162106. lajstromszámú szabadalom • Hűtőcső elrendezés laboratóriumi elektromásnesek gerjesztőtekercseinek, vagy más tekercsenek a hűtéséhez

3 162106 4 dés ellen biztonságot, illetve ez teszi lehetővé az eltömődés korai megállapítását. A hűtőcsövek sörosításának szokásos módja a hűtőtárcsa külső peremén elhelyezett hűtőcsövek esetén az, hogy a vörösréz hűtőcsövek két 5 végét a hűtőtárcsa síkjából kis szögiben kiihajlítják. A kihajlított végre rövid gumi, vagy műanyagtömlőt húznak, amelynek másik végét a szomszéd Íhűtőtárcsa csövének kihajlított végére húzzák. A sorosításnak ez a módja két 10 hátránnyal jár. Az első, hogy az ilyen vízátvezetés elég sok helyet igényel és ezért nem lehet az intenzív hűtéshez szükséges vastag hűtőcsöveket elég sűrűn elhelyezni. A közvetett vízihűtés intenzívebbé tételének leghatható- 15 sabb módja ugyanis a hűtőtárcsák sűrűbb elhelyezése. A szomszédos hűtőtárcsák sörosításának másik hátránya, hogy a kilépő hűtőtárcsánál a hűtővíz sokkal melegebb, mint a belépő hűtőtárcsánál, és — mivel a megengedett ára- 20 mot a legmelegebb 'tekercselem hőfoka szabja meg — ez az elrendezés csökkenti a megengedhető áramot a párhuzamosan kapcsolt hűtőcső elrendezéshez képest. 25 Célunk, hogy. a találmány tárgyát képező elrendezéssel egyrészt az eldugulás veszélyét a minimumra csökkentsük, amennyiben pedig mégis bekövetkezik, azt könnyen megszüntethetővé tegyük, másrészt hogy a hűtővíz hűtő- 30 hatását a hűtendő ikertekercsek mentén egyenleteseblbé téve, nagyobb áramok alkalmazását tegyük lehetővé. A találmány szerinti megoldásnál egyetlen síkban meghajlított hűtőcsöveket alkalmazunk, 35 amelyek úgy vannak meghajlítva, hogy az egy rövid szakasz kivételével körülfogják a hűtőtárcsa egész kerületét, a két végükön kis ívben vannak kihájlítva úgy, hogy a csővégek egyenesek, párhuzamosak és közel radiális irá- 40 nyúak. A szomszédos hűtőtárcsák a csővégek szempontjából egymáshoz képest azonos szöggel el vannak fordítva olyanformán, hogy a csővégek középvonalai a tekercseknek két alkotója mentén helyezkednek el. Ezekhez a cső- 45 végekhez U-alakú vízátvezetések csatlakoznak, amelyek a hűtőcsövet nem a szomszédos, hanem mindenkor a második hűtőtárcsa hűtőcsövével kötik össze. j$gy halad tovább a hűtővíz minden második hűtőtárcsa kihagyásával 50 egészen a másik tekercs utolsó hűtőtárcsájáig. Innen a hűtővíz az előbb kihagyott hűtőtáresákon áramlik vissza. Az U-alakú vízátvezetés egy célszerű kiviteli alakjával az U-alakban meghajlított, a hűtő- 55 csővel azonos keresztmetszetű fémcsőből készül és annak két végére egy-egy tömszelence van forrasztva; ezek a hűtőcsövek kiihajlított végéhez csatlakoznak. Az egyik hűtőcsőből a másikba való vízátvezetés nem a hűtőcsövek között, 60 hanem azokon kívül történik, úgy hogy az a hűtőtárosák sűrítését ne korlátozza. A találmány tárgyát képező hűtőcső elrendezés egy kiviteli példáját rajz alapján ismertetjük részletesebben. 65 Az 1. ábra egy hűtőcsővel ellátott hűtőtárcsa felének részben metszett Ifőnézete. A 2. ábra az il. ábra szerinti hűtőtárcsa metszete. A 3. ábra egy laboratóriumi elektromágnesnek és hűtőcső rendszerének részben metszett elölnézete. A 4. ábra a 3. ábra szerinti mágnesek és hűtőcső rendszerének metszeti képe. Amint a 3. és 4. ábrán látható, a vasmagos laboratóriumi mágnes, amelynek hűtőcső rendszerére a találmány szerinti elrendezés igen előnyösen alkalmazható, lényegében két részből tevődik össze: a vasmagból és a vízhűtéses gerjesztő tekercsekből. A vasmag főbb részei az 1 pólusok, a 2 íjánmok és a 3 ívelt oszlopok. A gerjesztő tekercsek a pólusokat veszik körül. A gerjesztő tekercsek főbb részei a 4 ókertekercsefc, a közöttük elhelyezett 5 hűtőlemez és a hűtőlemezek peremére forrasztott 6 hűtőcsövek. A hűtőlemezt és hűtőcsövet együtt hűtőtárcsának nevezzük. Az dkertekeresek hűtésére szolgáló hűtővíz a vízcsapból hajlékony gumivagy műanyagtömlőn jut a 7 csatlakozőcsőhöz. Innen a 8 U-alakú csövön keresztül jut a 0 hűtőcsőbe. Ez utóbbin végighaladva körülfolyja az első hűtőtárcsát és felveszi az annak kétoldalán elhelyezkedő ikertekercsekben keletkezett hőmennyiség egy részét. A 9 hűtőcső másik végéből a ilO U-alakú csövön keresztül jut a víz a ill hűtőcsőtoe. Felveszi abból is a két szomszédos (ikertekercsben keletkező hőmenynyiség egy részét és hasonló módon áramlik tovább a 12 átvezető csőhöz. Ezen keresztül a másik tekercshez. Annak túlsó végén a 1:3 U-alakú csőbe, majd a 6 hűtőcsőbe; onnan a 14 átvezető csövön és il6 U-alakú csövön keresztül a 16 hűtőcsőhöz. Innen kezdve sorjában az előbb kihagyott hűtőcsöveken, a 17 átvezetőcsövöns s újra a kihagyott hűtőcsöveken a 18 hűtőcsövön, a ;19 U-alakú csövön, 20 hűtőcsövön és 2il U-alakú csövön keresztül a 22 csatlakozó csőhöz, innen flexibilis csövön az elfolyóhoz. A 7 és 2i2 csatlakozó csövet a 23 bilincsek rögzítik a 2 járomhoz és 3 ívelt oszlophoz. A hűtővíz a 9 hűtőcsőben a leghidegebb, a mellette levő 20 hűtőesőben a legmelegebb. A következő két szomszédos hűtőcső (20 és 21) között már kisebb a hőfokkülönibség, tovább haladva ez a hőfokkülönibség tovább csökken. A két hűtőcső közepes hőmérséklete viszont bármelyik két szomszédos hűtőtárosára assonos. Így a közöttük elhelyezkedő ikertekercsek közepes hőmérséklete is közel azonos az összes iker tekercs esetében. A találmány szerinti soros kapcsolású hűtőcső elrendezésnek meg van az az előnye a párhuzamos és vegyes kapcsolásúakkal szemben, hogy bármely hűtőcső esetleges eldugulása azonnal regisztrálható a hűtővíz áramlási sebességének csökkenéséből, a hűtővíznek a megengedettnél nagyobb felmelegedéséből, vagy bármelyik ikertekercsnek a megengedettnél na-2