161986. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-cinnamoil- 3-indolilecetsav- származékok előállítására

3 161986 4 mot [Bourguel, M., Bull. Soc. Chim. France <4E) 41, 1444 <(>1927)}, Rainey-tvasait, Raney-nikkelt, kinolinnal mérgezett palládiumot [Isler, O., Helv. Chiiim. Acta, 30, 1911 (1947)], palládium-kalcium­karbonát rendszert [Eisner, B. B., Paul, P. F. M., J. Qhem. Soc. 1953 3166], Lmdlar-katalizátort [Lindlar, H., HeW. Ohim. Acta 3i5, 446 (1952)], piperidinnel mérgezett Raoey-nikkel — cinkace­tát rendszert [Karra:, P., Kebrle, J., Helv. Chim. Acta 35, 2570 (ilööß)] és hasonló anyagokat hasz­nálhatunk. A reakciót általában oldószer, pl. metanol, etanol, tetrahidrofurán, dioxán, víz vagy hasonló anyagok jelenlétében, szolbahő­mérsékleten vagy szobahőmérséklet alatti hő­mérsékleten hajtjuk végre. A reakció során rendszerint cisz-k:onfigurációjú (I) általános kép­letű vegyületeket kapunk. A (II) általános képletű l-/?-ferúlpropinoil-#­Jindoliteioetsav-íszáiimazékokat az A) reakciókép­letben vázolt két eljárással állíthatjuk elő. Az egyik eljarásyáltozat szerint a (III) általános képletű N^-íenilpropmoil-feniMdrazin-nSzáirma­zékokat vagy sóikat vagy hidrazon-származékai­kat (IV) általános képletű ketosavakkal reagál­tatjuk. A (III) általános képletű N^-fenilpropinoil­-fenillhidrazin-származékokat savaddíoiós sóik, így hidrokloridjaik, hidrobromidjaik, foszfátjaik vagy hasonló származékaik formájában használ­hatjuk fel. A (III) általános képletű hidrazon­-szármiazékok előnyösen a következők lehetnek: acetaldehM-JhiLdrazon, benzaldehidnhidrazon vagy difarálketon-hiidrazon. A reakciót oldószerben vagy anélkül, konidenzálószer jelenlétében hajt­juk végre. Köndanzálószerként pl. sósavat, foróm­hidirogénsaiviat, kénsavat, cinkkloridot, foszfor­savat, ecetsavat vagy hasonló vegyületeket hasz­nálhatunk fel. Oldószerként pl. ecetsavat, pro­pionsavat, benzolt, toluolt, xilolt, ciklohexánt, dioxánt, metanolt, etanolt vagy hasonló anya­gokat alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen 50—150 °C közötti hőmérsékleten hajítjuk végre. A második eljárástváltozat szerint az (V) álta­lános képletű 3-iradoMlecetsav-származékokat kondenzálószer jelenlétében (VI) általános kép­letű /?-jfenil-prapinoil-halogenidekikel reagáltat­juk. Kondenzálószerként előnyösen pl. nátriu­mot, káliumot, lítiumot, nátiiumhidridet, nát­riumamidot, káliumamidot, litiumamidat, lí­tiumhidroxidot, nátriumhidroxidot, káliumhidr­oxidot vagy hasonló vegyületeket alkalmazunk. A reakciót oldószer, pl. benzol, toluol, xilol, pi­ridin, dianetiltformiaimdid, etiléter, tetrahidrofurán, dioxán, dimetoxietán, hexán vagy hasonló anya­gok jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót szo­bahőmérsékleten ós végrehajthatjuk, kívánt esetben azonban a reakcióelegyet melegíthet­jük vagy hűthetjük. A reakciót előnyösen 0—15 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az így kapott l-^-fenilpropinoil^3-indolilecet­sav-alkilésztereket szokásos módon, pl. a 698 378 sz. belga szabadalomban leírt eljárással alakít­hatjuk a szabad savakká. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részle­tesen isimertetjük. 5 1. példa: 1. lépés: 10 10 g 2-mettlM5-metoxi~3-indolileeetsav^eitilész­ter 70 ml dimetilformaimiddal készített oldatá­hoz 1,6 g nátriumhidrádet adunk, és a reakció­elegyet 2 órán át 45—50 °C-on keverjük. Az elegyhez 0—5 °C-on, keverés közben 6,5 g ß-15 -fenilpropinoilkloridot adunk. Az elegyet 2 órán át 0—5 °C-on, majd 3 órán át 55—<60 °C-on keverjük. Az elegyhez vizet adunk, majd 3X100 ml benzollal extraháljuk. A benzoics rétegeket egyesítjük, vízzel mossuk és magméziiuimszulfát 20 fölött szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyo­máson lepároljuk. A viszkózus, olajos maradék­hoz etanolt adunk. 12|1—1122 °C-on olvadó, sár­ga, kristályos ln(/?-fenilpropinoil)-<2-mettl-5-tfnet­oxi-3-indoHlecetsav-etilésztert kapunk, 65,9% ho-25 zammal. 2. lépés: 30 3 g li(/?-fenüpropinoál)-2-metil-H5-<metoxi-3--indolilecetsay-etilészter és 300 ml metanol ele­gyéhez 1 g 5%-os palládium-báriuimszulfát ka­talizátort és 0,8 g kinolint adunk. Az elegyet kb. 1 atmoszféra hidrogénnyomásoin, szobahő-35 mérsékleten, 0,08 mól hidrogén felvételéig rá­zatjuk. A katalizátort kiszűrjük és a szűrletet csökkenitett nyomáson betöményítjük. A mara­dékot benzolban oldjuk, a benzoics oldatot híg sósavoldattal, majd vízzel mossuk, magnézdum-40 szulfát fölött szárítjuk, és az oldószert csökken­tett nyomáson lepároljuk. Olajos l-cinnaimoil-ß­-metil-S-metoxi-3-indolileßetsav-etilesztert ka­punk. A termék infravörös spektrumában 1730, 1680 és 1610 cm-1 hullám-szóim értéknél jelenik 45 meg maximum. Hozam: 73,0%-2. példa: 50 1. lépés: 4 g acetaldehM-p-metoxöfenühiidrazon 20 ml piridinnel készített oldatához 0—5 °C-on 5 g fenilpropinoilkloridot adunk. A reakcióelegyet 55 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vízbe öntjük. A kristályos terméket vízzel mos­suk. 102—ililO °C-on olvadó acetaldehid-N1 -!^­-feni]propdnoil)jpHmetoxifenilhidrazont kapunk. 1,6 g acetaldeihid-N'-idö-feniilpropinoUJ-p-met-60 oxifenöhidrazon 35 ml etanollal készített olda­tába 1 órán át 5—ilO °C-«n sósavgázt buboré­koltatunk. A reakcióelegyhez ezután 20 ml étert adunk. 163—1I166 °C-on olvadó, kristályos N l-(ß­-tfenilpropinoil)-ip-metoxifen:ilihidrazin-(hidro-65 kloridot kapunk. 2

Next

/
Thumbnails
Contents