162206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilamidin-származékok előállítására
21 162206 22 N-,(4-4metilsaulfanilaím,inoifenil)-N'-metil-N'-tkrotilnacetamidin, N-(4HmetiliSzulfoinilain,iinoMfenál)^N'-!nietil-N'-propinil-aoetamidiin, N-(4-etilszulfon;ilaim,iino-fen! iil)MN'-j inieitil-N'-alHl- 5 -acetamidin. 19. példa: 17,7 g N-H(4-amiino-feiniil)-N',,N'Hdimetil-i aoetami- 10 dint etanolos közegben, a 9. példában leírt rnódon 15,7 g ^Hfúiránlkariboinisaivklo'riddal reagáltatunk. 27,7 ,g N-[4H(i2-furill kar!bondl)jaminojfeinil]-N^iN%dinletil-a;cetanlidin•-hidrokk)I^ido^t [a (XXV) képletű vegyület hidrokloridjia] kapuink; op.: 15 270-^272 °C. Hasonlóan állítjuk elő a következő vegyületéket : 20 N- [4-(5 '-nietil-43 -izoxazolilkairbonilarniino)Hfenil]^N',iN%dimetilHacetaimidin, hidiroklorid op.: 308—309 °C (bomlás), N-[4-(i2-,piridilkaribanil)-iamino-ifeml]-(N',N'--dimetil-iacetamidin, 25 N- [4-i(i3-tpÍ!ridilkairiboniil)^aminonflenil] ->N' ,N '--ídimetil-aoetaniidin, N- [4H(4-pMdilkiariboniil)-.aiminonflenil] -N' ,N 'Hdimetilnacetamidin, N-[4-(l2-it'ienilkiar!bonil)HaminoHfenil]-N',N'- 30 -dimetil-iaoetaimiidin, N- [4-'(2-fiuif UirilkarbonilJ-amino-ifienil] -N' ,N '--dimetil-aretaimidin, N-[4-,(2-indolilkarbonil)-amino-fenilpN\N'-dimetil-iacetamidki, 35 N-[iN-(i2-itianafitdilkiarbonil)-aimino-feniil]-iN',N'-idknetilHaioetamidin, N-[4H(i3JÍndolilaoetil)-naniinoHfenil]-N';N'-dime:til--acetamidin, N-[4-'(l 3-íkino.lilkaír,bonil)-amino-ifendl]-JSr',iN'- 40 -dtaetälHaeetamiidin, N-[4M(2-fenitiazinilkaribc«iiil)-iaiminoHfenil]-N',N'-dimetil-aoetamidin, N-[4-(2-tieniilaoetil)-afmino-fendl]^N',N'-dinietiil-iaicetamidin, 45 N-[4-;(3-pirazolilfcanbonil)^aimiini0-ifBnil]-N',!N'sdimetilHaoetamidin, N- [4-(4-nietil^3 jpirazoliilfcailbonilj^aminio-íenil] --N' ,iN -dime tilnaoetaniidin, N- [4H(2-iniádazo:lilkarbonil)-iaminoHf eniil]-N',N'- 50 -diimetil^aoetaimidin, N-{4^pirazini]feaiibonilHaniiinoHfen,il]^N',N'-dimetilnacetamidin, N-[4-(4-piirimidiniilkaribon,il)-iamino-feniil]^N',N'-^di'metil-saQetamidin, 55 N-[4-!(5-d;iazoMlka!nboiniil)-iamino-feml]-iN',iN'-idimetil^aoetafmidin. Amint m'ár a korábbiakban említettük, az (I) általános képletű új vegyületek kitűnő parazita-- 60 ellenes, elsősorban antheliminitikus hatással rendelkeznek. Rendkívül meglepő és nem várt az a jelenség, hogy ha az N-fenÜHaoetamidinnwegyületék fenil- 65 -Gsopontljába aoilamino- vagy !Szulfonilamino4ielyettesítőt építünk be, igen erős anithelmintifcus hatású vegyületekhez jutunk. Az (I) általános képletű vegyületek az azonos (területen alkalmazható isimert hatóanyagoknál, pl. a befeíniuni-hidroxinaiítoátoál, £enilénHdiizotiooianát-(l ,4)nél, perklóretilénnél, tiabendazolnál és parfoendazolnál lényegesen jobb hatással .rendelkeznek. Az (I) általános képletű vegyületek különös előnye, hogy a kívánt eredményt .nnár egyetlen dózis (beadásakor is biztosrtják. Az (I) általános képletű vegyületek a fentieknek megfelelően a gyógyászatban rendkívül előriyösen használhatók fel. A találmány szerint előállított vegyületek pl. az alábbi féregféleségek (nematodák és oestodák) eEen fejtenék ki meglepően jó és széles spektrumú hatást: I. Níeimatodák 1. Az Ancylostoimatidae családba tartozó horgosférgek, pl. Ancylositama icaninum, Utncinairia stenooephala és Biunositomum 'trigoinocephalum. 2. A Tirichostronigylidae családiba tartozó gyomor- és vékoinybélférgiek, pl. iHaeímoimohus contorrtus, Tiriohostrongyluis mlubriformis, Gooperia punctata, Ositertagia lairauimcinata, Nippostroingylus muris és Niematospirpides duhius. 3. A Strongylidae családba itartozó vastagibél. férgek, pl. Oesophagostomuím ooilumibianuim és Ghiahertia ovina. 4. A íRJhabdiitidae családba tartozó törpe fonalférgiek, pl. Sitrongyloides raitti. 5. Az Asoarididae családba itartozó arsóférgek, pl. Toxocara caniis, Toxascamis leonina és Ascaris suum-lárvák. 6. Az Oxyuridae icsaládba tartozó fonalférgek, pl. Aspiculiuris tetrapfera. *• 7. A Heterakidae icsaládba itartozó Heterakis spumosia. II. Gestodák 1. A Taenioidea nagycsaládba tartozó galand -férgek, pl. Hymenolepis nana és Hymenolepis microstoma. Az (I) általános képletű vegyületek hatását kórokozókkal erősen megfertőzött kísérleti állatokon vizsgáltuk orális, illetve pareniterális adagolás esetén. Az állatok a hatóanyagokat az alkalmazott dózisokban jól tolerálták. A terápiás dózis ilO—lOiO^szaros mennyiségének megfelelő hatóanyagimennyiség beadása esetén sem tapasztaltunk pusztuilásit. Az (I) általános képletű vegyületek többféle parazita ellen .kifejtett, az isiment hatóanyagokénál erőseibb hartását laz A—G. kísérletek, illetve a 2—8. táblázatok adataival igazoljuk. 11
