162021. lajstromszámú szabadalom • Szikraköz, előnyösen túlfeszültséglevezetőhöz

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. V. 29. (VI—746) közzététel napja: 1972. VI. 28. Megjelent: 1974. VI. 29. 162021 Nemzetközi osztályozás: H 01 t 3/00; H 01 t 5/00 Feltalálók: Horváth Fausto .oki. mérnök, 28%, Rada József oki. mérnök, 28%, Varsányi Károly technikus, 16%, Vekerdy Attila oki. mérnök, 28%, Budapest Tulajdonos: Villamos Berendezés és Készülék Művek, Budapest Szikraköz, előnyösen túlfeszültséglevezetőhöz A találmány tárgya szikraköz, előnyösen túlfeszültséglevezetőhöz, mely lehetővé teszi a megszólalási küszöbfeszültség értékének alacsony szinten tartása mellett az oltóképességnek az ismert megoldásokhoz képesti megnövelését, 5 egyszerű szerkezeti kialakítással és a működés nagyfokú megbízhatóságával. A túlfeszültséglevezetők szikraközei határozzák meg a megszólalási küszöbfeszültség értékét és — olfóképességüktől függően — a névleges 10 levezetőáramhoz tartozó maradékfeszültség értékét is. Ha e két feszültség-küszöbszintet csökkentjük, csökken a szigetelés igényessége is, • ami jelen/tősen csökkenti az ilyen megoldással épült 15 villamos hálózatok beruházási igényét. A szigetelési igény csökkentése elérhető lenne egyszerű, az ívet nem terelő szikraközökkel, is, ha a szikraközökkel sorbakötött, szelephatá- 20 sú ellenállások jellemzői azt lehetővé tennék. A technika mai állása szerint az ellenállások jellemzői ezt a lehetőséget nem biztosítják, ezért a feladatot a szikraközök sajátos kialakításával szükséges megoldani. A továbbiakban 25 abból indulunk ki, hogy az ellenállások jellemzői adottak és ezekhez kell igazodni a szikraközök kialakításánál. Ismeretes, hogy a megszólalási küszöbfeszültség és a maradékfeszültség csökkentése egyen- 30 ként is megkívánja az oltóképesség megnövelését; mindkét érték csökkentéséhez az oltóképességet megfelelően nagyobb mértékben kell megnövelni. Az oltóképesség ilyen feltételek közötti megnövelésére eddig kialakított megoldások lényegében két főbb csoportra oszthatók. Az egyik csoportnál az ívet önmagába visszatérő pálya mentén, nagy sebességgel terelik, külső mágneses tér segítségével. A másik csoportnál az ívet szintén kiszorítják keletkezési helyéről és megnyújtva oltókamrába terelik, ahol kioltják. Itt is alkalmazható külső mágneses tér; előfordul, hogy az ívhez tartozó áram szolgáltatta mágneses teret hasznosítják. Az első csoport szerinti megoldásokat egyszerűségük jellemzi, hátrányuk viszont, hogy az oltóképesség megfelelően korlátozott; a megszólalási feszültség beállítása az elektródák közötti távolság alkalmas megválasztásával történik, s itt az ív eloltásáig az ívhossz állandónak tekinthető. A másik csoport szerinti megoldások műszaki sajátosságai kedvezőbbek, de a szerkezeti kialakítás bonyolultabb és költségesebb, főként azért, mert az ív az oltókamrában folyamatosan azonos helyen ég, s ennél fogva az oltókamra csak íválló anyagból készülhet. 162021