161957. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó perisztaltikus szivattyú

161957 6 Sőt a beteg váratlanul megmozdulása követ­kezitéiben a tű vagy a véniában levő kälteter megközelítheti az érfialat, és megváltoztathatja a berendezésiben a nyomásesésit. Ilyen körülmé­nyek között, ha a térfogatsebesség nem csekken nagyon gyorsan, a tű vagy .a katéter vége meg­köpüíyözheti az érfalat, teljesen megakasztva az áramlást és megsértve a falat. Bár a szivattyú mechanikus része elméletileg .bármilyen szerkezetű lehet, gyakorlatilag leg­alkalmasabb egy sztátor 'nélküli fongósziivattyú. Az ilyen szivattyúk közül előnyös az 1. ábrán vázolt háromgörgős szivattyú.. Ez a szivattyú különösen előnyös abban az esetben, ha egy beteg élete forog kockán, mert a csöve sokkal lassabban használódik el, mint sztátoros szi­vattyúk esetében, és a vért továbbvezető cső részleges vagy teljes eldugulása esetén nyomás­határalóként működik (a folyadék visszafolyhat az eldugult rugalmas csövön át saját nyomása révén legalább egy görgő körül ahelyett, hogy összeszorulna két összenyomibatatlain gépelem között; ilyenkor a szivattyú kevesebbet vagy semimit sem teljesít, de nem fenyeget a cső el­durranásának veszélye). Bár a szivattyú minden helyzetben képes szabályosan működői, célszerű a szivattyúcsövet a vízszintestől eltérő (előnyösen függőleges) sík­ban elhelyezni oly módon, hogy a középső része magasabb szinten legyen a folyadék kilépési he­lyénél; ezáltal visszatartható a vezetékbe vélet­lenül bejutott légibuborék, feltéve, hogy a szi­vattyúzott folyadék sebessége kisebb a buborék felszállási sebességénél. Ez az eset különösen henuolízisinél, amikor a vér áramlási sebessége kicsi (I6,I5—7 om/sec 1 cm körüli belső átmérőjű csőben). Egy jellegzetes előnyös esetben, nevezetesen egy vérszivattyúnál a szivattyúcső nincs telje­sen elzáiráctva a szivattyú nyomoszerveiinel, büty­köknél vagy görgőiknél (legalábbis a forgórész olyan helyzetében, amely megfelel a cső mini­mális megnyúlásának normális működés köz­iben sztátor nélküli szivattyúnál). A csőnek a feszülését a szivattyú paraméterei határozzák meg: a forgási sebesség, a teljesítmény, a szállí­tónyomás, a cső relatív vastagsága és rugalmas­sága és a görgők átmérője. A feszülés meg­határozása nem jár semmi nehézséggel, elégsé­ges például a feszülést fokozatosan változtatni mindaddig, amíg a kívánt eredményt elérjük. A szivattyú egyik kiviteli alakjában a görgők nem hengeresek, hanem az összelapított cső oldalsó görbületének megfelelő helyen kisebb az átmérőjük, miint középen. (Nevezetesen kettős csonkakúp vagy két végükön kónikus henger alakúak lelhetnék. Az ilyen alak megkönnyíti a cső feszülésének szabályozását, és fokozza a cső ellenálló képességét ismételt hajlítással szemben. Ez az alak megfelel a sztátoros szivattyúkban is, különösen a cső teljes elzáródásának elkerü­lésére. Egy találmány szerinti sztátor nélküli feszí­tett csöves szAvattyúnak további előnye, hogy maximális szállíitányomása beállítható csekély ingadozással a térfogatsebességi tartományának nagy részében (lásd a 4. ábrát és a 2. példát). A találmány szerinti szivattyúhoz tartozó cső 5 bánmilyen rugalmas anyagból lehet, amely elég­gé ellenáll az ismételt hajlításnak; különösen alkalmasak erre a célra a szokványos perisztal­tikus szivattyúkban használatos elasztomerek. Sziiliibongumii általában .megfelel biológiai folya-10 dékok számára, és kiváló a rugalmas alaktairtós­sága. Azonkívül a Ailálmány szerinti csőnek vé­konyabb falúnak kell lennie, mint a szokásos szivattyúkban, miért hajlania kell a belső nyo­más változásaiinak hatására. Ez a vastagség-15 csökkenés növeli a cső élettartamát, ami to­vábbi előny különösen testen kívüli keringetés esetében. A találmány szerinti perisztaltikus szivattyú­inak számos előnye van a centrifugái szivattyúk-20 ikal szemben (változó teljesítmény állandó for­dulatszámnál), azok és a volumetrikus szivaty­tyúk hátrányai nélkül (dekantáció és az alakos elemek elromosolása). Ennélfogva ezek nyújtják a legnagyobb biztonságot mind a szívás, mind a 25 szállítónyomás, mind pedig ia levegő véletlen beszívása szempontjából. A következő példák szemléltetik a találmány megvalósítását. 30 1. példa: Arteriovenózus sipolyos és állandó hemolízi­ses kezelésre szoruló Ibeteg vérének keringetésé-35 re szolgáló, az 1. ábrán vázolt szivattyúinak a következő jellegzetes tulajdonságai vannak: kettős csonkakúp alakú görgők, köziépen 6 mm átmérővel, 4,5° csúicsszaggel, egymástól 120' szögtávolságna egy 60 mm sugarú köríven; 40 '9Xil2 mim átmérőjű sziiiikonguimi cso, Shore­keménységie 55, nyúlása 1,2 kg terhelésre 10%; a csőhossz nyugalomban 355 mm, működés köziben 393—404 mm (a görgők szöghelyzetétől függően). 45 A szivattyú a vért 1,6 mim belső átmérőjű punkciós tűn át szívja az érből, és alkalmas csőosatlakQzásokkal ellátott hemiodializátorba iiryomija. A vér az énbe .ugyanolyan tűn át jut 50 vissza. A gyakorlatban a percenkénti fordulatszám 25, ami megfelel 7i5^ös érverésnek. A beteg alatt 70 om-es helyzetiben és a cső közepes éllaposo-55 dása esetén a vér térfogatsebessége kb. 300 ml/ /min. 2. példa: 60 Az 1. példában leírt szivattyún a következő módosításokat hajtjuk végre: A görgőknek a középső része 12 mm bossz-65 ban hengeres 5 mm átmérővel, és 5 mim hosszú

Next

/
Thumbnails
Contents