162025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 11-piperazinil-dibenz- [b,f][1,4]oxazepinek előállítására
9 162025 10 -4'-trMluörmetUtioHditfeniloxid a következőképpen készül: 52.2 g 2-nitro^4'Hmetiltio^dMeniloxidot 1,5 liter kloroformban oldunk, és megvilágítva összesen 43 g klórgáz bevezetésével i20 °C-om klórozzuk. A reakciókeverék vákuumban való ibepárlása után kapott maradékot eternpetroleter elegyéből kristályosítjuk, amikor is 2-nitro-4'-triklórmetiltio-difeniloxidot kapunk 76—79 °C olvadásponttal. 61.3 g S-nitro^'-triklórmetiltio^difeniloxidot 280 ml tetrametilénszulfonban oldunk, és 41 g antimontrifluoriddal 30 perc alatt 150 °C-tra melegítjük. A reakcióké verek et ezután 1^5 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd vizet és tömény sósavat adunk hozzá, amíg a kivált csapadék ismét feloldódik, és éterrel kirázzuk. A szerves fázist 5 n sósavval és 2 n vizes nátriumhidroxid oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra pároljuk. Maradékként 04 tonr nyomáson .125—130 °C forró 2-nitro-4'-trif ktormetUtio-difeniloxidot kapunk. Ez éter-petroléter elegyből 40—42 °C olvadáspontú sárga kristályokként kristályosítható. 37,6 g i2-.nitro-4'-tr!iffluormetiltio-difeniloxidot etilacetátban Ramey-nikkel jelenlétében atmoszférikus nyomáson és 20 °C-on hidrogénezünk. Színtelen olajként 0,05 tonr nyomáson 110—1,14 °C forró i2-^amino-4'-trifkiormetiltio-)dilfeniloxidot kapunk. 150 ml kb. i20!%-os vízmentes toluolos foszgén oldathoz keverés közben 26 g 2-amimo-4'-trifluormetiltio^difeniloxidot csepegtetünk. Ezután a reakciókeveréket foszgén bevezetése közben 15 percig visszafolyatás közben forraljuk. A toluol ledesztillálása után a maradékot vákuumban frakcionáljuk. ,2^Izocianá, to-4'-j trifluormetiltío-Jdifeniloxidot kapunk színtelen olajként. Forráspontja 0,07 torr nyomáson 110—116 °C. S,5 g 2-izocianáto^4'-trif luormetiltio-difeniloxidot 100 ml benzolban oldunk, és részletekben 10 ml Nnmetilpiperazint adunk az oldathoz. Az exoterm reakció lecsillapodása után a reakciókeveréket ilö percen át visszafolyatás közben forraljuk. A reakciókeverékét ezután többször vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot aceton-petroléter elegyből kikristályosítva ill2l5—'126 °C olvadáspontú 2-i(4-metil-tl-piperazinü-karbonilammo)^Vtriifluormetiltio-difeniloxidot kapunk színtelen tűk alakjában. 2. példa: 2-TrMMormetiltio-lil-l(4-metilHl-piperazinil)^dibenz[b,f] [ll,4]oxazepin a) 2-Trifluormetiltio-ilil-klór-dibenz[b,f]{!l,4]oxazepin 10 g i2-trMluornieitiltio-il0,lil-(dihid'ro-ll-oxo-dibenzXb,f] [l,4]oxazepint 100 ml foszforoxikloridban és 3 ml N,N-4imetilanilinban 5 órán át visszafolyatás közben forralunk. A felesleíje* foszforoxikloridot vákuumfban ledesztilláljuk. ;> maradékot xilolban oldjuk, és 2 n sósavvá! majd vízzel kirázzuk. A szerves fázist nátriinft-5 szulfáton szárítjuk, és a cím szerinti vegyület így kapott xilolos oldatát felhasználjuk a köv-i kező reakciólépésben. b) 2-Trifluormetiltío-ill-i(4-metiH-piiperazinil) 10 dibenz|Ib,f][il,4]óxazepin •2-TWf luormetiltio-114diór-,dibenz[b,f ] [1,4]oxazepinnek az a) szakászban kapott xilolos oldatához hozzáadunk 18 ml N-metilpiperazimt, <ás 13 a reakciókeveréket visszafolyatás közben 6 ói;> hosszat forraljuk. Lehűtés után a reakciókeve réket vízzel mossuk, és 2 n sósavval kimerítésig rázzuk. A savas fázist tömény vizes animóniaoldattal meglúgosítjuk, és a kivált bázist 20 éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot petroléterből kikiristályosítva 2-trifluormetiltio^l 1 J(4-metilHl-piperazinil)-«iil3enz[l b,f][l,4]oxazepint kapunk 121— Í2'l 25 °G olvadáspontó halványsárga prizmák alakjában. Ez azonos az 1. példa szerint kapott termékkel. Az ebben a példában kiindulási anyagként 30 használt' 2-trifluormetil, tio-<104ll^dinidro-ll-oxo-dibemz[b,f] [i,4]oxazepin a következőképpen állítható elő: 3 g 2-izocianáto-j4'^trifluormetiltio-difeniloxidot 40 ml foszforoxikloriddal és 4 g foszfor-35 pentoxiddal 24 órán át visszafolyatás köziben forralunk. A reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, a kapott sűrűn folyó maradékhoz hűtés közben jeget adunk, tömény nátriumhidroxid oldattal közel semlegesre i(pH <-' 6) állítjuk 40 be, 24 órán át állni hagyjuk, majd éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel és vizes nátriumklarid oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és ibepároljuk. Betroléter hozzáadásával 2^trifkiorniettltio-il04il-| dihidro-l l l-oxo-di-45 benz[b,f] [l,4]oxazepint kapunk 2il'5—216 °C olvadáspontú kristályok "alakjában. 3. példa: 50 2-Tirifkic^metUtio^lilH(4-yS4iidroxietil-il-piperazinil)^dibena[b,f]I!l,4]oxazepin A 2. példában leírt módon 4 g 2-trifluormetil_ tio-1041^dihidroHlil-oxo^dibenz[b,f] [l,4]oxaze-55 pintből, ilOO ml foszforoxikloridlból és 0,5 ml N,N-dimetilanilinből 3 óra alatt készült, 60 mire bepárolt xilolos 2-trJfluormetiltio^lil4clór-dibenz[b,f] [l,4]oxazepinhez 10 ml N-t(/?-hidroxietil)-(piperazint adunk, és a reakciókeveréket 60 visszafolyatás közben 5 óra hosszat forraljuk. Ezután 2 n vizes nátriumhidroxid oldattal kirázzuk, majd 2 n sósavval kimerítésig extraháljuk. A savanyú kivonatot tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a kivált 65 bázist éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel 5
