162138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 3-(piperazino-karboniloxi- és -tiokarboniloxi)-2-(2-piridil)- izoindolin-1-onok előállítására

162138 13 - 14 sulk, nátriumszulfáton szárítjuk, majd csökken­tett nyomáson bepároljuk. Így 8,4 g terméket kapunk. Olvadáspontja 180°. Ezt 85 ml 1,2-di­klór-etánból, majd 70 ml kloroformból átkris­tályosítva 4 g 2-(5-klóir-2-piridil)-34iidroxi-5--klór-1-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 184—185°. Az N-(5-klór-2-piridil)-4-klór-ftálimid úgy ál Irtható elő, hogy 50 g 4-klórftálsavanhidrid, 35,2 g 2-amino-5-klór-piridin és 550 ml ecetsav ke­verékét visiszafolyatás közben 2 óra hosszat me­legítjük. A lehűléskor kikristályosodó terméket szűrőre visszük, és 200 ml éterrel mossuk. Szá­rítás után 40,5 g N-(5-klór-2-piridil)-4-klór-ftáli­midet kapunk. Olvadáspontja 160°. 12. példa A 10. példában leírt módon eljárva, de 17,3 g vegyes f enil-[l-oxo-2-(2-piridil)-3-izioindolinil] ~ -karbonátból és 11,4 g 1-etil-piperazinból kiin­dulva 10,5 g 2-(2-piridil)-3-[(4-etil-piperazino)­-karboniloxi]-l-izoindolinont kapunk. Olvadás­pontja 145°. 13. példa A 10. példában leírt módon eljárva, de 10,4 g vegyes fenil-[l-oxo^2-(2-piridil)-3-izoindoli­nil]-karbonátból és 7,8 g 1-hidroxietil-pipera­zinból kiindulva 12,7 g 2-(2-piridil)-3-[(4-hidr­oxiietil-piperazino)jkarbaniloxi]-l-izomdoli­nont kapunk. Olvadáspontja 168°. 14. példa A 10. példában leírt módon eljárva, de 17,3 g vegyes f enil-[l-oxo-2~(2-piridil)-3-izoindolinil] --karbonátból és 12,8 g 1-izopropil-piperazinból kiindulva 14 g 2-(2-piridil)-3-[(4-izopropil-pipe­razmo)-karboniloxi] -1 -izoindolinomt kapunk. Olvadáspontja 118—120°. 15. példa A 10. példában leírt módon eljárva, de 17,3 g vegyes fenil-[l-oxo-2-(2-piridil)-3-izoindolinil]­-karbonátból és 12,5 g 1-allilpiperazinból kiin­dulva 9,3 g 2-(2-piridil)-3-[(4-fallil-piperazino)­-karboniloxi]-l-izoindolinont kapunk. Olvadás­pontja 113—114°. 16. példa A 1.0. példában leírt módon eljárva, de 29 g vegyes f enil- [l-oxo-2-(5-nitro-2-piridil)-3-izoin­dolinil]-karbonátból és 29,6 g 1-metilpiperazin­ból kiindulva 13,5 g 2-(5-nitro-2-piridil)-3-(4--metil-piperazino)-karboniloxi]-l^izoindoli­nont kapunk. Olvadáspontja 214°. A vegyes fenil-[l-oxo-2~(5-nitro-2-piridil)-3--izoindolinil]-karbonát (op. 180—183°) 2-(5-nit­ro-2-piridil)-3-hidroxi-l-izoindoilinnak 5° kö­rüli hőmérsékletén fenil klórformiáttal való reagáltatásával állítható elő. A 2-(5-nitro-2-piridil)-3-hidroxi-l-izoindoli­nonhoz úgy juthatunk, hogy 26,9 g 2-ftálimido­-5-nitro-piridinnek 1000 ml metanollal készült szuszpenziójához a hőmérsékletet 20° fölött tart­va hozzáadunk 4,05 g káliumbórhidridet. A reakciókeveréket 3 óra hosszat 20° körül tartjuk, majd a kivált terméket szűrőre visszük, és 100 ml metanollal mossuk. Szárítás után 23 g termé­ket kapunk. Olvadáspontja 250—252°. 900 ml ecetsavból átkristályosítva 20,2 g 2-(5-nitro-2-pi­ridil)-3-hidroxi-l-izoMdolinont kapunk. Olva­dáspontja 255°. A 2-ftálimido-5-nitro-piridin (op. 222°) 2--amiino-5-nitro-piridininel ecetsavban visszafo­lyatás közben ftálsavanhidriddel való forralásá­val állítható elő. A 2-.amino<-5-nitropiridin W. T. Caldwell és E. C. Kornfeld [J. Amer. Chem. Soc. 64, 1695 (1942)] módszere szerint készíthető. 17. példa A 10. példában leírt módon eljárva, de 11,1 g vegyets fenil-[l-oxo-2-(5-ciano-2-piridil)-3--izoindolinil] -karbonátból és 6 g 1-metilpipera­zinból kiindulva 5,2 g 2-(5-ciano-2-piridil)-3-[(4-metil-piperazino)-karboniloxi]-l-izoindo­linont kapunk. Olvadáspontja 206°. A vegyes fenil- [l-oxo-2-(5-ciano-2-piridil)-3--izoindolinil] -karbonát (op. 154—155°) 2-(5--ciano-2-piridil)-3-hidroxi-l-izoindolinonnak 5° körüli hőmérsékleten fenil-klórformiáttal való reagáltatásával állítható elő. A 2-(5-ciano-2-piridil)-3-hidroxi-l-izoindoÍi­non (op. 223°) káliumbórhidridnek metanolban 20° körüli hőmérsékleten 2-ftálimido-5-ciano­-piridinnel való reagáltatásával készülhet. A 2--ftálimido-5-ciano-piridijn (op. 195°) 2-amino-5--ciano-piridinnek ecetsavban visszafolyatás köz­ben ftálsavanhidriddel való forralásával állítha­tó elő. A 2-amino-5-ciano-piridin P. Z. Gregory és munkatársai [J. Ohem. Soc. 1947, 87] módszere szerint készülhet. 18. példa A 10. példában leírt módon eljárva, de 14,5 vegyes fenil-[l-oxo-2-(2-piridil)-5,6-dilklór-3--izoindolinil]-karbonátból ós 7 g 1-metilpipera­zinból kiindulva 8,8 g 2-(2-piridil)-3-[(4-metil­piperazino)-karboniloxi]-5,6-diMór-l-izoindo­linont kapunk. Olvadáspontja 188°. A vegyes fenil-[l-oxo-2-(2-piridil)-5,6-diklór­-izomdolinil]-karbonát (op. 204—205°) 2-(2-piri­dü)-3-hidroxi-5,6-di'klór-l-izoindolinonnak 5° körüli hőmérsékleten fenil-klórformiáttal való reagáltatásával készülhet. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents