162212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és diagnosztikai szer glukóz enzimes meghatározására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 4& Jb m^k KP 9^k W0 JP4k fc ••• I LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VIII. 11. (BO—1243) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. VIII. 11. (P 19 40 816.3) Közzététel napja: 1972. VIII. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. 162212 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 31/14 SJ Feltalálók: Bergmeyer Hans Ulrich vegyész, Tutzing, Bernt Erich gyógyszerész, München, Gruber Wolfgang vegyész, Garatshausen, Schmidt Felix Helmut biokémikus, Mannheim, Stork Harald orvos, Lampertheim, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Boehringer Mannheim GmbH cég, Mannheim, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és diagnosztikai szer glukóz enzimes meghatározására A találmány tárgya egy enzimes glukóz meghatározási módszer, hexokinázzal és glukóz-6--foszfát dehidrogenázzal, továbbá diagnosztikai szer az eljárás kivitelezésére. Ismeretes az az eljárás, mellyel a glukózt 5 enzimes úton úgy határozzák meg, hogy adenozintrifoszfát és hexokináz segítségével glukóz-6-foszfáttá alakítják át. Glukóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G—6—PDH) jelenlétében a keletkezett glukóz-6-foszfátot nikotinamid-adenin-dinukleo- 10 tidifoszfát (iNADP) segítségével ezután glukonát-6-foszfáttá alakítjuk át. Az átalakítás során a gluikóz-j6-foszfáttal ekvivalens mennyiségű redukált nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát (NiADPH) keletkezik. Az utóbbit fotometrikus 15 módszerekkel könnyen meg lehet határozni. Ez az eljárás teljesen megbízható, specifikus és idegen anyagok gyakorlatilag nem zavarják. Biológiai folyadékokban és élelmiszerekben ez az eljárás igen jól bevált a glukóz meghatáro- 20 zására. Az eljárás hátránya egyedül abban van, hogy a pufferoló-anyagok, az ATP, az NADP és a magnéziumszuMát oldatait egyenként kell bepipettázni, mivel az adenozintrifoszfát (ATP) oldata az eddig alkalmazott oldószeavkeveré- 25 kékben, így trietanolamin-hidrokloridban, nátriumhidroxidban és magnéziumszulfátban nem eléggé stabil ,és kis idő múlva zavarosodni kezd. Azt találtuk, hogy az adenoziintrifoszfátból. trietanolamin-hidrokloridból, nátriumhidroxid- 30 ból és magnéziumszulfátból álló oldat hosszabb ideig is tiszta marad, ha az oldathoz egy azidvegyületet teszünk. A glukóz meghatározására vonatkozó találmányunk szerinti eljárásnak lényege tehát az, hogy a glukózt adenozintrifoszfát (ATP) és hexokináz segítségével glukóz-6--foszfáttá alakítjuk át, melyet glukóz-6-foszfát dehidrogenáz (G—6—PDH) jelenlétében nikotin-adenin-dinukleotid-foszfát (NADP) segítségévei oxidálunk glukonát-6-foszfáttá és az -egyidejűleg képződő redukált nikotinamid-adetiia-dinukleotid-foszfát (NADPH) meghatározásához olyan pufferoló-oldatot használunk, melyben egy azid-vegyület is van. Pufferolásra előnyösnek találtuk a trietanolamin-hidroklorid, nátriumhidroxid- illetve nátriumkarbonát és nátriumazid oldatainak keverékét. Találmányunk szerinti eljárás lehetővé teszi azt, hogy a meghatározáshoz szükséges vegyszereket — az enzimek és az NADP kivételével — egy oldatban tárolhassuk és ilyen formában használjuk fel. Olyan oldatok, melyek ATP-ből, magnéziumszulfátból, nátriumhidroxidból, illetve nátriumkarbonátból, trietanolamin-hidrokloridból és nátriumazidból álltak, még 3 hónapos 33 °C-on való tárolás után sem mutattak zavarosodást, sem az ATP-tartalom csökkenését. A hasonló összetételű, de nátriumazdd nélküli oldatok legfeljebb 2 hétig tárolhatók hűtőszekrény-162212
