161968. lajstromszámú szabadalom • Folyadékenergiával működtetett univerzális folyadékemelő berendezés

161968 13 14 Egyetlen 9 szelepcsoport nagyított felülnézetét szemlélteti a 6. ábra. Mint látszik, a szelepcsoport három db, csúcsaival egymás felé néző háromszög alakú 10 átömlő nyílást tartalmaz, amelyek ily módon három db, az egész szelepcsoport geometriai középpontja felé csökkenő méretű átömlési keresztmetszettel rendelkeznek. Mindhárom 10 átömlő nyílás egy-egy 11 lezáró szeleplappal van fölülről lefedve, amelyek például nyersgumi, vászonbetétes gumi, műanyag, vagy más, célszerűen flexibilis tulajdonságú anyagból készült sík lapok. Mindegyik 11 lezáró szelep a 9 szelepcsoport középpontjától legtávolabb eső alapéle mentén van rögzítve, míg a másik két éle mentén csupán szabadon fölfekszik a légüst fenéklemezén. A folyadék nyomásimpulzusának hatására e háromszög alakú 11 lezáró szeleplapok rögzített szélük mentén föl tudnak billenni. A nyomásimpulzus megszűnte után all lezáró szeleplapok automatikusan visszazáródnak, és lefedik a 10 átömlő nyílásokat. A tapasztalatok szerint az 1 nagylégüstökből fölfelé haladó 13 szállító vezetékek szállítási teljesítménye jelentős mértékben javítható abban az esetben, ha a 13 szállítóvezétéknek az 1 nagylégüst belsejében levő torkolatát a 28 vízsugárszivattyúként alakítjuk ki, a hozzá tartozó 15 vízsugárcsövet pedig célszerűen ä 14 propellerszárnyas terelőlapáttal társítjuk. A 15 vízsugárcső — a 7. és 8. ábrán látható módon — előnyösen a 14 propellerszárnyas terelőlapát forgástengelye ia lehet egyúttal. A 14 propellerszárnyas terelőlapát az 1 nagylégüstben levő folyadék fölfelé való irányítására szolgál, és ezzel segíti a 15 vízsugárcső hatékonyságát. A 15 vízsugárcső ugyanakkor a 3 kislégüst felöl a 18 összekötő csövön át, továbbá a 4 segédlégüstök felöl a 21 összekötő vezetékeken át nyomás alatt érkező folyadékot közvetlenül a 13 szállítóvezeték torkolatába lövelli, és ezáltal magával ragadja a 9 szelepcsoportokon át az 1 nagylégüstbe bejutott folyadék részecskéit. A berendezés megindítása és megállítása a 2. ábrán látható 8 ütőszelep, illetve az L lendítőcsövek nyomótároló felöli végén elhelyezkedő 30 zsilipzárak működtetésének segítségével történik. Minden egyes — főlépcsőt tartalmazó — lépcsőrendszer működésbe helyezése oly módon történik, hogy az A nyomótároló közelében az L lendítőcsövek végeinél levő 30 zsilipzárakat megnyitjuk, ezáltal az L lendítőcsöveket víznyomás alá helyezzük. Ekkor az L lendítőcsövön át az érkező folyadékmennyiség a 2 ütőfejben levő — és zárt vagy kinyitott helyzetében rögzített — 8 ütőszelepeknél egyszerűen megáll, vagy azokon át még akadálytalanul tovább tud haladni a 26 túlfolyótér felé. „Kosütés" egyik esetben sem következik be. Abban a pillanatban azonban, amikor külső beavatkozással a 8 ütőszelep kitámasztását megszüntetjük, a zsákutcaszerűen kialakított 2 ütőfejen hirtelen megnövekvő nyomás fölcsapja az 1 nagylégüst és adott esetben a 3 kislégüst aljában elhelyezett 9, illetve 9a szelepcsoportok lezáró szeleplapjait. Ez a jelen-5 ség voltaképpen a„kosütés", amely az L lendítőcsövön folyadék egy részének kiemelésére alkalmas. Természetesen a kosütés pillanatában a 2 ütőfejben lecsökken a nyomás, és ezért a 8 ütőszelep lebillen és a folyadék egy részét újból átengedi a 26 túlfolyótérbe. Az L lendítőcsövön folyamatosan érkező, valamint a 7 viszszacsatoló vezetékből újból a 2 ütőfej felé áramló folyadék hatására a 8 ütőszelep ismét zárul, melynek következtében a 2 ütőfejben ismét megnő a nyomás, és ez újból a 9 szelepcsoportok nyitását eredményezi. Ez a nyomásnövekedés a nyomótároló által kifejtett statikus vízoszlopnyomás 60—100-szorosát is elérheti. Mint látszik tehát, a 2 ütőfejben lezajló fluktuáló nyomásváltozás során az L lendítőcsövön jövő primer folyadékmennyiség szekunder része lökéshullámok formájában jut a 9 szelepcsoportokon át az 1 nagylégüstbe. E szekunder részt mint „hasznosított' folyadékmenynyiséget a 13 szállító vezeték magasabb szintre juttatja, ahonnan közvetlenül felhasználható, vagy egy magasabban elhelyezkedő további lépcsőrendszer főlépcsőjének nyomótárolójához szolgálhatja a folyadékot. A szekunder folyadékmennyiség hasznosítása természetesen csak azon az áron történhet, hogy a primer folyadékmennyiség másik (tercier) része a 8 ütőszelepen keresztül „hasznosítatlanul" túlfolyik a 26 túlfolyótérbe. A találmányi gondolat értelmében — mint már említettük •— e 26 túlfolyótér ä főlépcsőhöz csatlakozó segédlépcső nyomó tároló ját is képezheti, és mint ilyen lehetőséget nyújthat arra, hogy a túlfolyt folyadékmennyiség egy része valamilyen formában közvetlenül vagy közvetve újból hasznosíthatóvá váljék. Az üzemeltetés megállítása fordított módon történik, mint az indítás. Ennek során a 8 ütőszelepet kinyitott helyzetében rögzítjük, és ezáltal nem adunk lehetőséget arra, hogy a zsákutca-szerűén kialakított 2 ütőfejben hirtelen nyomásnövekedés lépjen föl, ami a 9 szelepcsoportok kinyílását tudná eredményezni. Emellett célszerű lehet a megállításkor a 30 zsilipzár lezárása is. Amennyiben a legalsó lépcsőrendszer főlépcsőjének Ai nyomótárolója nagy vízhozamú vízfolyás, melynek vízével takarékoskodni nem kell, akkor a berendezés megállításakor nem szükséges a 30 zsilipzár lezárása. Ehelyett megengedhető, hogy az L lendítőcsöveken és a 8 ütőszelepeken keresztül a berendezés működtetésére egyébként alkalmas és elegendő vízmennyiség teljes egészében hasznosítatlanul elf ollyék. A berendezés megállítása és megindítása célszerű módon a 7. ábrán föltüntetett 16 ve-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7