161984. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a dagasztómunkának technológiailag optimális tésztahőmérséklet alapján történő szabályozására

3 terjesztésének megkönnyítésére irányulnak, el­sősoriban a kiszolgálás és üzemeltetés egyszerű­sítésével. Mivel az intenzív dagasztás esetén — az előb­biekiből kitűnően — nincs lehetőség a tészta dagasztás köziben való megfigyelésére, így a dagasztás végpontjainak érzékszervi megállapí­tására sem, ezért már ezideig is tölbb módszert dolgoztaik ki a dagasztás befejezésének megál­lapítására. A legegyszerűbb módszer az idő­kapcsoló óra alkalmazása, de ímert a dagasz­tási idő »em minden esetben arányos a da­gasztóraunkájval — elsősomban a lisztek tulaj­donságától is függő változó tésztakonzisztencia miatt — ezért a dagasztási idővel nem lehet egyértelműen meghatározni a dagasztás vég­pontját. Az előbbi eljáráshoz viszonyítva komoly ha­ladást jelent a tényleges dagasztómunka mé­résére alapozott módszer. Ezért az ipari 'gya­korlatban elsősorban azokat a berendezéseket alkalmazzák, melyeiken a kívánt dagasztómun­ka előre beállítható. Ez esetben a dagasztás ak­kor fejeződik be, amikor a szükséges dagasztó­munkát a dagasztógép a tésztával közölte. Ez a módszer ugyan lehetővé teszi a dagasz­tómunka igen pontos és automatikus beállítá­sát, viszont a tésztahőmérsékletet meghatározó tényezők zavaró hatását egyáltalán nem veszi figyelembe. Így a tésztahőmórséklet beállítása minden egyes dagasztás esetében a szakmun­kás feladatja. Ez pedig túlzottan sok, aprólékos munkát jelent, miivel a liszthőmérséklet, a víz­hőmérséklet, a berendezés hőmérséklete, a te­remihőmérséklet is lényegesen befolyásolják a tészta véghőmérsékletét. Ezen túlmenően sorozatos dagiasztások eseté­<ben a dagasztógép hőmérséklete, a teremhő­mérséklet is általában megváltozik, amii a tész­tahőmérséklet beállításával kapcsolatos további problémát okoz. A dagasztáskor elért tésztahőmérsékletnek a tészta további feldolgozása során — mind a reológdaii tulajdonságok, mind pedig a tészta érése és kelése során végbemenő enzimes fo­lyamiatok sebessége szempontjából — megha­tározó szerepe van. Ismeretes, hogy az enzim­reakciók sebessége közelítőleg l!0%rtkal változik 1 °C hőmérsékletváltozás Hatására. Ahhoz, hogy zökkenőmentes ós a technológiai folyama­tokban torlódás nélküli tenmelés legyen bizto­sítható, a dagasztás utáni folyamiatok sebessé­gét jelenitékenyen befolyásoló tésztahőménsék­tet meghatározott értéken kell tartani. Ez a hőmérséklet az előállítandó tenmék típusától, a technológiai átfutási időtől, az alkalmazott élesztő mennyiségétől és minőségétől, de a liszt minőségétől ás függően +05 és + 35 °C kö­zött van, lényeges azonban, hogy a választott és rögzített technológia esetében optimális tész­tahőmérséklettől ± 0,5 "C^nál nagyabb eltérés ne legyen, mert az a minőség romlása nélkül csak kismértékiben és termelési zökkenők (idő-4 eltolódás) árán korrigálható, melyre korszerű termelés esetén mér nincs lehetőség. A dagasztómunka mérésére alapozott mód­szer további hátránya, hogy viszonylag igényes, 5 komplikált és így drága automatika szükséges a berendezéshez, vagyis a dagasztámunka be­állításához, méréséhez és szabályozásához. A találmány szerinti eljárás elsősorban eze­ket a hiányosságokat szünteti meg és biztosít-10 ja az intenzív dagasztógépek tökéletesebb és egyszerűbb működését. Mivel a tésztakészítéslhez szükséges dagasztó­munka kb. 95%-a hővé alakul, és csupán 5%-a 15 esik a tészta alkotóanyagainak — elsősoriban a fehérjének — mechanokémiad átalakítására, ezért a tészta dagasztás közbén történő felme­legedésének mértéke a tésztával hatásosan kö­zölt munka jó mérőszámát adja. 20 A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a dagasztómunka mértéke, a tészta és tészta­képző anyagok hőmérséklete, valamint a liszt vízfelivevő-képességónék mérve egymással függ-25 vény kapcsolatban van, és a technológiai szem­pontból optimális dagasztó munka értékét — azaz a dagasztógép leállítására szolgáló auto­matikus vagy kézi beavatkozás alapját — elő­nyösen a tészta hőmérséklete szerint lőhet meg-30 határozni. Az előbbi felismerésen alapuló — találmány szerinti — megoldást támasztja alá az a már említett körülmény, hogy a tészta hőmér,sák-35 letét ± 0,5 °C pontossággal kell tartani, viszont a fajlagos dagasztómunkára vonatkozóan ilyen szigorú kötöttségek nincsenek. Például kenyér­tészrta esetében a 9—13 Wh kp-1 értékek kö­zötti fajlagos dagasztómunkiával gyakorlatilag 40 azonos minőségű késztermékek állíthatók elő. Éppen ezért előnyös a találmány szerint a tésztahőmérsékletet olymódon biztosítani és ez­zel egyidejűleg a dagasztómunkát az optimális minőségnek megfelelő (pl. kenyértészta esetén 45 9—il3 Wh kp-1 ) értékhatárok között úgy sza­bályozni, hogy a tésztahőmérsékletet befolyá­soló tényezőknek (a tésztaképző anyagok, a (berendezés, a helyiség hőmérsékleti változásá­nak) zavaró hatása ne a bedagiasztott tészta 50 hőmérsékletét, hanem a fajlagos dagasztómun­kát módosítsa. A találmány tárgyát képező — tésztadagasz­tást szabályozó — eljárás szerint a dagasztó-55 munkát a tésztafajtáira megállapított optimális tésztahőmérséklettel szabályozzuk olyképpen, hogy a tésztaképző anyagoknak — a tészta­hőmérséklettel és a dagasztómunkával függ­vénykapcsolatban levő — hőmérsékleteit úgy 60 választjuk meg, hogy az optimális tésztahőmér­sékleti, a tésztaképző anyaghőmérsékleti, vala­mint a liszt vízfelvevő-képességi értékek, a köz­tük fennálló függvénykapcsolat szerint, az op­timálás fajlagos dagasztómunka értéktartamá-65 nyába eső értéket eredményezzenek, a dagasz-2

Next

/
Thumbnails
Contents