162291. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz vastalanítására ioncserélő gyantával
3 162291 4 Óránként 1-2 m3 teljesítménnyel 21-21 m s vizet vastalanítottunk, egyben lágyítottunk, amikor is a gyantatöltetet regenerálni kellett. A regenerálásra 18,6 kg 100%-os NaCl-ot, illetőleg 30,8 liter 36%<>s sósavat használtunk fel. b.) Másodszor a találmány szerint eljárva, azonos mennyi- - 5 ségű, de előzően Ca-formára hozott kationcserélővel. Óránként 2-3 m3 teljesítménnyel 3100 m 3 vizet vastalanítottunk, mire a gyantatöltet regenerálása szükségessé vált. A vastalanított víz keménysége 15 nk°, vastartalma 0,05 mg/liter volt. A regeneráláshoz 30,8 liter, 36%-os sósavat használtunk, JQ Ezután a víz vastalanítását, a most már H-formára hozott gyantatöltettel végeztük. 20-25 m3 víz átbocsátása után a gyantatöltet Ca-formájúvá alakult. Anélkül, hogy az üzemeltetést abbahagytuk volna, folytattuk a víz átbocsátását, óránként 2-3 m3 teljesítménnyel. Végül ismét 3100 m 3 víz jg vastalanítása után jelentkezett a regenerálás - savazás -szükségessége. A kétféle módon, a szokásos eljárással és a találmány szerinti eljárással végzett kísérletek eredményeit összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy míg a szokásos módon 20 végzett vastalanítással együtt teljes kationcsere történt, - ami sok esetben szükségtelen, sőt nem kívánatos - az ioncserélő teljesítménye 1-2 m3 /óra volt és 3100 m 3 víz kezeléséhez, 21 m3 -enként, összesen 148 regenerálás, összesen 2755 kg NaCl és 92 liter sósav, illetőleg H-formájú gyanta esetén 4558 26 liter sósav volt szükséges, addig a találmány értelmében eljárva, a víz keménysége' változatlan maradt (a kívánt módon), az ioncserélő teljesítménye legalább kétszeresre (2-3 m3 /óra) emelkedett és a regenerálás csak 3100 m 3 víz ioncserélése után, csupán egyszer volt szükséges, mintegy 30 30 liter sósav felhasználással. A találmány szerinti eljárás előnyei, az összehasonlításból, világosan kitűnnek. Azokat abban foglalhatjuk össze, hogy,: a.) az ioncserélő működtetésénél a találmány szerint a műveletek száma, a szükséges regenerálások 'mennyisége 3g nagyságrendekkel csökken, ezzel együtt csökken a felhasznált vegyszerek mennyisége és az üzemeltetés költsége is; b.) növekszik a kapacitása, mivel csak a Fe-ionokat kötjük meg, és növekszik a teljesítménye (m3 víz/óra), mivel nagyobb, legalább kétszeres átbocsátási sebességet alkalmazhatunk; c.) egyszerű módon lehetővé teszi élelmiszeripari és élelmezési célokat szolgáló víz készítését, a regeneráláshoz felhasznált vegyszer, vagy sav a víz minőségét nem ronthatja, mivel olyan mennyiségű víz áramlik át a gyantatölteten, ami biztosítja a teljes vegyszer, vagy sav mentességet; d.) a víz vast alán írásának művelete a víz keménységét lényegesen nem befolyásolja, még 10 mg/liter vastartalom esetén is a keménység legfeljebb 1 nk°-kal változik, a víz vastartalma 0,1 mglliter alatt, 0,01-0,05 mg/liter értéken tartható. A találmány értelmében úgy is eljárhatunk, hogy a vastalanításra kerülő vizet a gyantán való átbocsátása előtt lágyítjuk, vagy ioncserés kezelést végzünk, vagy adott esetben a vastalanított vizet önmagában ismert módon lágyítjuk, vagy vegyszerrel kezeljük. SZAB ADA IMI IGÉN YPONT: 1. Eljárás víz vasta/ánításája ioncserélő gyantával, adott! esetben a víz további'kezelésével, azzal jellemezve, hogy a: vastalanításra kerülő vizet Ca-formára hozott kationcserélő gyanta tölteten bocsátjuk át, mimellett az ioncserélő gyantát Ca-sóoldattal, vagy magával a vastartalmú víz egy részletének átbocsátásával hozzuk Ca-formára, majd adott esetben a vastalanított vizet, önmagában ismert módon lágyítjuk, vagy vegyszerrel kezeljük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi könyvkiadó igazgatója 740067. OTH, Budapest
