162168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csúcstartalék nélküli csévéket földolgozó ládatáras szövőgépek fonalvégkeresésére és a megtalált fonal lehúzására

5 A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapjain ismertetjük részletesen. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárást szemléltető csévehelyzetek, illetve a műveletek végrehajtására szolgáló eszközök elvi elrendezése, a 2. ábra a megtalált fonalvég fcihiúzódását meggátló rugalmas szerv egy lehetséges kiviteli alakja. Az 1. ábrán figyelemmel kísérhetjük azokat a fázisokat, amelyeken keresztül eljárásunk értelmében a 13 oséveládából a benne tárolt csévék részben gravitációs úton, részben pedig különböző továbbító szervek segítségével hogyan juttatjuk a 24 vetélőbe. Ennek során a csévék voltaiképpen hat élesen megkülöiniböztetheítő helyzetibe kerülnek. A 18 oséveládában tárolt 1—5 csévék tárolási helyzetben (A) vannak, ahonnan az enyhén lejtős 14 csévecsatornán keresztül haladnak a szétválasztási helyzet (C) felé. A 14 csévecsa tornában levő 6 és 7 csévék, valamint a 13 cséveládában elhelyezkedő csévék hajlamosak arra, hogy fonalaik egymáshoz csavarodása folytán önálló mozgásukban gátolva legyenek. E helyzet magiszümjtetése, illetve a csévék önálló mozgásának biztosítása érdekében az esetleg összeakadt csévék közé a 14 esévecsaitornába a 15 pengével benyúlunk, és a 14 csévecsatornában lefelé csúszó és/vagy guruló csévé•ket vágás segítségével szétválasztjuk. E művelet hatékonysága érdekében célszerű, ha a 15 pengének van valamilyen, a csévék megállítására alkalmas 19 csévegátlóként kiképzett része. Természetesen, e 19 csévegátló a 15 pengétől függetlenített bármilyen alkalmas szerv lehet, amelynek segítségével az azt megelőző 6 és 7 csévék a 14 csévecsatornában megállíthatók. A 15 pengével való szétvágás után a csévék már önállóan mozognak. A szétválasztási helyzetből (B) pl. gravitációs úton, de adott esetben a rázkódás hatásával segítve halad tovább a cséve a továbbításra váró helyzetbe (C). ahol a 16 csévetámasz tartja, fölötte pedig a 17 csévetolókar helyezkedik el, amely a továbbításra váró helyzetből (C), a csévét a fonalvégkeresési helyzetbe (D) le tudja nyomni. Ez utóbbi helyzetet foglalja el a cséve mindaddig, amíg a csévetesten elhelyezkedő fonalvéget meg nem találtuk. Ezután innen továbbhaladni engedjük a csévét a felhasználásra váró helyzetbe (E), tehát a 18 váltókalapács alá, amely a csévét közvetlenül, a munkahelyzetbe <F), vagyis a 24 vetélőbe üti bele. Az ábrán nem tüntettük föl a fonalvégkeresési helyzetben (D) levő 11 cséve fölött elhelyezkedő borzolókefét, amelyet megközelítőleg a 11 cséve hossztengelyével párhuzamos kefetengely körül lengetünk, s eközben borzolószálai a 11 cséve fonal testével szakaszosan érintkeznek. A fonal végnek a fonal testtől való eltávolítása azonban természetesen más módon, pl. 8 pneumatikus és/vagy elektromos (pl. elektrosztatikus) úton is történhet. A fonalvégkeresés művelete közben a 11 csévét pl. az annak hüvelyébe belenyúló kónikus dugó útján dörzs-5 hajtással forgatjuk, miáltal a fonalvégkeresés hatékonysága lényegesen megjavul. A két intézkedés — vagyis a cséve forgatása és borzolása — együttes hatására a fonalvég 10 rövid idő alatt kiszabadul a csévetestről és alkalmassá válik arra, hogy a 11 cséve mellett elhelyezett elkapó- és lehúzószerv azt elkapja. Ez az elkapó- és lehúzószerv pl. a 20 tűs henger, amely a fonal elkapása és lehúzása köz-15 ben forog. A 20 tűs henger közelében helyezkedik el a 23 leszedő szerv, amely a fonalat a 20 tűs hengerről eltávolítja Ennek megtörténte után a megtalált 25 fonal 20 folytatni tudja útját a 21 légcsatorna belsejébe. A 21 légcsatornában légáram segítségével szívóhatást hozunk létre, ezzel a 25 fonalat megfeszítjük, és ilyen megfeszített állapotban vezetjük a 22 fonalvégérzékelőhöz. 25 E 22 fonalvégérzékelő miután meggyőződött a fonalvég megtalálásának tényéről, parancsot ad arra, hogy a fonal végkeresési helyzetben (D) levő 11 cséve forgatása megszűnjék, a 11 cséve a felhasználásra váró helyzetben (E) továbbí-30 tódjék, valamint arra, Tiogy a 20 tűs henger megálljon. Azután, hogy a felhasználásra váró helyzetben (E) levő csévét a 18 váltókalapács a 24 vetélőbe beütötte, a 24 vetélőbe beváltott cséve 35 fonalát elvágjuk, a 20 tűs hengert újból elindítjuk, majd. a vágás helyétől a 22 érzékelőig húzódó 25 fonaldarabot a 21 légcsatornában levő légáram segítségével a 28 fonalhulladék gyűjtőbe továbbítjuk. 40 Mint látszik, a 20 tűs henger a csévetestről kiszabadított fonalvéget a cséve hossztengelyéhez képest keresztirányban, vagyis radiálisán húzza le. Ugyanilyen irányban — tehát a csévetengelyhez képest keresztirányban — történik 45 az elkapott fonalvég továbbmozgása is. Érdemes megemlíteni, hogy a fonalvégkeresési helyzetben (D) levő csévének a pl. dörzshajtással való forgatása csak addig tart, amíg a fogószervek a fonalvéget el nem kapják. Ezt követően a 50 cséve továbbforgását voltaképpen a 25 fonal húzóereje váltja ki, amelynek elérése érdekében a 25 fonal haladási sebességének el kell érnie vagy meg kell haladnia a cséve már meglevő kerületi sebességét. 55 Annak érdekében, hogy a megtalált fonalvégű cséve 25 fonala a felhasználásra váró helyzetbe (É) való továbbítás, illetve a munkahelyzetbe '(F) való beütés előtt ki ne húzódjék — ami voltaképpen a fonalvég megtalálásának 60 eredményét megsemmisítené —, a megtalált végű fonalat valamilyen rugalmas szervvel, pl. — a 2. ábrán látható módon — a 29 csipesszel megfogjuk, vagy legalábbis lefékezzük. A teljesen merev megfogás nem volna célszerű, mert 65 esetleg a fonal elszakadását eredményezné. 3