161940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérplazmafehérje frakciók előállítására ioncserélőgyanták, 2-etoxi-6,9 -diaminoakridin-laktát és polikovasavak felhasználásával

161940 10 deti 2/3-ára csökken. A ,pH beállása után a plazmáról azonnal dekiantálunk. Az I. .{fibrinogen) frakciót 4—ö órás állás után oetnitriifugáljuik. A gyantát azonnal felhérjementasítjük fiziológiás nátriuimklorid oldattal miközben n tejsavval a pHnt 5,3 körül tartjuk. Az I. frakció felüMszót erősen savanyú kation- és erősen bázikus anioncserélő gyantával (Varion KS és Varion AD) frakcionáló edényben állandó keverés mellett teljesen ionmentesítjük. A két gyantát úgy adagoljuk, hogy a felülúszó pH-ja ioncsere közben pH 5,3—6,8 között ingadozzon. Az ioncsere befejezése után a pH 4,9—5,3 érték közé all toe. Egy órás állás után a gyantáról dekantálunk és centrifugaiunk. Az így kapott felülúszó összfehérjie tartalom 15%ának minden g-jára 0,15 g „rivanol4>ázist" adagolunk. Centrifúgálás után a felülúszóba az összfehérjetairtaloni 15%^ának minden g-jára 0,21 g riroanolt számítva 7 súly%-os rivanolt adunk, majd az albumin frakciót, mely a felülúszó összfenérjetartaimiának kb. 69—75%-át teszi ki, „rivanol-íbázissal" kicsapjuk. Ehhez minden g allbuminra 0,li5 g „róManol-bázist" adunk. A csapadékot oentrifugálás után 5,5—6,0 súly% albuminra számított desztillált víziben szuszpendáljuk majd n tejsavval 6,5 pHnnál oldjuk. A keletkezett rivanolt aktív szénnel távolítjuk el, majd derítőszűrést végzünk. Az így nyert 5,5—6 súly%~os albumin oldat minden 100 ml-jére 0,1 g aerosilt adva, 3 órás keverés után centrifugálunk. Az oldatban maradt monakovasavat és más' elektrolitot erősen savanyú kationcsenélő gyantával (Varion KS) és erősen bázisos anioncserélő gyantával (Varion AD) eltávolítjuk. A gyantáról dekantálás után az albumin oldatot steril desztillált vízzel 5 súly%-ra állítjuk majd 5 súly%ras dextrose 0,004 M nátriumkaprilát és 7,25 pH (a pH-t n nátriumhidroxiddial állítjuk be) mellett 60 °C~on 10 órát hőkezeljük. A teljes anioncsere után kapott csapadékot gyanta jelenlétében steril desztillált vízben szuszpendiálva célszerűen 2,0—.2,6 súly% fehérjetartalomra, n tejsavval pH 4,1—4,'8-nál oldjuk, majd a gyantáiról dekantálunk. Az így kapott oldatot az albumin kicsapása utáni felülúszóval összeöntjük. A ynglohulint ebből az oldatból állít jiuk elő úgy, hogy minden g y-glabulinra anynyi 7 súly%rios rivanolt adunk, hogy 1 g-ra 0,i21 g rivamol jusson, imaijd a y^glofeulinon kívül minden g fehérjére 0,15 g „rivanol-bázist" számítunk. A keletkező csapadékot centrifugáljuk. A felülúszóban marad a y-globulin. A felüliúszóhoz anioneserélő gyantát adagolva a rivanolból az összes „bázist" felszabadítva a y^globulint visszük csapadékba. Oentrifiugálás után a „y-glo-Ibulin riivanol-lbázis" komplex csapadékot desztillált vízben szuszpendaljjuk, célszerűen 4—5 súly % y-glofoulinra számítva, majd a komplexet n tejsavval bontjuk meg. Az oldatot 0,45 súly% nátriumklorid tartalomra állítjuk be 10%-*os rjátriumklorid oldattal. Centrifúgálás után a maradék rivanolt aktív szénnel távolítjuk el, majd az aktív szénnel- együtt a keveréket sterilre szűrjük, és liofilizáljuk. Liofilizálás után pedig a klinikai célnak megfelelő koncentrációjú oldatot készíthetünk. Szabadalmi igénypontok: 10 1. Eljárás vérplazmafehérje-fraikciók előállítására, azzal jellemezve, hogy a vérplazmából a fibrinogen frakciót katianicserélo gyantával pH 4,1—4,3Hnál csapjuk ki, majd a fibrinogen frakció felüiúszójánlak teljes ionmentesítése után 15 nyert plazmaoldatból a (2-etoxi-i6,9-diami:iio^akridin-laktátnak nátriumhidroxiddal külön előállított) 2-etoxi^6,9-idiamino-akiridíin-„bázis" részével első lépésben 1 g fehérjére 0,ili5 g „bázist" számítva, a plazmaoldatból a teljes ionmentesí-20 tés után maradt olyan gldbuláris fehérjéket csapjuk ki reverzibilisen, tejsavval visszaoldható formában, melyek izoelektromos pontja pH 4,8 alatt van, majd a plazma-oldatban maradt minden g y-gJoibulinra 0,21 g 2^etoxi-6,9-«üaimino-25 -akridin-laktátot adagolunk, 7 súly%-os oldat formájában, ezután 1 g albuminra 0,15 g 2netoxi-6,9-diamino^akridin4)ázi&t számítva a pH 4;8 izoelektronios pontú albumin frakciót csapjuk ki reverzibilisen; tejsavval célszerűen 5—7 30 sulyP/onra visszaoldás után, a keletkezett 2-etoxi-6,9-idiaminoj

akridiin-4aktátot aktív szénnel távolítjuk el: az így nyert 99% feletti tisztaságú albumin oldatot a klinikai célnak megfelelően 5 súly% koncentrációra hígítjuk, majd az albumin 35 kicsaipása után maradt felülúszóból 1 g fehérjére 0,15 g 2-etoxi-H6,,

9-diaminonakridinbázist számítva anioneserélő gyantával annyit szabadítunk fel, hogy a pH 4,9—6,7 izoelektromos pont közé eső fehérjéket csapjuk ki reverzibilisen, szintén tej-40 savval visszaoldható formában: további anioncserével felszabaduló 2-etoxM5,9-diamino-akridinmel a pH 6,8 és efeletti y^lotoiúinokat viszszük szintén tejsavval visszaoldhaitó komplex csapadékba, melyet azután oélszerűen 4—6 súly 45 %^ra visszaoldva, a legalább 90%-os tisztaságú y-globulin oldat nátriumklorid tartalmát 0,9 súly%-ra állítva, egyben a a-etoxi-S^diamino-akri3in-Jaktát nagy részét eltávolítjuk^ a maradék részt pedig aktív szénnel adszorbeáljuk, 50 sterilen szűrjük, liofilizálás után a klinikai célnak megfelelő koncentrációra pldjuk: a teljes ioncsere után kicsapódott és tejsavval pH 4,3— 4,ßHnal célszerűen 2,0—4,0 siúly%nra visszaoldott globulin frakciókhoz az oldatban levő minden g 55 y-globulinra 0,21 g 2^etoxi-6,Q^diamino-akridin-laktátot adunk és ezután a y^globtulinon kívül a többi fehérjefrakciót 2-etoxw6,íWianiino^akridinnel tejsavval viaszaoldhiató komplex csapadékba visszük, a felülúszóban anioneserélő 60 gyanta adagolásával a laktatót hiidroxil-ionokra cserélve a felszabaduló 2-efoxi-6,i9-diamino-akridinnel a pH .6,8 és. efeletti izoelektromos ponttal rendelkező yngldbulinokat csapjuk ki és célszerűen 4—6 súly%Hra oldjuk vissza tejsavval: a 65 nátriumklorid tartalmat 0,9 súly%~ra állítjuk be, 5