162058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10,11-dimetiil-dibenzazepin-származékok előállítására

7 kristályokat metilénklorid-hexán elegyből átkristályosítjuk és ily módon a tiszta 9-metil-9--(iot^hidroxietil)-akridánt kapjuk, amely 151— 155°-on olvad. Kitermelés: 23 g, az elméleti hozam 96%-a. d) 20 g jég és 200 ml tömény kénsav szobahőmérsékletre lehűtött elegyébe erőteljes keve^ rés közben egy negyedóra leforgása alatt beviszünk 23,9 g (0,100 mól) c) pont szerint kapott hidroxivegyületet. A hidroxivegyület vörös szín képződése közben lassan feloldódik, a kapott oldatot 30°-ra melegítjük. A hidroxivegyület beadagolásának kezdetétől számított 90 perc eltelte után átlátszó oldat keletkezik, amelyet további 45 percen keresztül keverünk. Az oldatot ezután 800 g jég, 1 liter víz és 500 ml metilénklorid elegyére öntjük. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes fázist metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített metilénklorid-oldátokat vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 200 ml abszolút benzolban oldjuk és a benzolos oldatot 10 g szilikagélhez (Merck'*, szemcsenagyság 0,05—0,2 mm) adjuk. Az adszorbenst leszivatjuk, 100 ml abszolút benzollal adagonként mossuk és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 200 ml hexánnal főzzük, a hexános oldatot 0°-ra hűtjük, amikor a tiszta 10,ll-dimetil-5H-dibenz[b,f]azepin kikristályosodik, Op.: 130—131°. Kitermelés: 20,7 g, az elméleti hozam 94%-a. 2. példa: a) 10,0 g (0,038 mól) 3-trifluormetil-9-metil-akridint — lásd Smith, Kline & French Laboratories, 3 016 313 számú USA-beli szabadalmi leírást — feloldunk 200 ml jégecet és 150 ml 0,05 n kénsav elegyében. Az oldatot 10°-ra hűtjük, 11 ml (0,195 mól) acetaldehidet adunk hozzá jég-nátriumklorid-fürdőn ismét 10°-ra hűtjük. Ezután keverés közben 20 perc leforgása alatt egyidejűleg 55 g (0,198 mól) ferroszulfát-heptahidrát 180 ml vízzel készített oldatát és 23 ml (0,175 mól) 75i%-os terc.butilhidroperoxidot csepegtetünk hozzá külön csepegtető tölcsérekből. A reakcióelegyet egy óra hosszat szobahőmérsékleten tovább keverjük, utána egy liter vízzel hígítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízzel mossuk, 16%-os nátriumkarbonát-oldattal és vízzel semlegesre mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot abszolút benzolban felvesszük, az oldatot 140 g szilikagél-oszlopon (Merckff, szemcsenagyság 0,05—0,2 mm) szűrjük és abszolút benzollal utánamossuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot hexánból átkristályosítjuk. Ily módon sárgás színű 3-trifluormetil-9-metil-9-aeetil-akridánt kapunk, amely 125—126°-on olvad. Kitermelés: 7,0 g, az elméleti hozam 51%-a. b) 5,0 g (0,016 mól) a) pont szerint kapott ketont 50 ml metanolban oldunk. Az oldathoz 0,760 g (0,020 mól) nátriumbórhidridet adunk 8 és az elegyet egy óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson óvatosan bepároljuk és a maradékot 100 ml metilénkloridban felvesszük. 5 A metilénkloridos oldathoz kevés vízmentes magnéziumszulfátot adunk, az egészet szűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. Ily módon 5,12 g nyers 3-trifluormetil-9-metil-9-(or-hidroxietil)-akridánt kapunk, amelyet mint 10 nyersterméket használunk fel. Ily módon kapott 5,00 g (0,016 mól) hidroxivegyületet 50 ml tömény kénsav-víz lehűtött elegyhez adunk (10 : 1 térfogatarány). A kapott 15 szuszpenziót 30 percig keverjük, amikoris a szuszpenzió oldattá alakul, A vörös színű oldatot további 30 percig keverjük és utána 150 ml 50%-os káliumhidroxid-oldat és 800 ml jég elegyére öntjük. A kapott szuszpenziót hígítjuk 20 avégett, hogy a kivált káliumszulfátot feloldjuk és a keletkezett oldatot éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízzel mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot forró hexánban felold-25 juk, a forró oldatot tisztítás végett aktívszénnel kezeljük és^ a szuszpenziót szűrjük. A szűrletet betöményítjük, miközben a 3-trifluormetil-10,ll-dimetil-5H-dibenz[b,f ] azepin kikristályosodik. Op.: 153—155°, kitermelés: 3,07 g, az elméleti 30 hozam 65%-a. 3. példa: a) 20 g (0,088 mól) finomra őrölt 3-klór-5H-35 -dibenz[b,f]azepint — lásd J. R. Geigy A. G., 1 274 413 számú francia szabadalmi leírását — 600 ml 48%-os brómhidrogénben 90 percen keresztül visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk. A reakcióelegyet ezután jéggel hűt-40 jük, miközben a keletkezett 3-klór-9-metil-akridin-hidrobromid egy része kicsapódik. A kapott szuszpenzióhoz jéghűtés közben adagokban 450 ml tömény ammóniumhidroxid-oldatot adunk és az elegyet éterrel extraháljuk. Az 45 éteres oldatot vízzel mossuk és 300 ml 1 n kénsavval kivonatoljuk. Amennyiben a nyerstermék szulfátként kicsapódik, ezt víz hozzáadása útján ismét feloldjuk. Az éteres oldatot vízzel háromszor mossuk és a mosóvizeket a savas 50 kivonattal egyesítjük. A vizes, savas oldatot aktívszénnel kezeljük, szűrjük és a világossárga szűrletet tömény, vizes ammóniumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk. A kiváló bázist éterben felvesszük. Az éteres oldatot magnéziumszulfá-55 ton szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot forró hexánban feloldjuk, a hexános oldatot aktívszénnel tisztítjuk, szűrjük és betöményítjük. A kapott 3-klór-9-metil-akridin kikristályosodik. Op.: 117—118°. 00 Kitermelés: 17,33 g, az elméleti hozam 86%-a. b) Az 1. a) példához hasonlóan kapunk 22,7 g (0,100 mól) a) pont szerint készített akridinszármazékból 16,03 g (az elméleti hozam 61%-a) 3-klór-9-metil-9-acetil-akridánt. Op.: 116—118° 65 (éter-hexén elegyből). 4