162079. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-[P- (tioacilamido-alkil)-benzolszulfonil]-imidazolidin-származékok előállítására
162079 10 miközben a ditioészter színe eltűnik és a termék kikristályosodik. A keletkező benzilmerkaptánt a kristályok négy adag 100—100 ml petroléterrel való mosása útján eltávolítjuk. A keletkezett 1- [p-(2-tioizobutiramido-etil)-benzolszulf onil]-2-imino-3-(4-metil-ciklohexil)~imidazolidint acetonból átkristályosítjuk. Op.: 175—177°. Kitermelés: 69%. Hasonló módon kapjuk: 35.8 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-metilimidazolidin-dihidrokloridból és 21,0 g ditioizovajsav-benzilészterből az l-[p-(2--tioizobutiramido-etil)-benzolszulfonil!]-2-imino-3-metil-imidazolidint. Kitermelés: 73%. Op.: 159—161°; 39,7 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-szek-butil-imidazolidin-dihidrokloridból és 21,0 g ditiovajsav-benzilészterből az l-[p-i(2--tioizobutíramido^etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3rSzek-butil-imidazolidint. Kitermelés: 44%. Op.: 154—155°; 40.9 g l-[!p^(!2^amino^etil)-benzolszulfo!nil]-2--imiinoHS-ciklopentilHimidazolidin-dilhidro kloridból és 21,0 g ditioizovajsiav-benzilészterből az 1--0p^(2-itioizobutira:mido^etil)^benzolszulfonil]^2--iimino-3-ciklopentil-imidazolidint. Op.: 182— 183°. Kitermelés: 71%; 43,7 g l-[p-J(i2^amino-etil)-ibenzolszulfonil]-2--iimiino-3HcikloheptiWmidazolidin-dihidíroklorídfeól és 21,0 g ditioizovajsav-beozilésztexlből az 1--[p-i(i2-tioi:zobutiramido-etil)-ibenzolszul!fonil]-2--imiinoH3-cikloheptil-iimidazolidint. Op.: 169— 170°. Kitermelés: 53%. A kiinduló •anyagként felhasznált ditiovajsav-benzilésztert a következőképpen állítjuk elő: 8$ g izoibuitironitril és 13,3 g benzilmerkaptán elegyébe —,10°oin 3,8 g klórhidrogéngázt vezetünk és az oldatot több napon keresztül hűtőszekrényben —5° és —:10° közötti hőmérsékleten a kristályosodásig állni hagyjuk. A keletkező izobutirimino-tiolbenzilészter-ihidrokloridot petroléterrel eldöírzsöljük, mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk. -A kapott nyerstermék 165—4i68°-on olvad; 2i2,ß g izobutírimino-tiobenzüészter-ihidrokloridot 60 ml abszolút piridinlben szuszpendálunk és a szuszpenziót keverés és hűtés (szárazjég és aceton) közben 2 óira leforgása alatt kéinhidrogénnel telítjük. Ezután a hőmérsékletet 0°-ra hagyjuk emelkedni és a reakciőelegyet még egy óra hosszat ezen a hőmérsékleten keverés közben állni hagyjuk, majd jéghűfcés közben 10 perc leforgása alatt 120 ml vizet csepegtetünk hozzá. A keletkező emulziót 270 ml tömény sósav és 430 ml víz elegyére öntjük és a kivált vörösessárga olajat éterrel háromszor extraháljuik. Az egyesített éteres fázisokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepáiroljuk. A maradékként kapott ditioizovajsav-benzilészitert nagyvákuumban desztilláljuk. Fp.: 103—<107° 0,22 Hgmm nyomáson. Kitermelés: 62%. 4. példa: 42.3 g l-[p-j(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2--iimino-3-ciklohexil-imidazolidin-dihidrokloiridot 115 feloldunk 200 ml vízben és a bázishoz 300 ml 2 n nátronlúgot adunk. A felszabadított bázist metilénklóridlban felvesszük. A nátriumszulfát felett szárított matilénkloridos oldatot szárazra pároljuk és a maradékként visszamaradó olaj-10 szerű bázishoz 30—40°-on nitrogéngáz atmoszférában 22,4 g ditiovaleriánsav-benzilésztert adunk. A rázassál jól összekevert reakcióelegyet fél óra hosszat vízfürdőn (körülbelül 80 "J on) melegítjük, miközben a ditioészter színe 15 eltűnik és a termék kikristályosodik. A keletkező benzilmerkaptánt a kristályok négy adag 100—1,00 ml petroléterrel való mosása útján eltávolítjuk. A kapott ,l-[p-j(tiovaleramido-etil)Hbenzoiszulfonilj-S-iminoHS-fCiklohexil-iimidazoli-20 dint acetonból atikristályosítjuk. Kitermelés: 86%. Op.: 151—152°. Hasonló módon kapjuk: 4il,5 g l-[pH(i2-amiino-!etil)-.beinzolszul, fonil]-2--imiinoj3-izoibutil-i(midazolidin-dihidrokl:orid-mo-25 nahidrátból és 22,4 g ditiovaleriánsaiv-hemzil. észterből az l^fpH^-jtiovaleramido-eti^-^benzolszulfoinil]-2-imino-34zobuítil-imidiazolidin!t. Kitermelés: 46%. Op.: 166—il'680 . 40,9 g l-[pH(l2-amino-etil)-J b l enzolszulfonil]-2-30 -imino-S-ciklopeintil-imidazolidin-diihid'rokloridból és 22,4 g ditiovaleriánsav-benzilészterből az l-[p^(2-^tioiValeramiido-etil)-benzolszulfonil]-2-imi-. no-3-ciklopentil-imidaziolidmt. Op.: 152—154°. Kitermelés: 38%; 35 46,5 g l-fpJ (2-1 amíno^etil)-ibenzolszulfonil]-2--imino-S-OSySjSjtrimetiPciklohexilJ-imidazolidin-dihidirokloiridból és 22,4 g ditiovaleriánsav-benzilészterből az l-[pH(2-izovaleramido-etil)-benzolszulifonil]-2-imino^3-j(i3,3j5-trimetil-ciklohexil)-40 -imidazolidint. Kitermelés: 27%. Op.: 113-^115°. A kiinduló anyagként felhasznált ditiovaleriánsav-benzilésztert a következőképpen állítjuk elő: 45 <8ß g valeronitril és 1,3,3 g benzilmerfcaptán elegyébe —10°-on 3,8 g klóirhidrogéngázt vezetünk és az oldatot több napon keresztül jégszekrényben —)5° és —.10° közötti hőmérsékleten a kristályosodásig- állni hagyjuk. A kelet-50 kező valerknino-ditiobenzilészter-Jhidrokloridot , petroléterrel eldörzisöljük, mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk. A kapott nyerstermék 132—ili3i9°-on bomlás köziben olvad. Kitermelés: 82%; 55 24.4 g valeriminD-diítioibenzilészter-hi'drokloridot 60 ml piridinten szuszpendálunk és a szuszpenziót keverés és hűtés (szárazjég és aceton elegye) közben 2 óra leforgása alatt telít-60 jük. Azután a hőmérsékletet 0°-ira engedjük emelkedni és a reakcióelegyet még egy óra hosszat hagyjuk ezen a hőmérsékleten keverés közben állni, majd jéghűtés közben 10 perc leforgása alatt 120 ml vizet csepegtetünk hozzá. 65 A keletkező emulziót azután 270 ml töménv 5
