162019. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rádióaktív sugárzás intenzításának mérésére
3 162019 4 vetkeztáben kisebb a térfogata és a súlya és energiafogyasztása is kisebb. A találmányit a leírásihoz mellékelt vázlat, mint kiviteli példa kaipcsán közelebjbről is megmagyarázzuk. A mellékelt rajzon a kihelyezett és központi egység, valamint az ezeket alkotó szerkezeti elemek és áramkörök vázlatát látjuk. A berendezés működése a következő módon megy végbe: Az analóg-jel képzése a következőképpen történik : A kihelyezhető I egységben van elrendezve egy félvezetős D jel-detektor, amely radioaktív sugárzásira érzékeny elem. A jel^detefctor a radioaktiv sugárzás intenzitásával arányos elektromos analóg-jelsorozatokat gerjeszt. A jelsorozat fesiaültségimipulzusokból áll, amelyek mind amplitúdójukat, mind időtartamukat, mind megjelenésüket tekintve statisztikus szórásinak megfelelően jönnék létre. A feszültségimpulzusok adott időegységre eső Volt. secundum értéke (ami a feszültség idő szerinti integrálja) vagyis a megfelelő görbe alatti területnagyság jelenti az elektromos analógiáit. A D jeldetektorból származó és illesztő erősítőn át kaipott analóg jel az I integrátorba jut. Az I integrátor-áramkör négyszöghiszterézisü mágnes-magot tartalmaz. Ennek a mágnesmagnak a fliuxusváltozásán alapul az integrálási művelet. A fluxus összegezésének elve az irodalomban ismert. (Bacon F. R. és G. H. Bannes: Quantized Flux Counter 1RF Wescon Convention Record, 1957.) Az analog feszültségimpulzus sorozat hatására részleges átmágneseződések egymásutánjából a mag a telítésig mágneseződik át. Amikor a mágnesmag telítési állapotba kerül, egy K kapcsoló áraimkör egy egységnyi impulzust adó E áramkört vezérel. Az E áramkör egyrészt visszamágnesezi a imagot az adott .munkapontra, másrészt rövid ideig tartó (ipl. zárlatot jelentő) kapcsolást hoz létre a központi egységhez összeköttetést biztosító érpáron. A mágnesmag adóit fluxíusvál-tozási értéket képvisel. Ennek alapján a részleges, egymást követő átmágneseződések integrálódnak a mag adott fluxusának megfelelő maximális, vagyis kvan!ált értékéig. Ily módon a kívántait integrálás egyben analóg-digitális konverziót jelent: a bet.rkezú analóg Volt. secundum érték adott mennyiségénél kimenő impulzus keletkezik. A konverzió impulzus^számkódot eredményez, : mi azt jelenti, hogy egy kívántait analóg egységnek egy impulzus felel meg, Az integrált kvantált értéket akkorára választjuk, hogy az a legkisebb digitálisan kimutatható .értéknek feleljen mieg. A fentiekben már leírt I, K és E áramkörök elrendezése új, műszaki többlathatást jelent az eddigi megoldásokkal szemben.. E többlethatást az alábbiakban foglalhatjuk össze: 10 15 20 25 30 35 a mágneses fluxus összegezési elven működő integrátor jó és főleg egyaránt pontos működést biztosít a beérkező analóg információ elMardiulásának igen széles frekvenciatartományában. A mágneses anyag remiamenciája lehetővé teszi pl. nulla, vagy kvázi nulla, vagy éppen nagyfrekvenciával érkező feszültségimpulzusok .pontos 'integrálását. A klasszikus megoldású RC integrátor-kapcsolások ezzel szemben adott időállandóval rendelkeznek, aminek eredménye az, hogy az integrálás pontossága nagymérteiklben függ a beérkező analóg feszültség-dimpulzusok frekvenciájától. Az egységnyi impulzust adó E áramkör az integrátor nullázásán kívül mint információ távadó és mint energia táv-íogadó áraimkor is szerepel, a központi egységhez történő összeköttetésnél. Az impulzus számkód formájában konvertált analóg információ továbbítása a zavarhatóság és illeszthetőség szempontjából nagyon kedvező és üzembiztos megoldás az analóg, vagy pl. a decimális kódban konventált információk szokásos átviteléhez képest. A kihelyezhető és a központi egység között közönséges, pl. telefonvonal-érpár összeköttetés is elegendő. Kettős szolgálatot lát el ugyanaz az énpár. Egyrészt az említett impulzusszámkód szerint kódolt információ jut a kihelyezett egységből a központi egység felé, másrészt a központi egységből ipl. egyenáramú tápfeszültség ju a kihelyezett egység felé. A kihelyezett I egységben van elrendezve az impulzusadó E áramkörhöz csatlakoztatva a T stabilizált tápegység. Ennek feladata az, hogy 40 a kihelyezett egységben elrendezett áraimköröket tápfeszültséggel lássa el. A berendezés .másik részét alkotja a II központi egység. A kihelyezett I egységről érpáron 45 át érkező imipulzussaámkódlban levő impulzussorozat a B kaipuáraimkör egyik •bemenetére jut,. A radioaktív sugárzás intenzitásának mérése .periodikusan történik. Adott ideig a B kaipuáraimkör bemenetére érkező impulzusok az S 50 számlálóba kerülnek, — mely a B kapuáramkörhöz csatlakozák — majd szünetidő következik. Az ástabiil és monostabiű, muitivilbrátarból álló M fokozat egyrészt a mérés periodicitását, más-55 részt a mérési időtartamot szabja meg, egy periódus alatt. Az M fokozat ugyanakkor vezérli a B kapuárajmkör másik ibeimenetét. A vezérelt B kaipuéramkörŐn átbocsátott impulzusok a több dekádból álló S számlálóba 60 jutnak. Mindenegyes számláló-dekád információ tartalma a V decimális számjegy-kijelzőről olvasható le. Értékes megoldást kapunk akkor, ha az S számláló dekádnfokozatai négyszöghiszterézisü mágnesnmagokat tartalmaznak, 65 amelyek pl. indított blocking üzemmódiban mű*