162125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maláta előállítására csírázást serkentő anyag alkalmazásával

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY Bejelentés napja: 1971. X. 09. (NA—912) Közzététel napja: 1972. VII. 28. Megjelent: 1974. X. 31. 162125 Nemzetközi osztályozás: A 01 n 21/00 \ Feltalálók: Bauer Lajos techn. üzemvez. Budapest, 60%, Kaczeus Márton vegyészmérnök, laborvezető, Nagykanizsa, 20%, Beleki József gépészmérnök, Nagykanizsa, 10% Dr. Szabó Istvánné gyógyszerész, Budapest, 10% Tulajdonos: Nagykanizsai Sörgyár, Nagykanizsa Eljárás maláta előállítására csírázást serkentő anyag alkalmazásával A találmány tárgya eljárás maláta előállítására csírázást serkentő anyag, közelebbről gibberellinsav alkalmazásával. Ismeretes, hogy a sörgyártás alapanyagát a sajátos követelményeknek megfelelő sörárpából csíráztatás és szárítás útján nyert maláta szolgáltatja. A maláta minőségét az alkalmazott gyártási technológián túl a nyersanyagul szolgáló árpa minősége szabja meg. Olyan területeken, ahol a sörfogyasztás emelkedésével nem tartott lépést a maláta termelés növekedése, vagy külön rendelkezések nem tiltották az egyébként olcsóbb „pótanyagok" felhasználását a malátát részben egyéb anyagokkal (kukoricával, cukorral stb.) pótolják. A nagy mennyiségű enzimtartalom nélküli pótanyag feldolgozása jobb minőségű, enzimdúsabb malátát követel meg. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel jobb minőségű, enzimdúsabb malátát gazdaságosabban állíthatunk elő. A malátagyártás három lépésben történik: az árpát áztatják, csíráztatják, és szárítják. Az áztatás célja, hogy az árpa vitalitását megőrizve, esetleg fokozva, tisztulásával egyidejűleg víztartalmát a kívánt malátaminőségnek megfelelően 40—47%-ra állítsák be. A legrégebbi áztatási eljárások esetén az árpa mosását, fertőtlenítését és csíráztató szérűre 10 15 20 25 30 történő kiáztatását 50—70 órás időtartam alatt ugyanabban az ázatókádban végezték. A szükséges oxigénmennyiséget és a kioldódó káros anyagok eltávolítását a 8—12 óránkénti vízcsere biztosította. A korszerűbb áztatási eljárásoknál az áztatókádak levegőztető és CO2 elszívó berendezéssel vannak felszerelve (Holló J.: Maláta és sörgyártás, 1952). A gyorsított eljárások esetén (lásd pl. Kirsop. B.' H.: Journal of the Institute of Brewing 63, (1957) az árpát 8—10 órán át tartják víz alatt, majd 12—24 órán át szárazon, végül addig van újra víz alatt, amíg a szükséges víztartalmat el nem éri. így az árpa csírázása intenzívebb lesz, korábban éri el a kívánt oldottsági szintet. A malátagyártás következő lépése a csíráztatás, amelynek az a feladata, hogy az élettevékenységet a szükséges keretek között tartsa és ezáltal minimális légzési és egyéb vezsteségekkel 6—£ nap alatt kívánt oldottságú és enzimtartalmú zöldmalátát nyerjünk. A csíráztatás klasszikus formája a szérűcsíráztatás, ahol a kiáztatott árpát 10—20 cm-es rétegvastagságban elterítik és kézi vagy gépi erővel forgatják, lazítják. A korszerű pneumatikus csíráztatok" egyik típusában, az úgynevezett vándormalátázó berendezésben a kiáztatott árpát csíráztató szekrényben naponta kétszer megfor-162125