161918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élő szervezetre káros hulladékok bitumenbe történő ágyazására

161918 láspontú, 25 °C hőmérsékleten 174 1/ilO mm pe­netrégiójú és a Fraas-iféie töréspontja —26 °C. A bitumen 200 °C-on mért vizskozitása 23 cP, nyilttéri lobbanáspontja pedig 326 °C. A nagy­laboratóriuma berendezésnél az. elnyeletés köz­ben az elnyelő zóna habfeltétjének fejhőmérsék­lete 105 °C, fenékhőmérséklete 250 °C, az elnye­lető zónia abszo;riherének hőmérséklete pedig 250 ±5 °C. A berendezés szakaszos működése mel­lett a zagy betáplálási sebessége 0,7 lit/fh, a bi­tumen töltet mennyisége pedig 12 kg. Az elnye­letés időtartama 8 óra, s ennek eredményeként a képződött termék száraz hulladékanyag kon­centrációja 35 s%. A szárazanyag-tartalom el­oszlása a bitumenben tökéletesen egyenletes, a koncentrációja a bitumen minden részében 35 s%, a beágyazott szemcsék szabadszemmel nem lát­hatók. A kapott termék gyűrűs-golyós lágyulás­pontja 140 °C feletti, 25 °C-on mént penetráci­ója 1 l/ilO mm alatti, a 2000 °C-on mért viszko­zitása 4.104 cP, a műveletnél alkalmazott 250 °C-os lefejtési hőmérséklet mellett a berendezésiből minden nehézség nélkül eltávolítható volt. A termék lobbanáspontja 270 °C. A képződött pár­lat 98% vizes fázáslból és 2%, olajos fázisból áll. A vizes fázisban 0,029 s% száraz hulladék talál­ható. Az elnyelető zóna abszoríberének alján a folyamat közben benyomott inert gáz mennyi­sége bitumentöltet egységi mennyiségére számít­va 70 lit/kg-óra. 2. példa: Az előző példáiban ismertetett összetétellel rendelkező radioaktív iszap bitumenbe történő beágyazását folyamatos üzemű berendezésünk­ben is megvalósítottuk. így lényegesen nagyobb kapacitás biztosátlható. Az alkalmazott bitumen azonos minőségű volt. A kísérleti körülmények szintén megegyeztek a szakaszos üzemű berendezésnél alkalmazottak­kal. ' A folyamatos üzemű berendezést 30 kg bitu­mennel töltöttük meg. A zagy betáplálási se­bessége 0,84—2,5—4,2 l/h volt. Ennek megfele­lően a bitumen betáplálási ill. elvételi sebessége 1 és 5 kg/h között változott. Beinduláskor 5,5 l/h zagy betáplálási sebesség­gel kb. 2 óra alatt elértük az optimálisnak ta­lált 20—25;%r©s telítettséget a bituimeniben. Ek­kor tértünk rá a folyamatos üzemeltetésre, mely az 1 és 3 l/h bitumienbetáplálási sebesség esetén teljesen egyenletes terméket szolgáltatott. 5 l/h esetén némi kiülepedés tapasztalható, mely azon­ban nagyolbb gázsebesség alkalmazásával meg­szüntethető. A termék jellemzői és az izotápeloszlás az 1. példánál ismertetettekkel azonos volt. 30 3. példa: 10 15 20 25 A példa szerinti radioaktív iszap feldolgozása után a ^ár-os izotópeloszlást az alábbinak talál­tuk: * a bitumenben a kondenzátum/ban a távozó gázban összesen 90,84% 0,11% 0,05% 100,00%, Az aktív reaktortöltet 3 különböző szakaszá­ból vett minták közel azonos aktivitás eloszlása igazolja, hogy eljárásunkkal a bitumenibe a só­tartalom egyenletesen, szinte a szerkezetbe be­épülve helyezkedik el. A háttérrel korrigált ki-, sérteti eredmények: I. doboz II. doboz III. doboz 34,4 imp/sec 34,2 áimp/sec 34,7 iimp/sec A radioaktív izotópot tartalmazó bitumennel végzett kioldási vizsgálatok arra az eredményre mutattak, hogy 20 s% sótartalomig az első 30 nap alatt kioldás cslak a felületről történt és az sem haladta meg a 0,25%-át az eredetileg el­nyelt sótartalomnak. 20 s% sótartalmon felül a kioldási értékek viszont előnytelenül növeked­tek. Ezért eljárásunkban nem kívántunk 25 s% sótelítettség fölé menni és a biztonsági követel­mények fokozására a kész telített és kihűlt bi-. tumen tömböket még további védőburkolattal látjuk el. Például a hideg bitumentömböt újabb friss bitumen védőrétteggel vonjuk be. Az eljárást és a berendezést felhasználtuk igen híg szennyezett oldatok szárazanyagtartal­imának kivonására is. A model-oldat közönséges 35 vezetéki víz volt, melyet 0,02 mg/liter radioak­tív 24 Na-al szennyeztünk. A szennyezést NaCl formájában adtuk a vízihez. A beágyazásra alkalmazott bitumen nagylen­gyeli származású, 70 °C gyűrűs-^golyós lágyulás-40 pontú, 25 °C hőmérsékleten 22 l/ilO mm penet­rációjú és Fmaass-iféle töréspontja —4 °C volt. A bitumen 200 °C-on mért viszkozitása 80,0 cP, nyilttéri lobbanáspontja 334 °C. 45 A reaktor hőmérséklete 150—200 °C között, a feltét hőmérséklete 100 °C volt. A betáplált oldat mennyisége 5 l/h, a bitumentöltet mennyi­sége 30 kg. Az alacsony sókonoentrációra való tekintettel 50 ezt a műveletet célszerű szakaszos üzemben meg­valósítani, mert így is egy töltet több hétig hasz­nálható. Aktivitásmérés segítségével megállapítottuk, hogy a tisztított víz csupán 10~4 mg/liter aktív 55 anyagot tartalmazott. Figyelembe véve a víz ke­ménységét okozó sótartalmat is, mely szintén radioaktívvá vált, a fenti szennyezés oly cse­kély, hogy az egyszeri művelettel nyert desztil­látum már nyugodtan folyóvízibe engedhető. 60 Találmányunk szerinti eljárás fő előnye, hogy nagy víztartalmú radioaktív iszapok bitumenbe történő ágyazását egyetlen lépésben valósítjuk meg. Az iszap víztartalmának eltávolítása, a szárazanyagnak a bitumenibe való finom eloszla-65 tása, valamint „beágyazása" a találmányunk 3

Next

/
Thumbnails
Contents