162228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminovegyületek, azaz 6-amino-penicillánsav-származékok és 7-amino-cefalosporánsav-származékok előállítására

162228 sítjuk, és ha szükséges, egy keletkezett vegyületet egy "másik I általános képletű vegyületté alakítunk át, és/vagy, ha ..szükséges,; egy keletkezett izomerelegyet az egyes izomerekre választunk szét. •••'. -••'• Nem volt előre látható, hogy á találmány szerinti eljárás során á kiindulási anyagban jelenlevő —Ci(=0)—NH-karbamoilcsopartoknak csak az egyike, azaz az Aco—-NH-cgopont karbamoilesoportja hasad le, míg a másik, az X-^Cí(f=0)-TNH---csoipart karbamoilesoportja változatlan marad. A találmány szerinti . imidhalogenid-képző szerek, amelyekben a halogónatom egy elektrofil központi atomhoz kapcsolódik, mindenek előtt a savhalogenidek, így a savbroinidok és különösen a savkloridóki Ilyenek elsősorban a szervetlen savak savhalogenidjei, mindenek előtt a foszfort tartalmazó savak halogenidjei, így a foszforoxi-, ifoszfortri- és különösen a foszforpentahalogenidek, pl. foszforoxiklorid, foszfortriklorid és elsősorban a foszforpentaklorid, továbbá a pirokatóchil—foszifortriklorid, valamint a kéntartalmú savak vagy karbonsavak savhalogenidjei, különösen kloridjai, így a tionilklorid, foszgén vagy oxalilklorid. A II általános képletű kiindulási anyag és az imidhalogenid-képző szer reakcióját előnyösen valamely alkalmas, különösen szerves bázis jelenlétében, elsősorban valamely tercier, amin, pl. valamely tercier alifás mono- vagy diamin, így valamely trÍH(rövidszénlánteú)-alkil-amin, pl. trimetil-, trietil- vagy etildiizopropil-amin, továbbá valamely N,N,N',iN'-tetra-l(rövidszénláncú)^alkil-íirövidiszénlániCiúJ-alkilén-diamin, pl. N,N,N',,N'-:tetrametilHl,5-!pentiléndiamin vagy N,N,N'!

N'-tetrametil-!l ,6-ihexiléndiamin, valamely mono- vagy biciklusos mono- vagy diamin, így valamely N-szubsztituált, pl. N-i(rövidszénláncú)-alkilezett, alkiléh-, azaalkilén- vagy oxaalkilénamin, pl. N-métil^piperidén vagy N-metil-morfolin, valamint i2,3,4,i6,7,!8-hexahidro-pirrolo- [ 1 ,:2-a]-pirimidi>n(diazabiciklononén; DBN), vagy valamely tercier aromás amin, így valamely di-(rövidszénlánaú)-alkál-anilin, pl. N,N-dimetilanilin vagy elsősorban valamely tercier heterociklusos, mono- vagy íbkiklusos bázis, így kinolin vagy izokinolin, különösén piridin jelenlétében valósítjuk még. Ennek során kb. ekvimoláris mennyiségű imidhalogenid-Hképző szert és bázist alkalmazunk; ez utóbbit azonban feleslegben vagy az ekvimolárisnál kisebb menynyiségben is használhatjuk, pl. kb. 0,2- kb. 1-szeres mennyiségben vagy egy kb. legfeljebb tízszeres, különösen kb. 3—5-szörös feleslegben. A kiindulási anyag és az imidhalogenid-képező szer reakcióját előnyösen hűtés közben, pl. kb. 10 °C és kb. —50 °C közötti hőmérséTsleteken valósítjuk meg, dolgozhatunk azonban magasabb hőmérsékleteken is, azaz pl. legfeljebb kb. 70 °C-on, ha a kiindulási anyagok és termékek stabilitása megnövelt hőmérséklet alkalmazását lehetővé teszi. Az imidhalogenid terméket, amelyét általában elkülönítés nélkül feldolgozunk, a találmány értelmében alkoholokkal, előnyösen " a fenti bázisok jelenlétében, imino^é térré alakit-5 juk. Ilyen alkoholok pl. az alifás, valamint Sralifás alkoh»lok, elsősorban az adott esetben szubsztituált, így halogénezett, pl. klórozott vagy további hidroxil^csopartokkal rendelkező rövidszénláncú alkanolok, pl. etanol, n-propa-10 nol, izopropainol vagy n-ibutanol, különösen a metanol, továbbá a 2,2,2-triklóretanol, valamint az adott esetben szubsztituált fenil-(rövidszénlánoú)-alkanolok, így a benzilalkohol. 'Általában pl. legfeljebb százszoros alkoholfelesleget alkal-15 mázunk és előnyösen hűtés közben, pl. kb. 10-,' kb. —50 °C hőmérsékleteken dolgozunk. Az iminoéter terméket előnyöseh elkülönítés nélkül hasításnak vetjük alá. Az iminoéter ha-20 sítását a megfelelő I általános képletű aminvegyületté alkalmas hidroxil-vegyülettel végzett kezeléssel érhetjük el. Ennek során előnyösen vizet, vagy valamely szerves oldószer, így valamely alkohol, különösen valamely rövidszén-25 láncú alkanol, pl. metanol vizes elegyét használjuk. Általában savas közegben dolgozunk, pl. kb. 1—5 pH-értéken, amelyet szükség esetén bázikus szer, így valamely vizes alkálifémhiaroxid, pl. nátrium- vagy káliuihhidroxid vagy 30 valamely sav, így sósav, kénsav, foszforsav, bórfluórhidrogénsav, trifluoreoetsav vagy P-toluolszulfonsav hozzáadásával állíthatunk be. A fentiekben ismertetett háromlépéses eljárást előnyösen az imidhalogenid- és iminoéter-35 közbensőtermékek elkülönítése nélkül, általában valamely, a reakciópartnerekkel szemben közömbös szerves oldószer, így valamely, adott esetben halogénezett szénhidrogén, pl. metilénklorid jelenlétében, és/vagy inert gázatmoszfé-40 rában, így nitrogén atmoszférában valósítjuk meg. A végtermékek keretén belül a kapott vegyületeket egymásba átalakíthatjuk. Így pl. egy 45 olyan vegyületben, amely az X gyökben egy alifásán kapcsolódó klór- vagy brómatomot tartalmaz (így egy 2-brómetoxigyök), X^gyakben a klór- vagy brómatomot valamely alkalmas jód-sóval végzett kezeléssel, így valamely al-50 kálifém-, :

pl. káliumjodiddal, alkalmas oldószerben, így acetonban jódatomra cserélhetjük. A fenti eljárás során kapott izomerelegyeket önmagában ismert eljárásókkal, pl. frakcionált kristályosítással, adszorpciós kramatográfiával 55 (oszlop- vagy vékonyrétegkromatográfia) vagy egyéb, alkalmas elválasztó művelettel az egyes izomerekre bonthatjuk. A kapott, sóképző csoportokkal rendelkező raoemátokat, vagy azokat a vegyületeket, amelyekbe átmenetileg a szo-60 kásos módon a raoemátfoontás szempontjából alkalmas szubsztituenseket vihetünk be, ismert módon, pl. optikailag aktív, sóképző szerekkel való diasztereoizonier sóelegy képzésével, az elegy diasztereoizonier sókra való bontásával és 65 az elválasztott sók szabad vegyületekké való 2