162198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-benziltriazolok előállítására, valamint az azokból készült növényi növekedést szabályozó szerek

162198 5 6 gok a növénynövekedés fiziológiai folyamatára hatnak, és ezért növényi növekedést szabályozó anyagokként alkalmazhatók. A hatóanyagok különböző hatásai lényegében az alkalmazás időpontjától függnek, amelyet a mag fejlődési stádiumára vagy a növény fejlődési stádiumára vonatkoztatunk, ezenkívül függnek az alkalmazott koncentrációtól. A növényi növekedést szabályozó anyagokat a növény fejlődési stádiumával összhangban levő különböző célokra használjuk. > A növényi növekedést szabályozó anyagokkal például megszakíthatjuk a magok nyugalmi állapotát, hogy a magokat bizonyos időpontban csírázásra serkentsük, olyan időpontban, amikor a csírázás kívánatos, azonban a mag önmagában nem mutat csírázási készséget. A magok csírázását'a hatóanyagokkal az alkalmazott koncentrációtól függően mind gátolhatjuk, mind elősegíthetjük. Ez a gátlás vagy serkentés a csírafejlődésre vonatkozik. A hatóanyagokkal befolyásolhatjuk a növények rügyezését, tehát az enogén évritmust, úgyhogy a növények például olyan időpontban hajtanak ki vagy virágoznak, amikor egyébként nem mutatnak készséget a kihajtásra vagy virágzásra. A hatóanyagokkal a koncentrációtól függően elősegíthetjük vagy gátolhatjuk a hajtás- vagy gyökérnövekedést. Így például lehetséges, hogy a teljesen kifejlődött növények növekedését nagyon erősen gátoljuk, vagy pedig a növények erőteljesebb példányokká vagy törpepéldányokká fejlődjenek. Gazdasági szempontból jelentős például a fűnövekedés visszaszorítása az utak és országutak szélén. Továbbá a növekedést szabályozó anyagokkal gátolhatjuk pázsitok növekedését, így csökkenthető a fűnyírás (kaszálás) gyakorisága. A növény növekedése során az oldalirányú elágazásokat is elősegíthetjük a csúcsi növekedés kémiai megszakításával. Ez például a növények dugványszaporításánál jelentős. A koncentrációtól függően lehetséges az is, hogy az oldalhajtások növekedését gátoljuk, például hogy dohány esetében dekapitálás után visszaszorítsuk az oldalhajtások képződését és így elősegítsük a levélnövekedést. A virágképződés befolyásolásakor a koncentrációtól és az alkalmazás időpontjától függően elérhetjük mind a virágképződés gátlását, mind gyorsulását. Bizonyos körülmények között a virágállományt is növelni kell, mimellett ezek a hatások akkor lépnek fel, ha a megfelelő kezeléseket a normális virágképződés időpontjában végezzük. A hatóanyagokkal a növények levélállományár úgy befolyásolhatjuk, hogy lombhullást idézünk elő, hogy például a betakarítást megkönnyítsük, vagy a párologtatást csökkentjük egy olyan időpontban, amikor a növényeket el kell ültetni. A gyümölcsállományt úgy növelhetjük, hogy több gyümölcsöt vagy magnélküli gyümölcsöt hozunk létre (parthonakarpia). Bizonyos körülmények között megakadályozhatjuk a korai gyümölcshullást is, vagy kémiai ritkítással a gyümölcshullást meghatároziO'tt mértékre növelhetjük. A gyümölcshullás növekedését azonban úgy is kihasználhatjuk, hogy a kezelést a betakarítás időpontjában hajtjuk végre, így megkönnyítjük a betakarítást. Az alkalmazás céljának megfelelően az új hatóanyagokat a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, azaz folyékony oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal összekeverjük, adott esetben felületaktív szereket, tehát emulgeáló- és/vagy diszpergálószereket is alkalmazunk, mimellett például ha vivőanyagként vizet használunk, adott esetben szerves oldószereket is alkalmazhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerekként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, például xilol és benzol, klórozott aromás szénhidrogének, például klórbenzolok, paraffinok, például ásvámyolajfrakciók, alkoholok, például metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz, szilárd hordozóanyagokként a természetes kőlisztek, például kaolin, agyagföld, talkum és kréta és a szintetikus kőlisztek, például a nagy diszperzitású kovasav és szilikátok, emulgeálószerként a nem ionos és anionos emulgeátorok, így a polioxietilénzsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfomátok, arilszulfonátok, diszpergálószenként például a lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. A készítmények általában 0,1—95 s%, előnyösen 0,5—90 s% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önamgukban, készítményeik alakjában vagy az azokból készített felhasználási formák, így alkalmazásra kész oldatok, emulgeátorok koncentrátumok, emulziók, szuszpenziók, nedvesíthető porok, paszták, oldható porok, porozószerek és szemcsék alakjában alkalmazhatjuk. Az alkalmazást a szokásos módon végezhetjük, például öntözéssel, permetezéssel, porlasztással, porozással, ködösítéssel, stb. A hatóanyagkoncentrációkat széles határokon belül változtathatjuk. Általában 0,0005—2%, előnyösen 0,01—0,5% koncentrációkat alkalmazunk. Ezenkívül 1 hektár talajfelületre számítva általában 0,1—100 kg, előnyösen 1—10 kg hatóanyagot használunk. Az alkalmazás időpontja szempontjából az a legelőnyösebb, ha azt erős szárnövekedéskor végezzük, azaz akkor, amikor a legnagyobb a kihajtás. Pafélék esetén az alkalmazás előnyösen röviddel a kihajtás kezdete után történik. Így tehát az inszekticidek és fungicidek alkalmazásával ellentétben a növekedést szabályozó anyagokat előnyös időpontban alkalmazzuk, ezt az időpontot az éghajlati és vegetatív adottságok határozzák meg. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3