162196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szubsztituált 2-arilimino-oxazolidinek előállítására, valamint az azokból készült ektoparaziticid szerek

3 162196 4 gítéssel, adott esetben ásványi savak, így sósav, brómhidrogénsav vagy kénsav jelenlétében, valamint adott esetben 100 C° felett, nyomás alatt ciklizálunk. Néhány esetben előnyös lehet, ha pótlólag szerves oldószert, így tetrahidrofuránt, dioxánt, acetont és egy diszpergálószert is beadagolunk. Az ily módon kapott sókat bázisokkal, így nátriumhidroxiddal vagy ammóniával a szabad bázisokká alakíthatjuk. Végül eljárhatunk úgy is, hogy olyan I. általános képletű 2-arilimkiooxazolidineket, amelyekben R" hidrogénatomot jelent, V. általános képletű alkilezőszerekkel reagáltatunk, ahol R a fentiekben megadott jelentésű és A reaktív észtercsoportot, így halogénatomot, vagy arilszulfoniloxicsoportot, pl. benzo^szulfoniloxi-, toziloxivagy alkilszulfoniloxi-csoportot, pl. metánszulfoniloxi-csoportot jelent. A fentiekben említett, kiindulási lamyagkónt alkalmazott karbamidokat önmagában ismert módon állíthatjuk elő VI. általános képletű arilizocianátok —ahol R, R' és n a fentiekben megadott jelentésűek — és III. általános képletű aminoetanolok — ahol R" a fentiekben megadott jelentésű — reakciójával, majd a kapott vegyületet tionilhalogenidekkel, így tionilkloriddal vagy sósavval kezelve. Ennél az eljárásmódnál nem szükséges, hogy az egyes közbenső lépésekben kapott vegyülete^ ket elkülönítsük. Kiindulhatunk például közvetlenül a megfelelően szubsztituált arilizocianátokból és az alábbi reakciókkal a kívánt N-szubsztituált 2-arilamino-oxazolidineket kapjuk: a) reakció III. általános képletű etanolaminokkal, b) tionilkloriddal és c) melegítés vízben. A kiindulási anyagként alkalmazott izocianiddikloridokat például szubsztituált lanilinek és hangyasav reakciójával állítjuk elő és a formilanilineket ezt követően szulfurilhalogenidekkel kezeljük. A kiindulási anyagként alkalmazható anilinszármazékokként példaképpen megnevezzük az alábbiakat: 2-metil-6-klóranilm, 2,6-diklóranilin, 2,6-dimetilainilin, 2-metil-6-etila!nilin, 2-metil-6-allilanilin, 2,4,6-trimetilanilin, 2,4,6-tri'klóranilin, 2,6-diklór-6-metilanilin, 2-trifluoirmetilanilin, '2--trifíluormetil-4-klóra.nilin, 2-fhAor-6-klóranilini, 2-bróm-4-klóranilin, 4-fluor-2-klóranilin, 4-klór-2-metilanilin, 4-bróm-2-metilanilin, 2,3-diklóranilm, 2-klór-3-metüanilin, 2-klór-3-brómanilin, 2-metil-3-klóranilin, 4-klór-2-etilanilin, 2-klór-4-trifluormetüanilin, 2-klór-5-trifluormetilanilin, 2-klór-5-difluormetilanilin, 2,3-dimetilanilin, 2,4-dimetilanilin, 2,5-dimetilanilin, ,2-etilanilin, 2-klór-6-etilanilin, 2-iklór-6-propilanilin, 2-klór-ß-^butil-anilin, 2-klór-6-izobutilanilin és j2-klór-6-terc-butilanilin. Az alkilezőszerek példáiként megnevezzük az alábbiakat: etilbromid, propilbromid, dietilszulfát, butilbromid, 'izobutilbromid, alllklorid, jaljilbromid, krotilbromid, krotilklorid, pantenilklorid, ipropargilbromid, l-klór-butin-(3), l-klór-pentin-(3), 5 l-klór-hexin-(3), 1,3-diklórpropén, 1,2-diklórpropén, [1,2,3-triklórpropén, l,3-dilklór-2-metil-propén-(l), 1,3-dibrómpropén, 3-bróm-l-kIórpropén. A találmány szerinti eljárással előállítható ha-10 tóanyagok bázikus jellegűek és általában desztillálható olajok. Alkalmazhatjuk őket mint szabad bázisokat vagy sóik, például hidrokloridjaik, szulfátjaik, foszfátjaik, nitrátjaik, acetátjaik vagy naftalindiszulfonátjaik alakjában. 15 A szabad bázisok, valamint a sók erős akaricid tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen olyan atkákkal szemben, amelyeik mint állati ektopanaziták a háziállatokat, így a marhákat és 20 juhokat támadják meg. Ezért jól alkalmazhatók az atkák rendjébe tartozói állati ektoparaziták irtására. Ilyen fajta, gazdaságilag fontos ektoparazitákként, amelyek különösen a trópusi és sjzubtrópusi országokban játszanak nagy szere-25 pet, példaképpen megnevezzük az alábbiakat: ausztráliai és dél-amerikai marhakullancsok,; Boophilus microplus, a dél-afrikai marhakullancs Boophilus decoloratus, mindkét kártevő az Ixodidae családba tartozik. 30 Az idők folyamán különböző (területeken a fenti kullancsok a kártevőirtószerekként alkalmazott foszforsavészterekkel és karbamátokkal szemben rezisztensek lettek, így a kártevőirtás 35 eredménye kérdéses ilyen esetekben. A fertőzött területeken a gazdaságos marhatartás biztosításához tehát jszükség van |olyan szerekre, amelyekkel a rezisztens kullancsok, például a Boophilus faj sikeresen kiirtható. Az eddigi foszfor-40 savészterekkel és karbamátokkal szemben nagymértékben rezisztensek pl. Ausztráliában a Boophilus mticroplius Ridgá)land- és Biarra-törzsei. A találmány szerinti hatóanyagok mind a normál érzékenységű, mind a rezisztens fajok-45 kai, pl. a Boophilus fajjal szemben egyformán jól hatásosak. Így pl. a kifejlett rovarok peterakását erősen gátolják. A hatóanyagokat a szokásos módon alkalmaz-50 zuk, pl. permetezéssel, öntözéssisl, ködösítéssel vagy fürdő formájában. A készítményekbe vagy az alkalmazásra kész aidatokba egyéb segédanyagokat vagy hatóanyagokat is keverhetünk, így fertőtlenítőszereket. 55 Az alkalmazás formája szerint a szükséges hatóanyagmennyiséget széles határokon belül változtathatjuk, általában 10 és 50 000 ppm, előnyösen 50 és 5000 ppm közé esik. 60 A hatóanyagok melegvérűekre gyakorolt toxicitását az alábbi táblázat adataival szemléltetjük, ahol a toxicitásértékeket egéren egyszeri orális és szubkután adagolással határoztuk meg. A meghatározásnál 1000 mg/testsúly kg-nál na-65 gyobb, adagokat nem vizsgáltuník. 2