162028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás laktámvegyületek (azetidin-4-on-származékok) előállítására

1620: 19 és B izomerjeinek további mennyiségét nyerjük. A fenti példában kiindulási anyagként alkalmazott 4-metoxiibenzil-glioxáWiidrátot a következőképpen állíthatjuk elő: 5 7,43 g 4-metoxi-ienilaoetil-klorid 100 ml száraz éteres oldatát 6 g diazometán 300 ml 0—5a közötti hőmérsékletre hűtött éteres oldatába csepegtetjük. A reakcióelegyet további 30 percen át, a végén hűtés nélkül keverjük. A dia- 10 zometán felesleget és az oldószert forgó Ibepárlon, csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot 100 ml éterben oldjuk, és a kis menynyiségű viaszszerű anyagot szűrjük. A szürletet bepárolva 4Hmetoxi-,benzil-diazometil-ketont 15 kapunk; infravörös abszorpciós színkép (metilérvkloridban): jellemző sSvok 4,70 ,", 6,10 fi, 6,22 /i (váll), 6,82 /i és 7,73—7j45 « értékeknél; ezt tisztítás nélkül dolgozzuk fel. 7,52 g 4-metoxiHbanzil-diazometilnketon 300 20 ml éteres oldatához l!l,l g itrifenilfoszfin 200 ml éteres oidatát adjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük, néhány perc múlva kristályos csapadék képződik, ezt egy óra múlva leszűrjük és thideg éterrel mossuk. Így l-(4- 25 ^metoxi-fenil)-3H(trtfenilfoszforaniMdén-hidrazono)-acetanít kapunk, amely 111—112°-on olvad; infravörös abszorpciós színkép .'(metilénkbridban): jellemző sávok 4,80 i", 6,05 fi (váll), Ö;

14 ,'t, 6,24

,fi (váll), és 6,63—6/70 H értékek- 30 nél; ezt további tisztítás nélkül dolgozzuk fel. 1,82 g lH(4-metoxifenäl)-<3j(trifenilloszforanilidén~hidrazono)-aceton 12 ml tetrahidrofurános oldatához 0,84 g inátriumnitrit port adunk és 35 a isvenéket 5 ml vízzel hígítjuk. Az így nyert szuszpenziót 0—ö° közötti hőmérsékletre hűtjük le, majd 7 perc alatt 8,8 ml 2 N sósavat adunk hozzá és 30 percen át 0—ő°-on tartjuk. A vizes fázist kétszer mossuk metilénkloriddal; 40 az egyesített szerves oldatokat telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson ibepároljuk. Az olajos maradékot 40 g, savval mosott szilikagélen kromatografáljuk. Benzollal 45 kis mennyiségű mellékterméket mosunk ki, majd láöO ml benzol-etilaoetát (95:5) eleggyel eluálva olajos termékként kapjuk a 4-metoxi-benzilglioxált, főként hidrát f ormájában; infravörös abszorpciós színkép i(metilénklorid- 50 ban): jellemző sávok: 2^96 ,«, 5,79—^5,84 fi, 6,23 ." és 6,63 n értékeknél. A vízmentes termék kloroform-hexán elegyből történő átkristályosítás után 139—140°-on olvad; ultraibolya abszorpciós színkép etanolban vagy sósav-eitamol 55 elegyben: ^max 333 m/* és káliumhidroxid-eta-1 elegyben:

ímax

367 miju,; infravörös abszorpciós spektrum i(metilénkloridbain): jellemző sávok 3,00 /', 5,97 .«,6,09 fi, 6,61 fi és 7,15 « értékeknél. 60 7. példa: 0,8 g ct-(2-karbo-terc.-butiloxi-3,3-dimetil-7--oxo-4-tia-i2,6-diaza-6-biciklo[i3,2,0]iheptil)-a-<(tri- 65 ;8 ' 20 íenilfoszforanilidén)^ecetsav-teric.-ibutilésí,ícv és 1,2 g nyers 4-Hklórbenzil-glioxál-hidrát 12 mi toluolos oldatát 5 órán át 80°-on melegítjük. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a szirupszerű maradékot kb. 4 ml benzoU)an oldjuk. A képződő kristályos csapadékot, amely enol alakú 4nklórbsnzilnglioxál, szűrjük és a szűr letet 50 g, savval mosott szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk. 500 ml benzollal további 4-klár-ibenzil-glioxált eluálunk, majd 200 ml benzollal és 800 ml benzol-etilacetát i(97:;3) eleggyel eluálva az an(2-ikar,bo-iterc.-butiloxi^3,i3-dimetil-7-oxo-4-tia-2,6-diaza-6-(biciklo[3,l2,0]iheptil)-ia4(!

4Tklórfenilacetil)-<metilén]-eaetsav-terc.-butilészter izomerjeinek keverékét kapjuk, amelyet további Ö0 g, savval mosott szilikagélen, (benzollal és 5% etilacetátot tartalmazó benzollal eluálva kromatografálunk, majd preparatív vékonyrétegkromatográí;

ás módszerrel elválasztunk (hexán-etilacetát 2:1 rendszerben), Így a XV képletű a-(2-karbo-terc.-butiloxi-3,)3-dimetil-7-oxo-4-tia-2,6-diaza-6^biciklo[3,2,0]heptil)Ha-[(4-klórfe,mlacetil)-m,etilén]-ecetsav-terc.-butilészter 0,271g A (transz) izomerjét kapjuk, amely nem kristályos anyag és ultraibolya abszorpciós spektrumban a következő sávokat mutatja: ^mcx 338

n\fi (etanolban); ^max 342 m" i(kálíumhidroxid-etanol elegyben); és ^max

338

m/u (az előző mintához sósavat adva): infravörös abszorpciós spektrum {metilénkloridban): jellemző sávok 5,60 ft, 5,75 fi i(váll), 5,80—S,9i2 fi (széles), 16^26 .« és 8,70 w értékeknél; és a XVI képletű a-(2-karbo-terc.-butiloxi-3,i3-dimetil-7-oxo-4-+ia-2>S-diaza-6-(biciklo|[!3,i2,0]heptil)Ha-t[i(4-<klórfenil)-metilén]-ecetsáv-terc.-butilészter 0,272g kristályos 3 (cisz) izomerjét, amely hexánból történő átkristályosítás után 178—^179°-on olvad; ultraibolya abszorpciós spektrum: '-max 295 m,n (etanolban); lmax 337 mi/* (káliurnhidroxid-etanol elegyben); és kmax

337 nn« (az előző mintához sósavat adva); infravörös abszorpciós színkép ((metilénkloridlban): jellemző sávok 5,59 fi, 5,75 fi (váll), 5,78—(5,94 M, 6,07 .«, (váll), í,51 fi és 6,70 j" értékeknél. Az A izomert .tisztítás nélkül dolgozzuk fel. A 4-klórbenzil-glioxál-hidrát a következőképpen állítható elő: 16,5 g 4-klórfenilajcetil4dorid 150 ml száraz éteres oldatát li g diazometán 500 ml erősen kevert, és jeges vízzel hűtött éteres oldatába csepegtetjük. 30 perc múlva 5—10°-on és csökkentett nyomáson a diazometánt és az oldószert ledesztilláljuk. Sárgás színű kristályos anyagot kapunk, amely a 44dórbenzil-diazometil-keton; infravörös abszorpciós spektrum (me.tilénkloridban): jellemző sávok 4,84 «, 6,22 ,", 6,80 fi és 7,47 ." értékeknél, ezt az anyagot tisztítás nélkül dolgozzuk, fel. 17 g 4-kÍánbenzil-diazometilHketon 150 ml éteres oldatához szobahőmérsékleten i23,5 g trifenilfoszfm 300 ml éteres oldatát adjuk. A képződő sárgás színű kristályokat 20 perc mul-