejtszerkezetű félplasztikus könnyűbeton-testek vágására

5 162324 6 ugyancsak lényegében függőleges 2 vágóhuzal van befeszítve (ld. főleg a 7. ábrát). Magában a vágókeretben, vagy annak közvetlen közelében más (nem ábrázolt) szerkezetek is elhelyezhetők a vágókereten áthaladó A félplasztikus, sejtszerkezetű betontest vágására, vagy más módon történő g megmunkálására. A vágókeret belépési oldalán az első 3 szállítószerkezet helyezkedik el, amely végtelenített, flexibilis szalagként van kialakítva, és a szabadon futó 4 vezetőgörgők felett fut, egy 5 támasztólemez felett, amely a görgők között van elrendezve, és a 6 lábakkal rendelkező, a szállító- ^Q szerkezetet tartó szerkezet részét képezi. A másik oldalon, azaz az 1 vágókeret kilépési oldalán a második 7 szállítószerkezet helyezkedik el, amely egy végtelenített flexibilis szalagból áll. Ez a szabadon forgó 8 vezetőgörgők felett, valamint az azok között elrendezett 9 támasztólemez felett jg fut, amely utóbbi állandó, a 10 lábakkal rendelkező szállítószerkezet tartót alkot. Meg kell jegyeznünk, hogy a 7 szállítószerkezetet nem kell szükségszerűen szalagként kialakítani, hanem párhuzamosan futó láncokból vagy hasonlókból is allhat,'mert nem magának a szállítószerkezetnek kell 20 az elvágott A bttontestet szállítania, amint ez az alábbiakból még ki log tttnní. A két szállítószerkezet-tartó egymással szembenfekvő hosszanti oldalain egy 11 gerendákból álló gerendapár van rögzítve, amelynek iránya azonos a szállítószerkezetek 25 forgásirányával. Amellett, hogy ez a két 11 gerenda résztvesz az 1 vágókeretnek a két szállítószerkezet között alátámasztásában, a 12 tolófej és a 13 ellentartó futópályájaként is szolgál. A tolófej és ellentartó futókocsikként vannak kialakítva, a megfelelő 3 és 7 szállítószerkezeteik felett 30 haladnak keresztül, és a 11 gerendák mentén egymástól függetlenül mozgathatók, és emellett alapvetően függetlenek a megfelelő szállítószerkezetektó'l is. A 12 nyomófej és a 13 ellentartó általában egymásnak tükörképei, azonos bizonyos csekély szerkezeti eltéréseket mutatnak, amint ez a 35 következőkből ki fog tűnni. Mind a tolófej, mind az ellentartó az 1 vágókerettel szembenlévő oldalukon és a megfelelő 3 és 7 szállítószerkezetek felett egy-egy kiugrás-csoporttal van ellátva, amelyek a lemezszerű 12' és 13' csatlakozó tagok formájában vannak kilakítva, és arra 40 alkalmas módon vannak kiképezve, hogy kapcsolatot létesítsenek a betonból öntött A test megfelelő végeivel. Ezek az érintkezőrészek úgy vannak kialakítva, és elrendezve, az 1 vágókeret vágószerveihez - a 2 vágóhuzalokhoz - viszonyítva, hogy bizonyos mélységig be tudnak hatolni ez 4g utóbbiak közé, amint ez a 2. és 5. ábrából jól látható. Még részletesebben, a 12' és 13' csatlakozó tagok szabad hossza úgy van megválasztva, hogy ezek a részek át tudják hidalni a teljes rést a két szállítószerkezet között, amikor a tolófej és az ellentartó az 1 vágókerethez legközelebbi helyzetét jbgíalj» eL^ önmagában ismert, az ábrákon fel nem tüntetett módon mind a 12 tolófej, mind a 13 ellentartó saját meghajtómotorokkal vannak felszerelve, úgyhogy kényszerpályán mozgathatók a szükséges hosszban, a futópályát alkotó 11 gerendákon, bármelyik irányban. Mindegyik szerkezet meg- gg hajtómotorja célszerűen elektromos motor, amely a teljesítményt erre alkalma« kapcsolószervek útján adja át fogazott kerekeknek, vagy lánckerekeknek, amelyek - nem ábrázolt - fogaslécekkel vagy láncokkal kapcsolódnak, és a futópályát alkotó 11 gerendákban vannak elhelyezve. A 13. go ellentartó meghajtómechanizmusa tehát olyan kialakítású, hogy szabályozható és vezérelhető módon képes az ellentartó fékezésére, amikor az ellentartó hátrafelé irányuló mozgásra kényszerül az A test 1 vágókereten keresztül történő előrehaladása során, amint ez a következőkből ki fog tűnni. flg Meg kell jegyeznünk azonban, hogy alternatív megoldásként a 12 tolófejet, valamint a 13 ellentartót motorokról drótkötelek vagy láncok útján hajthatjuk meg, és bizonyos esetekben arra is lehetőség van, hogy a 13 ellentartó meghajtómechanizmusát teljes egészében elhagyjuk, például 79 ha járulékos, rugótagokat tartalmazó elemek vannak elrendezve a tolófej és az ellentartó egymáshoz kapcsolására olymódon, hogy az A test azok között a végén van befogva az 1 vágókereten történő áthaladása során. Az ilyen módosított elrendezésnél a rugótagok gyakorolják azt a megkívánt -7t ellennyomást az A testre, amelyet egyébként a 13 ellentartó vezérelhető fékezése biztosít. Az ellentartó egyéb mozgásait, így annak visszamozgását ebben az esetben manuálisan kel| végrehajtani. Amint az előbbiekben már kifejtettük, a két 3 és 7 szállítószerkezet lényegében szabadon forog, azaz nincsenek saját meghajtószerkezetekkel ellátva. Azonban a 3 szállítószerkezet felső oldalán egy kereszttag formájában a 14 kiugrás van rögzítve, és a 12 tolófej a kiugrás azon részének az alsó oldalán van, amely a 3 szállítószerkezetre - jelen esetben szállítószalagra - keresztirányban helyezkedik el. A 12 tolófej két egymástól térközzel elrendezett keresztirányú 15 és 16 kiugrással van ellátva, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy bizonyos körülmények között alternáló kapcsolatban lehetnek a 3 szállítószerkezet 14 kiugrásával és ez utóbbit közvetlen működtetik és meghajtják. Még részletesebben, a 15 kiugrás a 12 tolófejen az 1 vágókerethez közelebb van elhelyezve, és ez a 15 kiugrás alkalmasan ana, • hogy kapcsolatot létesítsen a 14 kiugrással a 3 szállítószalagnak kiindulási helyzetébe történő visszavezetése érdekében, amint ezt a 6. ábra mutatja, amikor a 12 tolófej visszamozog, miután egy teljes löketet befejezett balfelé, az A testnek az 1 vágókereten történő keresztülszállítása során. A második 16 kiugrás a 12 tolófejen normál esetben a 14 kiugrással (3. ábra) kapcsolaton kívül marad mindaddig, amig az A test főrésze még a 3 szállítószerkezeten nyugszik; másrészt azonban meghajtási kapcsolatba lép a 14 kiugrással, mihelyt akár kismérvű csúszás is fellép az A test alsó oldala és a 3 szállítószalag között. Magától értetődő, hogy ez az eset főként akkor következik be, amikor az A test olyan messzire haladt az 1 vágókereten keresztül, hogy éppen körülbelül a teljes hosszában elhagyja az első 3 szállítószerkezetet, amint ez a 4. ábrából látható. A testnek ebben a helyzetében a súrlódás a test alsó oldala és a 3 szállítószerkezet között normál esetben túl csekély mértékűvé válik, úgyhogy a csúszás nem küszöbölhető ki. Természetesen a 14 és 16 kiugrások leírt együttműködése biztosítja, hogy az A test ne legyen kitéve károsodásnak vagy kopásnak alsó oldalán, annak a csúszásnak az eredményeként, amely a test és a 3 szállítószerkezet között lép fel. Ezenkívül a 13 ellentartó és az ahhoz rendelt 7 szállítószerkezet ugyancsak alkalmasak arra, hogy oldhatóan legyenek egymáshoz kapcsolva, és ebből a célból a 7 szállítószerkezetnek felső oldalán egy keresztirányú 17 kiugrás van, amely egyrészt együttműködik a rögzített 18 ütközővel a 13 ellentartó azon részének alsó oldalán, amely a 7 szállítószalagra keresztirányban helyezkedik el, másrészt pedig egy oldható 19 reteszelőszerkezttel, amely egy ' mozgatható horogként van kialakítva. Amikor az A test elvágása megtörténik, a Í7 kiugrás a 18 ütköző és a 19 reteszelőszerv között blokkolva van, úgyhogy a 7 szállító-, szerkezet a 13 ellentartó mentén mozog el, amikor ez utóbbi all gerendák mentén halad. Azonban amikor az ellentartó eléri az 5. ábrán feltüntetett, előre meghatározott helyzetét, a 19 reteszeló'szerkezet előnyösen automatikusan felfelé billen, és oldja az ellentartót, ezt követően ez utóbbi adott távolsággal tovább mozog hátrafelé, amint ezt a 6. ábra mutatja, úgyhogy annak 13' csatlakozó tagjai szétkapcsolódnak a megmunkált 13' csatlakozó tagjai szétkapcsolódnak a megmunkált A testtől. Természetesen az ellentartó fékezése megszakad, amikor az utóbbi elérte az 5. ábrán feltüntetett helyzetét, és az ellentartó további hátrafelé irányuló mozgása erre alkalmas módon, a meghajtómotor ellentétes irányú működtetésével bekövetkezik. Amikor az ellentartó később visszatér kündulási helyzetébe az 1 vágókeret felé mutató irányban, a 17 kiugrás a 7 szállítószerkezeten automatikusan bekerül a 18 ütköző és a 19 reteszelőszerkezt közé, úgyhogy ismét kapcsolat létesül, és a 7 szállítószerkezet is visszatér a 2. ábrán feltüntetett kündulási helyzetébe. . Amint a 2-6. ábrákból, amelyek a berendezés műveleteinek különböző és egymás után következő lépéseit tartalmazzák, kitűnik, a vágást a következő módon hajtjuk végre: a művelet kezdetekor a 12 tolófej jobbkéz felöli véghelyzetében van a 3 szállítószerkezet felett, míg a 13 3