162038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inszekticid és akaricid hatásútriazolo-tiazol-(tiono)-foszfor(foszfon, foszfin)-savészterek előállítására

3 162038 4 letve -bromid és a megfelelő tiono-analógok, továbbá 0-metil-metán-(etán-, -fenil)-, O-etil-metán-(etán-, -fenil)-, 0-izopropü-metán-(etán-, -fenil)- és 0-butil-metán-(etán-, -fenil)-foszfonsavas észterklorid, illetve -bromid és a megfelelő tiono-analógok, O-metil-N-metil-, O-etil-N-metil-, O-izopropil-N-metil-, O-etil-N-izopropil-, O-etil-N-etil-, O-butil-N-etil-foszforsavas észteramidklorid, illetve -bromid és ezek megfelelő tiono-származékai. N-metil-metán-(etán-, -fenil)-, N-etil~metán-(etán-, -fenil)-, N-izopropil-metán-(etán-, -fenil)- és N-butil-metán-(etán-, -fenil)-föszfonsavas amidklorid, illetve -bromid és ezek tiono-származékai. A kiinduló anyagként használt II általános képletű (tiono)-foszfor (foszfon-, foszfín)--savhalogenidek a szakirodalomból ismertek és önmagában ismert módszerekkel előállíthatók. A szintén kiindulóanyagként használt III képletű 3-metil-6-hidroxi-l,2,4-triazolo-(2,3-b)-tiazolok pedig úgy állíthatók elő, hogy valamely IV általános .. képletű vegyületet nátriumhidroxid jelenlétében klórszénsavas rnetileszterrel az V képletű vegyületté alakítunk át, az utóbbiból pedig nátriummetilát behatására a kívánt III képletű tiazolo-tiazol-származék nátriumsójához jutunk. Az I általános képletű triázol-tiazol-(tiono)-foszfor (foszfon, foszfin)-savas észterek előállítását előnyösen oldószerek, illetve hígítószerek jelr-nlétében végezzük. Oldószerként vagy hígítószerként gyakorlati szempontból az összes inert szerves oldószer, mint áz alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogén, pl. benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, pl. dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, pl. aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, ezen kívül a nitrilek is, mint az acetonitril számításba jönnek. Az előállítást — mint arra már korábban utaltunk — savkötő anyagok jelenlétében is lefolytathatjuk. Erre a célra az összes ismert savkötő anyag felhasználható. Különösen jól beváltak az alkálikarbonátok és alkálialkoholátok, mint a nátrium- és káliumkarbonát, a nátriummetilát, illetve nátriumetilát, továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, pl. trietilamin, dimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A savkötő anyagok felhasználása helyett; lehetőség nyílik arra is, hogy először sókat, célszerűen a III általános képletű oxi-triazolo-tiazol-származékok alkálifém- vagy ammóniumsóit állítsuk elő, és ezeket végül a II általános képletű (tiono) foszfor (foszfon, foszfin)-savhalogenidekkel továbbreagáltassuk. A reakció hőmérséklete tág határok között változtatható, általában 0 és 80 °C, előnyösen 40—50 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakciót általában atmoszférikus nyomáson végezzük. A találmány szerint javasolt reakciónál a kiindulóanyagokat többnyire ekvimolekuláris arányokban alkalmazzuk. Az egyik vagy másik reakciókomponensből alkalmazott fölösleg lénye-5 ges előnyt nem jelent. A reakciót célszerűen az egyik fentnevezett oldószeres vagy hígítószeres közegben egy savkötő anyag jelenlétében a megadott hőmérsékleten lefolytatjuk, a reakcióelegyet még néhány óra hosszat keverjük, 10 végül a szokásos módszerekkel feldolgozzuk. Az új vegyületek többnyire színtelentől halványsárgáig színezett, viszkózus vízoldhatatlan olajok alakjában képződnek és bomlás nélkül 15 nem desztillálhatok. Az ún. „hőfokontartással" (Andestillieren) vagyis mérsékelten megemelt hőmérsékleten és csökkentett nyomáson történő hosszabb melegítéssel az illékony komponensek nyomai eltávolíthatók és ilyen módon a ve-20 gyületek tisztíthatók. A vegyületek jellemzésére elsősorban a törésmutatót használjuk. Egyes vegyületek kristályos anyagok, ebben az esetben olvadáspontjukkal jellemezhetők. Az új vegyületek elsősorban kiemelkedő in-25 szekticid és akaricid hatást mutatnak főként szívó és maró rovarok, valamint atkák ellen. Emiatt fungicid tulajdonságúak is és fitotoxicitásuk csekély. Kártevőirtó hatásuk hamar bekövetkezik és hosszú ideig tart. 30 A fentiek alapján a találmány szerinti vegyületeket eredményesen használhatjuk növényi higiénés és raktári kártevők, főként káros szívó és maró rovarok, Dipterák és atkák (Acarina) 35 kipusztítására. Hasonlóképpen lehetséges felhasználásuk az állatgyógyászatban aktoparaziták ellen. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidáe), mint az őszibarackfa-40 levéltetű (Myzus persicae), a fekete répalevéltetű (Diralis fabae), zabtetű (Rhopalosiphum padi), borsótetű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizketetű (Cryptomyzus korschelti), Sappaphis mali, Hyalopterus arundinis és fekete cse-45 resznyefa levéltetű (Myzus cerasi), azonkívül a pajzstetvek és a Coccinák, pl. az oleánderpajzstetű (Aspidiotus hedrae) és akácfa pajzstetű (Lecanium hesperidum) és Pseudococcus mariti-50 mus; a hólyagoslábúak (Thysanoptera), mint a Hercinothrips fermoralis és a poloskafélék, pl. a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), ágypoloska (Cimex lectularis), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a 55 Chagaspoloska (Triatoma infestans), végül a kabócák, mint az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A maró rovarokhoz tartoznak főként a lepkehernyók (Lepidoptera) mint a káposztamoly 60 (Plutella maculipennis), a gyapjas pille (Lyman tria dispar), aranyfarú pille (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs pille (Malacosoma neustria), továbbá a káposzta bagolypille (Mamestra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis se-65 getum), a nagy káposztapille (Pieris brassicae), 2