162239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás transz-dietilsztilbösztrol stabilizálására állati takarmányokban

9 162239 10 függő karbamid-réteggel van bevonva. Olyan készítményt, amelyben a karbamid az egyes transz-dietilsztilbösztrol részecskéket gyakorlatilag összefüggő réteggel vonja be, előnyösein úgy készítünk, hogy 100—1000 ß átmérőjű transz-dietilsztilbösztrol részecskéket olyan edénybe helyezünk, így bevonó edénybe, szalag keverőbe, fluidizált ágyas kamrába vagy egyéb edénybe, amely arra használható, hogy a gördülő, forgó hatást átadja a részecske-ágynak: A karbamidot kb. 10—kb. 50 súly/térfogat% mennyiségben feloldjuk valamely megfelelő oldószerben, előnyösen vízben, ez az oldószer olyan, amelyben a dietilsztilbösztrol gyakorlatilag oldhatatlan. Megkezdjük az ágy keverését és miután egyenletesen gördülő hatást értünk el, a karbamid-oldatot megszakításokkal, kissé növekvő mennyiségben vagy folyamatosan finom permet alakjában hozzáadjuk a mozgó ágyhoz olyan sebességgel, hogy ne akadályozza a részecskék folyamatos mozgását. Az oldószert oly módon párologtatjuk el, hogy kb. 40—kb. 135 C°-on meleg levegőt vezetünk el a mozgó ágy fölött és azon keresztül. A karbamid-oldatot addig adagoljuk a mozgó részecskékhez, amíg gyakorlatilag az összes transz-dietilsztilbösztrol részecskét nem burkolja be gyakorlatilag összefüggő, tapadó karbamid-bevonat. A keverést és a meleg levegőnek a mozgó ágyon keresztül és a fölött való áramoltatását addig folytatjuk, amíg az oldószer teljesen el nem párolog. Gyakorlatilag összefüggő karbamid-bevonatot kaphatunk úgy is, hogy kb. 135—kb. 170 C°-on megolvasztott karbamidot adunk a mozgó transz-dietilsztilbösztrol részecskékhez. A karbamid hőmérsékletét kb. 170 C° alatt kell tartani, hogy elkerüljük a transz-dietilsztilbösztrol megolvadását és visszaszorítsuk a biuret képződését. Ha a transz-dietilsztilbösztrol részecskék bevonásához megolvasztott karbamidot használunk, előnyös ha a transz-dietilsztilbösztrol részecskéket kb. 60 C° és kb. 125 C° közötti hőmérsékletre melegítjük, hogy elkerüljük a karbamid túl gyors megszilárdulását, amelynek következtében egyenetlen és nem összefüggő bevonat rakódna le. Szakember számára érthető, hogy az olvasztott karbamid mozgó részecskékhez való adagolásának sebességét az olvadék hőmérsékletétől, a gördülő ágy hőmérsékletétől és a részecskéknek a részecskeágyban való fordulási frekvenciájától függően változtathatjuk. Általában az a karbamid mennyiség, amely ahhoz szükséges, hogy a transz-dietilsztilbösztrol részecskéket gyakorlatilag összefüggő bevonat burkolja be, ellentétes arányban van a részecskék méretével, minél kisebbek a részecskék, annál nagyobb mennyiségű karbamidrä van szükség. 1000 jjL nagyságrendű részecskéket jól bevonhatunk a transz-dietilsztilbösztrol súlyára számított 5 súly% karbamiddal. Másrészt a 100,« átmérőjű részecskék összefüggő bevonásához 50 vagy annál több súly% karbamidra lehet szükség. Szakember számára érthető, hogy a karbamid mennyiség gyakorlatilag összefüggő bevonat létrehozásához szükséges, feleslege nem fogja tovább elősegíteni a transz-izomer stabilizálását és bár nem káros, szükségszerűen megnöveli a transz-dietilsztilbösztrol-karbamid készítmény árát. Szafcember számára világos, hogy a találmány szerinti eljárás ilyen foganatosítási módjának a lényege az,, hogy a bevonat összefüggő legyen és nem az, hogy milyen a transzdietilsztilbösztrol és karbamid aránya. A transzdietilsztilbösztrol mennyisége a készítményben kb. 1% és kb. 95% között változhat, anélkül, hogy romlana a készítmény hatékonysága. Ha 150—850 fx részecske átmérőjű transz-dietilsztilbösztrol részecskéket burkolunk be gyakorlatilag összefüggő karbamid-bevonattal, ez a részecskeméret tartomány különösen alkalmas az állati takarmány-készítményekbe való bekeverésekre, a transz-dietilsztilbösztrol-karbamid arány általában 1:3—3:1. A fentiekben ismertetett különböző készítmények cisz- és trainsz-dietilsztilbösztrol tartalmának meghatározását a bisz-trimetilszilil-éterszármazékok gáz-folyadék kromatográf iá jávai valósíthatjuk meg. Az izomer elegyet tartalmazó mintát kb. 20 percen keresztül reagáltatjuk N,0-bisz-(trimetilszilil)-acetamiddal és a biszéter-származékot kloroformban felvesszük. Ezután a kloroformos oldatot Hewlett Packard F és M 402 típusú, 122 cm oszlop-hosszúságú gázkromatográfba injektáljuk, amely 80—100 mesh méretű Gas-Chrom Q-n 3'% JXR-t tartalmaz (Applied Science Labs., P. O. Box 140, State College, Pa.) és a kromatográfot kb. 220 C°-on járatjuk. A cisz- és transz-izomerek arányát az illető izomer csúcs alatti területének kiszámításával határozzuk meg. Folyékony készítmények esetén 3 csepp mintát reagáltatunk kb. 20 percen keresztül 0,5 ml N,0-bisz-(trimetilszilil-)acetamiddal. A reakcióelegyet ezután kloroformmal 5 ml térfogatra hígítjuk és a hígított oldatot injektáljuk a kromatográfba. A szilárd mintákat úgy elemezzük, hogy a készítmény 1 g-ját N,0-biisz~(trimetilszilil)-acetamid feleslegével reagáltatjuk és a bisz-triemtilszilil-éter^származékokat kloroformmal extraháljuk, hígítjuk és a kromatográfba injektáljuk. A találmány szerinti eljárással készített transz-dietilsztilbösztrol premixek megnövelt stabilitását az alábbi I. táblázatban szemléltetjük. 30 g transz-dietilsztilbösztrolt feloldottunk 100 ml 95%-os etanolban és ä keletkező oldatot 680 g 20—60 mesh méretű karbamid szemcsékre permeteztük szalag keverőben. A keletkező transz-dietilsztilbösztrol-karbamid keveréket, amely 95%-os etanolt tartalmaz, tálcákon szárító kemencébe helyeztük és az alkoholt 50 C°on vákuumban elpárologtattuk. Egy óra alatt az alkohol teljesen eltávozott és a 4,4% transz-dietilsztilbösztrolt tartalmazó szilárd készítményt olyan szemcseméretűre alakítottuk, amely állati takarmány-jkészítményekbe való bekeverésre alkalmas, majd lucerna szemcsékkel kevertük össze úgy, hogy olyan szilárd premixet kapjunk, amely 450 g-ra számítva 2 g triansz-dietilsztilb-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5