162166. lajstromszámú szabadalom • Készülék textilipari fonalak vastagságingadozásának érzékelésére és a megtalált hibás szakaszok eltávolítására

3 162166 4 ján értékel. A kapacitív rendszerű fonaltisztítók mérőegysége nagyfrekvenciájú oszcillátort tartalmaz és ez táplálja a mérőkondenzátort. A kapacitásváítozásnak megfelelő villamosjel egyenirányítóhídon keresztül valamilyen erősítőbe jut, ahol egy megfelelő, előre megválasztott beállítás alapján történik a kiértékelés. Az ismert fotóelektromos rendszerű fonaltisztítók közül a svájci „Peyer—Fü" nevű, a kapacitív rendszerűek közül pedig az ugyancsak svájci „Uster Automatic" nevű fonaltisztítók terjedtek el leginkább. Közös tulajdonságuk, hogy egy Vagy több mérőfejjel és a mérőfejek számával megegyező számú erősítővel, valamint ezeket villamos energiával ellátó energiaforrással, ill. tápegységgel rendelkeznek. A Peyer—Fii féle fonaltisztítónál a mérőfejen átfutó fonal a mérőfejben jeleket idéz elő, ezeket egy erősítő fölerősíti, majd a kiértékelő egység megvizsgálja a jelek nagyságát és a tápegységen beállított érzékenységnek — vagy másszóval előfeszültségnek — megfelelően egy másik erősítőn keresztül működésbe hozza a mérőfejben elhelyezett elektromágneses vágóberendezést. A tápegységen beállított érzékenységi skála 1 és 22 közötti beosztással rendelkezik. A beállítás a készülékhez tartozó diagramm segítségével végezhető, amelyen a metrikus fonalszámra vonatkozó irányértékek olvashatók le. A vágóberendezés akkor lép működésbe, ha a fonalhiba által előidézett feszültség értéke nagyobb vagy egyenlő, mint az érzékenységi kapcsolóval beállított előfeszültség nagysága. Nagyjából hasonló elvek álapján működik az „Uster Automatic"-féle berendezés is. A kapacitív elven alapuló fonaltisztításnál azonban, a fonalanyag meghatározott hosszegységére eső tömeg folyamatos mérése történik. A működés itt is azon alapul, hogyha a fonalhibák -által fokozott jel a tápegységén előre beállított határt túllépi, akkor a megfelelő fonalrészt az elektromágneses vágószerkezet a fonalból eltávolítja. A tápegységen elhelyezett szabályozó szerv a beállítás alapjául szolgáló fonalfinomsági számot, valamint az anyagnak megfelelően megválasztott mutatószámot tüntet fel, és ezekre a számokra történik a szabályozó szerv indexeinek beállítása. Ezzel voltaképpen a fonal átlagos tömegének megfelelő feszültség intervallumot állítunk be. Az érzékenységszabályozó a megengedhető legnagyobb fonalhiba nagyságának megszabására alkalmas, és számlapján a fonal átlagos keresztmetszetének százalék számai vannak feltüntetve. Mind a fotóelektromos, mind pedig a kapacitív rendszerű készülékek közös működési sajátossága, hogy a fonalfinomsági számnak megfelelően ä jelzőfeszültséget valamilyen átlagos feszültség szintre állítja be, és a fonalhibák jelzése annak alapján történik, hogy ezen átlagos feszültségszinthez viszonyítja a kéjszülők a hibahelyeken regisztrált százalékos eltéréseket. Ebből az összehasonlítási elvből több hátrány is származik. A textiltechnológiában használatos (Nm, Ne, 5 tex.) számadatok, elsősorban az ún. finomsági szám a fonalhossz és a fonalsúly arányára utal, és nem lehet belőle közvetlenül következtetni a fonal átmérőjére (vagy tömegére), mert az átmérő igen nagymértékben függ a fonal térfogatsúlyától, de amellett a gyártási eljárástól is. Éppen ezért azonos finomsági számú fonalak egymástól nagymértékben különböző átmérővel (vagy tömeggel) rendelkeznek, és így a tisztító készüléknek a fonalszám alapján való beállítása csak igen nagy bizonytalansággal és pontatlansággal végezhető. Ismeretes, hogy egyetlen textiltechnológiai eljárással sem lehetséges a fonalakat abszolút egyenletes átmérővel készíteni, ami másszóval annyit jelent, hogy a fonal hossza mentén mindig tapasztalható valamilyen ingadozás mind a finomsági számban, mind pedig a fonal átmérőjében. Ezen ingadozás statisztikai valószínűsége és eloszlása összefügg a fonal minőségével, így pl. egy átlagosan Nm 50-es finomsági számú fonal egyes szakaszai a tényleges Nm, helyenként 45-nek, máshol esetleg 55-nek adódik. Ez a szám egyébként azt mutatja, — minthogy m/gr dimenziójú —, hogy hány méter fonal tesz ki egy grammot. Ez a szám tehát minél nagyobb, annál kisebb a fonal átmérője. Ha ezt a fonalat valamelyik ismert és az előbbiekben említett fonaltisztító segítségével vizsgálat alá kívánjuk venni, akkor be kell állítani azt az Nm 50-es fonalfinomságnak megfelelően, valamint választanunk kell egy olyan százalékszámot, amelyről azt mondjuk, hogy ha azt túllépi a hiba százalékos értéke, akkor az a készülék vágja ki a fonalból. Ha például az érzékenységszabályozót 300%-ra állítjuk be, akkor ezzel azt az utasítást adjuk a készüléknek, hogy minden olyan helyet vágjon ki a fonalból, ahol az elméleti átmérő négyszerese vagy annál nagyobb mértékű megvastagodást észlel. E beállítás alapján az történik, hogy a berendezés az átlagosnak tekintett fonalfinomsághoz tartozó átmérő négyszeresének megjelenését tekinti hibának, ami másszóval annyit jelent, hogy ahol az elméleti átmérőhöz viszonyítva eredetileg a környezet eleve vastagabb volt, ott már kisebb százalékos növekmény esetén is bekövetkezik a hibaészlelés, tehát a fonal elvágása, míg az átlagosnál vékonyabb szakaszon csak a környezethez viszonyított sokkal nagyobb hiba fogja az átlagos finomsági számhoz tartozó megengedett határértéket elérni, tehát relatíve sokkal nagyobbnak kell lennie a környezethez képest a megvastagodásnak ahhoz, hogy a készülék azt a fonalból kivágja. Fordítva szemlélve a kérdést, az fog bekövetkezni, hogy az átlagosnál vékonyabb fonal-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2