162193. lajstromszámú szabadalom • Vágólemez szárazborotvakészülékehz

162193 3 4 seggel elkerülték, rossz borotválási teljesítményt kaptak. Minthogy a két nyílástípus egymást kizáró előnyöket mutat, megkísérelték már — abban a reményben, hogy ezeknek előnyeit megtartva hátrányait kiküszöbölik — a két nyílástípust egyetlen felső késbe elhelyezni, aminek érdekében a lyukmezőt zónákra vagy pályákra osztották és ezekhez meghatározott nyílás-alakot rendeltek. Ennek során azonban azt találták, hogy ez a remény nem vált valóra, mert az egyes nyílásfajták számára rendelkezésre álló lyukmezőzónák túl kicsik ahhoz, hogy effektív hatást tudjanak kifejteni és az egész lyukmező nyílásviszonya már csak az átmeneti helyek miatt is annyira romlik, hogy a borotválási teljesítmény még egységes lyukmezővel szemben is lényegesen csökkent. Ismeretessé vált olyan elrendezés is, amelyikben — azzal a céllal, hogy hosszabb szakállak számára is semleges irányú lyukmezőt készítsenek — egy jó nyílásviszanyszám fenntartása mellett különböző irányokban rombusz alakú réseket alakítsanak ki. Ezzel a lyukmezővel összefüggésben, amely tehát csak résekből áll és amelynél a fentemlített lyukmezőkkel kapcsolatos hátrányok bekövetkezhetnek, azt javasolták, hogy a bordák egy részének elhagyásával és 3-3 rombusz alakú nyílásnak egyetlen hatszög alakú lyukká való összefoglalásával olyan lyukmezőt kell kialakítani, amely rés alakú és közelítően kör keresztmetszetű nyílásokból tevődik össze. Az ennek a javaslatnak megfelelően kialakított rés alakú nyílások szükségszerűen nem felelnek meg a kitűzött feladatoknak, nevezetesen nem tekinthetők hosszú szakállak felvételére alkalmas réseknek, minthogy legnagyobb hosszúságuk rövidebb mint három ilyen nyílás összefoglalásából keletkezett lyuk és ennek megfelelően többé nem alkalmas rövid szakáll megfogására. Az a feladat tehát, hogy lyuk és rés közös lyukfelületen legyen kombinálva eddig sem mint feladatkitűzés, sem mint megoldás nem ismeretes. A találmány célja e feladat megoldására és a gyakorlat számára megvalósítható megoldás szolgáltatása. A találmány tárgya nemcsak a két nyílás típusnak egyetlen lyukmezőbein való kombinálása annak érdekében, hogy hosszú és rövid szakáll egyetlen húzással legyen borotválható, hanem egyidejűen még arra is lehetőséget ad, hogy különböző irányokban fekvő hosszabb szakállszálakat ragadjon meg anélkül, hogy bőrizgalom keletkeznék és anélkül, hogy emellett az optimális nyílásviszonyszámról le kellene mondani. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a rések szélessége, amelyeknek feladata arra korlátozódik, hogy a lyuk által meg nem fogott és tapasztalat szerint csak kis számú hoszszú szakállt fogja meg, a rövid szakáll megfogására szolgáló lyukakkal a bőr számára még elviselhető módon helyi egyesítés formájában kielégítően kis számúra választható. Ennek a felismerésnek az alapján a találmány azt javasolja, hogy a lyukakat és a réseket a meghatározott módon legalább a lyukmező túlnyomó részén egymás között elkeverten alakítsuk ki, amikoris a rések hasznos hossza nagyobb a lyukak átmérőjénél. ' Az ily módon kialakított felső kések a szokásos sörtéket megfogják és ezeket a lyukakon keresztül átlépni engedik. Ezek keresztmetszete körkeresztmetszet lehet, de előnyösebb körhöz hasonló sokszög kialakítása mert ezek — különösképpen résekkel kombinálva — előnyösebb nyomásviszony-számot adnak és jobb vágási szöget tesznek lehetővé, mint a körkeresztmetszetű nyílások. A találmány szerinti megoldás kialakítására 3—6 szögek mutatkoznak előnyösnek. Nagyobb sökszög^szám a körkeresztmetszetű lyukat annyira megközelítené, hogy a nyílásviszonyszám és a borotválási teljesítmény romlana. Kedvező nyílásviszonyszám tekintetében előnyös ugyan a lyukmezőn egyetlen lyukféleséget elrendezni, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a találmány értelmében egymással eltérő sokszögszámú lyukaikat, illetve ezeket résékkel kombinálva ne alkalmazhassunk. Végül egyetlen lyukmezőn különbözőképpen kialakított rések is kombinálhatók egymással és lyukakkal. Legelőnyösebbnek találtuk azokat az elrendezéseket, amelynél a rések eltérő irányokban egymáshoz képest derékszögben haladnak úgy, hogy össze-vissza fekvő szálakat is meg tudnak fogni. Ez olyan sokszögű lyuk alkalmazásával érhető el, amelynél a rések az egymáshoz képest derékszögben álló lyuk élei mentén haladnak úgy, hogy a rések a nyílásokat rozettaszerűen veszik körül. A találmány értelmében minden esetben kielégítő lehet ha két, több lyukat magábanfoglaló lyukcsoporthoz egy vagy két rést rendezünk el; ezáltal ugyan a rések száma korlátozott, de a találmány elé tűzött célt, ha nem is optimálisan, de igen előnyös formában teljesítjük, ha a lyukmező minden kiterjedésének irányában legalább minden második lyukat egy rés követ. Előnyösnek találtuk azokat a kombinációkat, amelyeknél két-két lyuk között egy rés van elhelyezve, illetve minden lyuk élével egy rés szomszédos. Optimális módon minden résnek olyan a lefutása, hogy a két szomszédos él együttesen egy lényegében azonos szélességet adó bordát alkot, amely a lyukat és a rést egymástól elválasztja. Minél jobban megközelítik a lyukak határoló vonalai az egyenest, annál kedvezőbb a lyukmező teljes nyílás viszonya. A hasznosítható nyílások felületének nagysága szempontjából lényeges az egyes nyílások között levő bordák kiképzési módja és nagyságuk. Ámbár előnyös, ha a réseknek egymással párhuzamosan futó éleik vannak, mert ezáltal előnyös nyílás-viszonyszám érhető el, de más megoldás is lehetséges ahhoz, hogy az ismert, nem vegyesen kombinált lyukmezőhöz képest előrehaladást lehessen elérni. A találmány értelmében a rések legalább egy részének hasznos hossza nagyobb kell hogy le-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2