162052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxiecetsavszármazékok előállítására
$1 roljuk. A kapott nyers terméket samkagélen, egy 1,8 cm átmérőjű, 15 cm magas oszlopon kromatografálíJ,uk; 160 ml benzollal, majd 100 ml 4© : il arányú benzol-etilaoetát eleggyel, végül pedig 100 ml 19 : 1 arányú benzol-etilacetát eleggyel eluáljuk. Ily módon az a-(2-kambo-teixjjbutüoxi-S^-dimetil-iT^oxo-e-tia^.ß-diaza-ie-biciklo[!3,i2,0]iheptil)-«íw(ikarbo-(2,2,2jtriiklóretoximetUén)-ecetsav-terc.butílészter (XXViH) kétizomerjének 4 : il arányú elegyét kapjuk. Azokból a frakciókiból, amelyek nagyobb részt az A izomert tartalmazzák, pentánból történő kristályosítással nyerhetjük ki a 130—13I0-on olvadó A izomert; [«]20D=I _3,7,1°+u° (c — 1,061 kloroformban) ; vékonyréteg-fcromatogram szilikagélen: R/== 0,5 benzol és hexán 3 :1 arányú elegyében; infravörös abszorpciós színkép (metilénkloridlban): jellemző sávok 5,65; 5^83; 5,90 és 6j20 mikronnál; ibolyántúli abszorpciós színkép (metanolban): ^maxs= <2i8i7 millimikron (e== = 10 950). A másik izomer a vékonyréteg4oromatogramon 0,3 R/-értéket mutat. 21. példa: 4 g ai(!2-karbo-tercJ butiloxi-i3,i3-tdime!til-7-oxo-4^a-2^-diaza-i6-biciklo[3,i2,0](heptil)-ta-l(trijßenilfoszforanilMénJ-eöatsav-tercbutiilészter és 0,9 g glioxilsav-hidrát elegyét 80 ml abszolút dioxánban szobahőmérsékleten, nitrogénlégköriben 3 óva hosszat állni hagyjuk, majd 45° hőmérsékletű fürdőben csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A maradékot 150 ml éteriben oldjuk és 40—40 ml n vizes náMumkiarbonát-*oldattal háromszor extraháljuk. A vizes kivonatokat 150 ml éterrel mossuk, i20 ml tömény foszfát^putfferoldiatot (pH = 6) adunk hozzá és 63,12 ml 2 n vizes kénsavoldattal 6—5 pH-rértékre savanyítjuk, majd 150—150 ml éterrel négyszer extraháljuk. Az egyesített éteres kivonatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk; ily módon a (XXViH) képletű a-J(i2-4carbo-terc.butiloxi-.3,3-dimetál-7-oxo-4-tia-ű,í6-diiaza-^6-'biciklo[i3j2,0]heptil)-a^(ikarbox5nletilén)-ecetsav-1«rc.butiüészter izomerjeinek elegyét kapjuk, amely kb. 65% A izomert és 35% B izomert tartalmaz. Savval mosott szilikagélen kromatografálva és 4:1 arányú hexán-etilacetát eleggyel eluálva elsőnek az A izomert kapjuk, amely pentánból történő háromszori átkristályosítás után 130°-on olvad; [kz]TMD = — 4S7°±|1° i(c =51 kloroformban) ; vékonyréteg-kromatogram (szilikagélen, toluol-ecetsav-víz 5:4:1 arányú rendszerben): R/==0,40; ibolyántúli abszorpciós színkép (etanolban): Amű3C = 377 milldmiikron. <* = 8850); infravörös abszorpciós színkép '(metilénkloridban): jellemző sávok 5#5; 5,80—5,^5 és 6,25 mikronnál. Az eluálás során másodiknak kapott B izomer pentánból történő háromszori átkristályosítás után 177°-on olvad; [«]%«—43ll°±il° (c = 28 = 1,041 kloroformban); vékonyréteg-kromatogram (szilikagélen; 5:4:1 arányú toluol-ecetsav-víz rendszerben): R/ = 0,47; ibolyántúli abszorpciós színkép (etanolban): Ämax = 270 millimikron (s = 17 000); infravörös abszorpciós színkép (metilénkloridban): jellemző sávok 5,65, 5,80—5,95 és 6,26 i(erős sáv) mikronnál. 22. példa: 2 g a-((2-karbo-tercJbu1aloxi-i3^-ójimetil-7-oxo-44ia-i2,i6-diazaH6Hbidlklo[l3^,0]|heptdl)-a-i(toMenilfoszfoiranilidén)Heioeteay^erc.bu,'^lészter és 0,7 g benzilglioxál (enol-alakban) 30 ml száraz toluollal készített oldatát nitrogén-légkörben, 80° hőmérsékletű fürdőben 23 óra hosszat melegítjük, majd további 0,2 g benzilglioxált adunk hozzá és az elegyet újabb 2i2 óra hosszat melegítjük 80° hőmérsékleten. Az oldószert azután csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk és a viszkózus maradékot egy 60 g savval mosott szilikagélt tartalmazó oszlopon kromatoigrafáljuk. 450 ml benzollal kimossuk a benzilglioxál feleslegét, majd a kívánt tenméket 250 ml benzol-ettlacetát eleggyel (95 :5) i(10 frakcióban) eluáljuk. Ily módon a (XXIX) a-(i2-karbo-terc.butiloxi^,3-dimetil-7-oxo-4-tia^2j6^diaza-6-biciklo[3^,0]|heptü)HaH(fienilaoetilimeiálén)-eicetsav-t^ butilészter izomerjeinek elegyét kapjuk; ugyanennek az oldószerelegynek további mennyiségeivel egy polárosabb anyagot eluálhatunk. A fenti izomerelegyet újból kromatograíáljuk 60 g savval mosott szdlikiagélen, benzol és etilacetát 99 :1 arányú elegyével eluálva. Előfrakcióként egy főként benzilglioxálből álló terméket kapunk, majd 125 ml fenti oldószereleggyel egy főleg az A izomerből álló I. frakciót, azután 250 ml fenti oldószereleggyel a két izomer elegyéből álló II. frakciót és 300 ml oldószereleggyel egy főként a B izomerből álló III. frakciót különíthetünk el. A fenti frakciókat hexánból átkristályosítjuk; ily módon az I. frakcióból a 109—110°-on olvadó A izomert kapjuk; [ia]20r» = —452±!l° (c==i kloroformban); vékonyréteg-lkroimatogram (szilikagélen; 2 :1 arányú hexán-etilacetát rendszeriben): R/ = 0,49; ibolyántúli abszorpciós színkép: ^ma x = 297 millimikron >(« = lil 000, etanoljban); 307 millhnilcron (káliumhidroxid és etanol elegyében) és 337 móllimikron <(az etamollal készített bázisos oldat megsavanyításiakor). A metilénkloridban felvett infravörös abszorpciós színkép 5j63; 5,83 (váll); 5,85—S,i95 és 6,29 mikronnal mutat jellemző sávokat. A fenti II. és III. frakcióból kapjuk hexánból történő átkrdstályosítás útján a B izomert, amely 157—ŰS8°-on olvad; [a]20D = — 363°±0/7° (c =• 1 klorofonniban); vékonyréteg^cromatogram (szilikagélen; 2 :1 arányú hexán-etilacetát rendszerben): R/ = 0,42; ibolyántúli abszorpciós színkép: 14
