162238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-hidroxi-3-metil-7-amino-cefámsavak előállítására

3 l622ä8 4 lekulán belül, vagy kívül. Ezeket a vegyületeket jelenleg penicillin-szulfoxid-észterekből állíthat­juk elő, a Chauvette-Flynn és R.D.G. Cooper ál­tal továbbfejlesztett Morin-Jackson eljárással. Lowell D. Hatfield találmányában 3 591 585. sz. USA szab. leírás) javított eljárást ír le a Cooper oldószerrendszerekkel javított Morin-Jackson eljárással történő direkt dezacetoxice­falosporin-észter előállításra. Hatfield kimutat­ta, hogy egy szulfonsavat és egy vízelvonószert használva a penicillin^szulfoxid-észter kiindulá­si anyagok hevítési lépéséhez képest magasabb kitermeléssel képződik a dezacetoxicefalosporin­észter. Azonban ugyancsak keletkeznek eddig még nem azonosított melléktermékek is kis mennyiségben. A gyakorlatban a penicillinszulfoxid-savakat, sókat vagy -észtereket kénsav, szulfaminsav, vagy ezeknek valamilyen sójának vagy észteréi­nek jelenlétében melegítjük, 80—150 C° hőmér­sékleten, legalább 10'% tercier karboxamidot tartalmazó oldószerben oldva, míg optimális 3-hidroxi-3-metil-7-<amino-cefam-4-karbonsav vagy észter termelés lép fel. A reakció általában 24 órán belül befejeződik. Előnyös oldószerekkel és reagensekkel 5—14 órán át melegítve az ele­gyet a termék keletkezése jó termeléssel érhető el. Előnyös körülmények között a penicillin-szul­foxid-sav vagy -észter 1—20 súlysziálaléknyi mennyiségben oldódik az olyan oldószerelegy­ben, amely egy tercier karboxamidból és egy szerves inert folyadékból áll, optimálisan 3:5 és 5:3 közötti arányban. Az oldószerkomponensek és a koncentrációk attól függően változnak, hogy milyen tercier karboxamidot és inert oldószert használunk, és a reakciót milyen hőmérsékleten és mennyi ideig végezzük. Ügy találtuk, hogy az előnyös tercier karboxamid, N,N-dimetilacet­amid (DMA) esetén, ha az inert szerves oldószer­komponens mennyisége eltér a fentiekben meg­adott arányoktól, a reakcióelegy természete és a termelés megváltozik. Minden olyan eddig leírt penicillin, vagy 6--(N-védett-ammo)-2,2-dimetilpenam-3^kar­bonsavvegyület alkalmazható kiindulási anyag­ként a találmány szerinti eljárás során, amelyek az eljárás szerinti a savas és magas hőmérsékle­tű miliőben a fenti módon reagálnak. A penicil­lint vagy penamot a (kezelés előtt szulfoxiddá kell oxidálni. A fcarboxilcsoport védéséhez a ve­gyületek az előzetes reakciók során észterezhe­tők is, azonban ez nem feltétlenül szükséges. Tet­szés szerint a penicillin vagy penam vegyület észterezhető, majd ezután oxidálható penicillin szulfoxid észterré. A penicillin és penam vegyü­letek széles skálája kezelhető a találmány szerin­ti eljárással, 3-hidroxi-3-metil-cefam-vegyületek előállítása céljából. Ugyancsak használha­tók alkálifémekkel, pl. nátriummal, káliummal, ammóniumcsoportokkal vagy aminokkal alko­tott penicillinszulfoxidsók is, azonban a karboxil­csoport védelme nem féltétlenül szükséges. Az I általános képletű vegyületben R bármi­lyen olyan nitrogénvédőcsoport lehet, amelyről tudott, hogy megvédi a nitrogénatomot a sav tá­madásától a melegítési eljárás során. Ha R hid­rogénatom, azaz a 7-helyzetű nitrogén szabad aminocsoportként van jelen, a kívánt termék 5 termelése jelentősen kisebb. Az R bármelyik olyan aminovédőcsoport lehet, amelyet a peptid­kémiában használnak, pl. trifenilmetil-, karbo­xikarbonil-, benziloxikarbonil-, alliloxikarbonil-, ciklopentiloxikarbonil- vagy a legalkalmasabb 10 és legelőnyösebb valamely acilcsoport. Sok ilyen célra alkalmas acilgyök ismert a cefalosporin és penicillin antibiotiumok irodalmában. Előnyös amino védőcsoport valamely II általános képletű acilgyök, mely képletben m 0 és 4 közötti ér-15 tékű állandó, n értéke 1-től 4-ig változhat, z ér­téke 0 vagy 1, és ha z értéke 0, m-ben és n-ben a metiléngyökök oxigénatom közvetítése nélkül kapcsolódnak egymáshoz, valamint az ilyen lacil­gyökök fenilcsoportjukon fluor-, klór-, bróm-20 vagy jód-atommal, hidroxilcsoporttal, 1—3 szén­atomos alkilgyö'kkel, 1—2 szénatomos alkiloxi­csoporttal, nitro- cia-no- vagy trifluormetilcso­porttal szubsztituált változatai. Az acilcsoportok az m vagy n csoportok szénatomjain levő 1 vagy 25 2 hidrogénatom helyett metilgyököket is tartal­mazhatnak. Néhány ilyen előnyös acilgyök: fe­nilacetil-, fenoxiacetil-, feinilheptanoil-, fenoxi­izopropionil-, benziloxiacetil-, fenilpropionil-, fe­nilbutiril-, 3-metilfenilbutiril-, 4-propilbenzil-30 acetil-, benziloxiacetil-, feniletoxipropionil-, fe­niletoxipropionil-, fenilbutoxibutiril-, 3-fluorfe­noxiaoetil-, 3-hidroxifenilacetil-, 4-brómfenil­propionil-, 4-jódfenilacetil-, 2-klórbenziloxipro­pionil-, fenil-2,2-dimetilacetil-, 4-nitrofenilace-35 til-, S-cianofenilpropionil-, 4-trifluormetilfenoxi­acetil-csoportok és az ehhez hasonló gyökök. Számos más, R helyzetben alkalmazható, ami­novédőcsoportkénit használható vegyület ismert 40 az irodalomban, pl. a 2 479 295 — 2 479 297 és 2 562 407 — 2 562 411 számú, valamint a 2 625 876 számú USA szabadalmi leírásokban. Az I általános képletben R' hidrogénatom, vízoldha­tó só esetén alkálifématom, negyedrendű amino-45 csoport, vagy valamely alkil- vagy aralkil gyök lehet. Az I általános képletben R1 hidrogénatom, egy vízoldható sót képező kation, pl. alkálifématom, vagy kvaterner amin, vagy valamely alkil- vagy 50 aralkil-gyök lehet. Az észtercsoport az ismert módszerekkel, pl. híg vizes bázisokkal, vagy tri­fluor-ecetsavat, ecetsavat és cinkforgácsot alkal­mazva, egy megfelelő hordozóra, pl. szénre, bá­riumszulfátra vagy alumíniumoxidra felvitt ka-55 talizáto-r, pl. platina, palládium vagy ródium je­lenlétében távolítható el, miközben a cefalospo­rin vegyületet nem degradáljuk. Előnyös észter­csoportok a 4—6 szénatomos t-alkil-, 5-7 szén­atomos, t-alkenil-, 5-7 szénatomos t-alkinil, pl. t-60 -butil-, t-pentil-, l,l-dimetil-2-propenil-, 1,1-di­metil-2-pentinil-, 2,2,2-triklóretil-, benzil-, 3 vagy 4-metoxibenzil-, 3- vagy 4-nitrobenzilr, és —CHaR" csoportok, mely utóbbi képletben R" 1—6 szénatomot tartalmazó alkanoil-, benzoil-, 65 toluil-, tenoil- vagy furoilgyök (lásd a 3 284 451 2

Next

/
Thumbnails
Contents