162055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliamidok és epoxidok reakciótermékeit tartalmazó stabil készítmények előállítására
3 b') polialkilénpoliaminok kondenzációja útján kapunk — és b) az a") molekulánként legalább két epoxid-csoportot tartalmazó epoxid molekula 1,5—6 mólja és b") valamely alifás vagy aromás, legalább kétértékű alkohol vagy alifás vagy aromás dikarbonsav, vagy alifás vagy aromás dikarbonsavanhidrid, alkiléter-csoportokat tartalmazó aminoplaszt-előkondenzátumának 1 mólja reagáltatásával kapott terméket, egymással szerves oldószerben reagáltatjuk valamely vízben oldható vagy diszpergálható poliaddiciós vegyületté, és az a) komponens amino-csoportjai és a b) komponens epoxidcsoportjai ekvivalens aránya 1 : 1 — 5 : 1, és legkésőbb a reakció végén annyi savat adagolunk* hogy a reakciókeverék pH-ja víz hozzáadása után 2 és 8 közötti legyen. A bázisos poliamidok előállításához (=a) komponens) alkalmas polimer telítetlen zsírsavak, elsősorban a di-trimerizált linol- vagy linolénsavak. Poliaminokkal, különösen alifás poliaminokkal, pl. dietiléntriaminnal, trietiléntetraninnal, tetraetilénpentaminnal, azaz az (I) általános képletű H2 N-(CH2-CH2-NH) n -CH 2 -CH2-NH2 (I) aminokkal — ahol n = 1, 2 vagy 3 vagy ke^ verékek esetében valamely, pl. 1 és 2 közé eső nem egészszámú átlagérték — végezve a kondenzációt, kapjuk a poliamidokat. Ezeknek bázikusnak kell lenniök, amit olymódon érünk el, hogy a poliamid kondenzációnál az aminocsoportokat feleslegesen, azaz a (H2N- és alkilén-NH-alkilén) csoportokat feleslegesen alkalmazzuk a felhasznált karbonsav-csoportokhoz képest. b) komponensként előnyösen valamely olyan reakcíóterméket használunk, amelynek előállításához a") komponensként biszfenolokból származó epoxidokat alkalmazunk jkiindulási anyagként. Különösen előnyösnek bizonyult a biszfenolok és az epihalogénhidridek, pl. a 2,2-bisz-(4'~hidroxifenil)-propán és az epiklórhidrin reakcióterméke. Számításba jöhet továbbá diglicidiléterek, pl. etilénglikol-diglicidiléter, hexahidroftálsav-diglicidiléter vagy butándiol-digicidiléter felhasználása. A cikloalifásdiepoxidok ugyancsak alkalmas vegyületek. A b) reakciótermék előállításához szolgáló b") komponensként elsősorban az alábbi vegyületeket alkalmazzuk: metilolaminotriazinek alkilétereit, políetilénglikolokat, polialkanolokat, biszfenolokat, vagy benzoldikarbonsavanhidrideket. Különösen fontos b") komponensek a nagymértékben metilolozott melamin 1—4 szénatomos aikiléterei, pl. a hexametilolmelamin di- és tri-butiléterei. De használhatunk b") 4 komponensként políetilénglikolokat, etilénglikolt, dietilénglikolt, glicerint, pentaeritritet ftálsavanhidridet vagy 2,2-bisz-(4'-hidroxifenil)propánt is. 5 A kikészítésre használt reakciótermékek az a) és b) komponenseken kívül még felépülhetnek valamely c) komponensből is, nevezetesen olyan monofunkciós vegyületekből, amelyek funkciós 10 csoportja vagy atomja valamely mozgékony halogénatom, vinil-, sav-, észter-, savhalogenid-, savanhidrid-, nitril-, izocianát- vagy epoxid-csoport. Ilyen esetben az ekvivalens mennyiségek ará-15 nya az a) komponens amino-csoportjai és a monofunkciós c) komponens funkciós csoportja vagy atomjai között 4 : 3 — 20 : 1, míg ugyane2 az arány az a) komponens amino-csoportjai és a polifunkciós b) komponens epoxid-csoportjai 20 között 5 : 1—10 : 9, és az a) komponens aminocsoportjai, illetőleg a b) és c) komponensek funkciós csoportjai vagy atomjai között az ekvivalens arány legalább 1:1. Az ekvivalens arány az a) komponens amino-csoportjai és a b) 25 és c) komponensek epoxid-csoportjai, ill. funkciós csoportjai vagy atomjai között előnyösen legalább 4:3. A monofunkciós b) komponens vegyületei célszerűen az alábbiak: aril- vagy aralkilhaloge-30 nidek, akrilsav sorozatba tartozó savak nitriljei, vagy amidjai, alifás vagy aromás karkonsavak, ezek észterei, halogenidjei és anhidridjei, alifás és aromás szulfonsavak, ezek halogenidjei és anhidridjei, továbbá alifás és aro-35 más izocianátok vagy epoxidok. A monofunkciós c) komponensként előnyösen használhatunk alkilhalogenideket, pl. etilbromidot vagy butilkloridot, aralkilhalogenide-40 ket, pl. benzilkloridot; az akril vagy metakrilsav nitriljeit vagy amidjait, pl. akrilnitrilt vagy akrilsavamidot; 1—18 szénatomos alkánkarbonsavakat, pl. kókusz-zsírsavat vagy sztearinsavat, ill. e savak 1—5 szénatomos alkano-45 lókkal képezett észtereit, pl. metanollal, etanollal vagy n-butanollal képezett észterelt, illetve e sav halogenidjeit vagy anhidridjeit, pl. acetilkloridot, ecetsavanhidridet, vagy n-butirolaktont, alifás- vagy aromás szulfonsavakat, 50 ezek halogenidjeit és anhidridjeit, pl. p-toluolszulfonsavat, p-toluolszulfonsavkloridot, propánszulfont vagy butánszulfont; aromás izocianátokat, pl. fenilizocianátot vagy alifás vagy aromás epoxidokat, pl. etilénoxidot, propilén-5- oxidot, butilénoxidot, dodecénoxidot vagy stiroloxidot. Különösképpen alkalmas c) komponensek az 1—12 szénatomos alkilénoxidok, 1—18 szénatomos alkánkarbonsavak a monociklusos aralkil-60 halogenidek vagy az akrilnitril. Abban az esetben, ha monofunkciós c) komponenst is alkalmazunk, irreveláns, hogy milyen sorrendben reagáltatjuk az a) poliamidot, az-az előbb a b) komponenssel vagy előbb a c) kom-65 ponenssel. A poliamidokat reagáltathatjuk a
