162097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyagok, különösen hőre keményedő műanyagok, főként poliészter fémbevonására
162097 belső felületének egyenletlen hőátadása esetén a kisütött hőre lágyuló műanyag felszínén az anyag vázszerkezete nem lesz egyenletes. Ennek az a következménye, hogy a műanyag tárgy felületének aktivizáihatósága, és ennek következtében fémfelvevő képessége is egyenetlen illetve hiányos lesz, amely körülmény a galvanizálási műveletben föllépő selejtes termékek létrejöttét eredményezi. Ezzel szemben a hőre keményedő műanyagokból készült tárgyak — öntéssel való — előállítása nem kíván drága és kényes szerszámokat, a hőre lágyuló műanyagok 50—70 C°-ig való alaktartásával szemben a hőre keményedő műanyagok 200—250 C°-ig tökéletesen szilárdság- és alaktartóak. A rajtuk kialakítandó fémbevonás sincs ilyen módon gyűrődésnek, repedésnek, vagy más káros hőokozta alakváltozásnak kitéve. Az ezen a területen ismert eljárások legfontosabbjad megtalálhatók különböző irodalmi helyeken, így például a Kovács Lajos: Műanyagzsebkönyv 1956., 1969. és 1964. évi kiadásaiban, valamint a Römpp-féle vegyészeti lexikonban. Az 1956. évi Műanyagzsebkönyv 469. oldalán található eljárásnál ezüst-tükröt kell leválasztani a műanyagok felületén. Ez azért hátrányos, mert igen nagymérvű ezüst felhasználásával jár. Az ezüst ugyanis a műanyagtárgy és az edény falán kicsapódik, az ezüstfürdő pedig ezután hasznavehetetlenül kárbavész Hátrányos az a körülmény, hogy egyrészt az ezüst nem tapad tökéletesen sohasem a műanyag felületéhez, másfelől az eljárás rendkívül érzékeny arra, hogy a fürdőbe igen pontosan meghatározott ezüst mennyiséget tegyünk. Ezen túlmenően kedvezőtlen az is, hogy az ezüsttel bevont tárgy azonnal oxidálódni kezd, és így a galvanizálást a tárgynak az ezüst-fürdőből való kiemelése után haladéktalanul meg kell kezdeni. Az ilyen eljárások ezért úgynevezett ömlesztett tömeggyártásra alkalmatlanok, márcsak azért is, mert minden egyes tárgyat szinte egyenként kell kezelésinek alávetni. Hasonló eljárásokat ismertet a Műanyagzsebkönyv 1959. évi kiadása (577. oldal), valamint a Römpp-lexikon is, Ez utóbbi kitér ugyan a műanyag felületre történő rézréteg felvitelének lehetőségére is, de az ott említett eljárás esetében a rezet egyrészt ezüstfilmre hordják föl, másrészt ezt elektrolitikus úton teszik, ami műszakilag sem kedvező és amellett tartóssága és gazdaságossága egyaránt vitatható. A Műanyagzsebkönyv 1964. évi kiadása (646— 647. oldal) említi a hőre keményedő műanyagok galvanizálását is, de ehhez mechanikai durvítással (homokfúvással) történő előkezelést ajánl. Az így kapott termékek minősége a tapasztalatok szerint ugyancsak nem megfelelőek. Az ismert eljárások közös hátrányai, hogy az alaprétegek lazák, porozusok és emiatt igen kényesek a bevonás utáni manipulációk szempontjából. Hátrányos az is, hogy az ismert eljárásoknál a galvanizálást mindig csekély áramerősséggel (0,1—0,3 A/dm2 ) és kis feszültséggel (0,3— 0,5 Volt) kellett kezdeni, annak érdekében, hogy a savas fürdő az alapréteget le ne kapja. Csak ezután lehetett fokozatosan nagyobb áramerős-5 ségek illetve feszültségek alkalmazására áttérni. Rendkívül hátrányos az ismert eljárásoknál az a körülmény is, hogy nem lehet a galvanizálást az alapréteg elkészülte után tetszés szerinti későbbi időpontban végrehajtani, hanem azonnal el kell 10 kezdeni. Végül, de nem utolsósorban kedvezőtlen a termék azon tulajdonsága is, hogy az alapréteg nem köt eléggé stabilan a műanyaghoz, és arról aránylag könnyűszerrel eltávolítható. 15 A találmány célja a műanyagok fémesítésével kapcsolatos — előzőekben ismertetett problémák kiküszöbölése és ezáltal azon lehetőség megteremtése, hogy a fémeket könnyen, olcsón és nagy biztonságú termelékenységgel előállítható fém-20 bevonatú műanyagokkal lehessen széles körben helyettesíteni. A kitűzött célt megvalósító eljárás műanyagok, különösen hőre keményedő műanyagok fémbevonására a találmányi gondolat alapján 25 oly módon valósul meg, hogy az aktivizált műanyag felületet kémiai úton jólvezető, jól tapadó rézréteggel vonjuk be, ezt követően galvanikus úton savanyú fürdőben krómsav-anhidrid aktivátor jelenlétében fényes rézréteggel látjuk el, 30 végül pedig az így nyert alapfelülettel bíró tárgyat ugyancsak galvanikus úton önmagában ismert módon, nikkel, sárgaréz, 'kemény-króm vagy bármely más tetszés szerinti fémfedőréteggel vonjuk be. 35 A találmányunk szerinti eljárás további ismérve, hogy a tisztításhoz vizes oldatban egészségre ártalmatlan zsíralkohol tartalmú háztartási tisztítószereket használunk. A felület bontást nedvesítő hatású aktivátor jelenlétében kénsav 40 és nátriumbikromát vizes oldatával végezzük. A jólvezető és tapadó rézréteget rézsó-oldatból redukáljuk a bevonandó tárgy felületére. Fényes nikkelréteg előállításához 18—50 C° hőmérsékletű és 1,8 valamint 5,6 közé eső pH-értékű nik-45 kelfürdőt használunk. A találmányunk szerinti eljárás célszerű foganatosítási módja esetében minden művelet után folyóvízzel történő öblítést hajtunk végre, amelyet az ezüsttel való aktivizálás előtt desztillált 50 vizes öblítéssel, a réz alapréteg elkészítése előtt pedig szalmiákos és desztillált vizes öblítéssel egészítünk ki. A találmány előnye, hogy a drágábban, bonyolultabban, kényes szerszámozást igénylőén 55 előállított hőre lágyuló műanyagok helyett a lényegesen olcsóbban gyártható kisebb beruházásokat kívánó, egyszerű szerszámozást igénylő hőre keményedő műanyagok, elsősorban poliészterek esetében megoldja a belőle készített 60 tárgyak fémmel való galvanikus bevonását. Mint ilyen pedig számos helyen lehetővé teszi a drága, korrózióra érzékeny és súlyra lényegesen nehezebb fémtárgyaknak fémbevonatú poliészterrel való helyettesítését. 65 A találmányunk szerinti fémbevonási eljárás 2
