162002. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ipari rendszerek készülékeinek, különösen távközlési rendszer készülékeinek ellenőrzésére és vezérlésére
21 162002 22 ramo.t végrehajtjuk minden egyes hiba számára és az analizálásit minden esetben végrehajtjuk, akár új a hiba, akár nem. Köininyű belátni, hogy ez nagy mennyiségű szükségtelen művieletet okoz a számítógépben. Egy második tárölómező alkalmazásával el^ érhetjük, hogy egy hibát csak az első alkalommal analizáljuk, amikor megtaláljuk. Amikor először találunk egy hibát a készülékek egy csoportjában, ezt jelezzük az 'említett második tárölómező megfelelő rekeszéiben például azáltal, hogy ezt a rekeszt 1-álfepotba állítjuk az említett hiibaainalizáló program végén (P pont az 5b. ábrán). A letapogató program ebben az esetben először a második tárolómezőben levő rekeszeket tapogatjia le annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy egy rekesz, amely a készülékek egy csopartjánialk felel meg, 1-állapotában van-e vagy sem, úgyhogy ha talál a letapogatási folyamatban olyan írekeszt, amelyik 1-állapotban van, a megfelelő csoportot nem fogja letapogatni, amint azt a 6. ábrával kapcsolatban ismertetjük. Amint az 5b. ábrán 'jeleztük, a letapogatás folytatódik a következő primer időközökben anélkül, hogy a második tárolómezőben az 1-állapotlban levő rekesznek megfelelő csoportot letapogatnánk. A 6. ábra egy-eljárás lépéseinek folyamatábráját mutatja készülékek letapogatására, azaz megfelelő rekeszek letapogatására, amelyek a megfelelő készülékek tényleges állapotát képviselik. Ebben az esetben binlér .1 érték a második itárolórnező azon rekeszében van regisztrálva, lamely megfelel a készülékek olyan csoportjának, amielyben egy hibás készüléket találtunk. Ha egy rekesz 1 ^állapotba van beállítva, a készülékek ezen rekesznek megfelelő csoportját mindaddig nem tapogatjuk le, amíg a hiba kijavítása meg nem történt, amint azt ismertetni fogjuk. A 2a. és 2b. ábrákkal kapcsolatban egy folyamatot ismertettünk, amelyben a vonaljelfogó tényleges állapota és |a tarolámezőben levő megfelelő rekesz között változást találtunk és a tárolómezőbein levő megfelelő rekesz állapota bevitelre került mind az első, mind pedig a második tárolóimezőire. A 6. ábra kapcsán ismertetjük, hogy ezt a változtatásit hogy választjuk, ki és hogy tudjuk elkerülni második tárolóimező terület használatával, hogy .például egy vonaljelfogóban bekövetkezett hibát több egymást követő primer időközben analizáljunk. A 6. ábrán levő 1 lépés [(„INDEX") megegyezik a 3a. és 3lb. ábrák 302 lépésével, vagyis azzal, hogy egy letapogatási folyamat kezdő indexét átvisszük egy regiszterbe. Annak érdekében, hogy elkerüljünk egy szót, almelyet csak mint indító szót haísználurik a második tárolómezőn, a 2 lépésiben 1 értéket levonunk {„INDEX = = INDEX—1") az említett kezdő indexből. Az új index segítségével ezután a második tárolóimezőben levő megfelelő szót száimítjuk a 3 lépésben („ADR") oly módon, amely hasonló a 3a. és 3ib. ábrák 303—310 lépéseihez. A második tárolómezőn levő szót, amelyet a számított cím ' választott ki, a 4 lépésben („'RÉG") egy regiszterbe, például az R4 .regiszterbe olvassuk, .amely 5 a 3a. ábrán van jelezve, A BOR regiszterbe binér 1111 van beírva az 5 lépésiben .(„BOR = = 11,11"), úgyhogy amikor letapogatjuk a 16-bites második tárolómezőben levő szarvakat, a letapogatás .mindenkor a szónak legjelentősebb binér rekeszében kezdődik azáltal, hogy a 3a. ábrán jelzett AClilil ÉS-áramkört aktiváljuk. A 6 lépésben („BIT = •17") a BOR regiszter által kiválasztott írekeszt érzékeljük, hogy megállapítsuk, hogy az illető rekesz l-re vagy 0-ra van-e állítva, azaz, hogy legalább egy hiba van-e regisztrálva a készülékek megfelelő csoportjában. Tegyük fel először, hogy a kiválasztott rekesz 0-ra van állítva. Ez magában foglalja azt, hogy a készülékek megfelelő csoportja hibamentes és a letapogatás megtörténhet, A készülékeik megfelelő 'osoporitjának letapogatása ebben az esetben a 7 lépésben történik (RT = = DS?"), jelezve, hogy a vezérlő funkciót elvégeztük atekinitetben, hogy az azonosság meg van a készülékek csoportjának állapota és az adattárolóban levő rtárolómező állapota között. Amennyiben különbség van az említett állapotok között, akkor az említett tárolómezőt azonnal át kell állítani, összhangban a készülékek illető icsoportrjáfaan levő állapotokkal, azáltal, hogy átállítási programot végzünk („RT = DS" a 8 lépésben), .például a 2a. és ,2b. ábrákkal, vagy a 4a. és 4b. ábrákkal kapcsolatban ismertetett program szerint. Ezután a következő utasításvégrehajtás történik, például számítás azon készülékre vonatkozóan, amelyben a különbséget éppen találtuk. Ezt NI jelzi. .Ha viszont a 7 lépésiben nlem találunk különbséget, akkor a BOR regiszter tartalmából il értéket levonunk, _ vagyis az említett itárolóham levő következő jelentős rekeszt választjuk ki (9 lépés „BOR == = BOR—1"). Ugyanilyen módon választjuk ki, a regiszterben a jelentőségben soron következő rekeszt, ha" a 16 lépésiben kiválasztott rekesz 1-állapotba van állí|tv|a, az&z ha a készülékek megfelelő csqporrtrjában legalább egy készülék hibás. Ilyen módon a készülékek azon csoportja, amely hibás készüléket tartalmaz, nem kerül összehasonlításra a .tárolómezőben levő megfelelő szóval mindaddig, amíg a hiba javítása meg nem történik. Ez magában foglalja azt, hogy a letapogatási időben tekintélyes megtakarítást érünk el. A 10 lépésiben („BOR—1 = = —17") érzékeljük, .vajon a 9 lépésben történt kivonás okoz-e átvitelt vagy sem, azaz, hogy a szóban levő valamennyi rekesz letapogatása megtörtént-e. Ha átvitel nem történt, ismét a 6 lépést végezzük el, és a BOR regiszter új tartalma által kiválasztott rekeszt tapogatjuk le. Ugyanilyen módon a letapogatást folytaitjuk mindaddig, amíg az említett tárolóban levő szó minden rekeszét le nem tapogatjuk. Ha a 9 lépésben végzett kivonás eredménye átvitel, akkor a 3 lépésiben számított címből 1 65 értéket levonunk, úgyhogy a második tároló-11