161917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményre hengerelt aluminiumfóliák és szalagok bevonására hőre lágyuló lakokkal

161917 jon az alumíniumfóliához vagy szalaghoz, másrészt megkívánják, hogy a csomagolóanyag alkalmas legyen élelmiszeripari célokra, a mindenkori csomagolóanyagokkal képzett forrasztási varrat szilárdsága megfelelő legyen, a cso- 5 magolóanyag a zsír- és olajtartalmú anyagokkal szemben megfelelő beépülési képességgel rendelkezzék. A zsír- és olajtartalmú anyagok jó beépülési lehetősége különösen olyan melegen forrasztható alumíniumfóliáknál és szála- 10 goknál nagy jelentőségű, amelyeket polivinilklorid fóliából készült zacskók lezárására alkalmaznak. Ezeket a zacskókat előnyösen zsír-és olajtartalmú áruk csomagolásánál alkalmazzák. 15 A találmány tárgya olyan eljárás, amely az említett hátrányokat kiküszöböli. A találmány szerinti eljárás segítségével a hengerolajjal fedett alumíniumfóliákat és szalagokat olyan merlegén forrasztható lakkréteggel láthatjuk el, 20 amely különösen jól tapad a keményre hengerelt anyagokhoz és előállításmódja következtében — különösen polivinilkloriddal szemben — igen nagy forrasztási varratszilárdsággal rendelkezik. , 25 A találmány szerinti eljárás alapja az a tapasztalat, hogy a legnagyobb forrasztási varratszilárdság a hőre lágyuló anyaggal bevont alumíniumfólia és a műanyagfólia között akkor érhető el, ha a forrasztandó anyagok egymás- 30 hoz hasonlók. Tekintettel az alkalmazható polivinilklorid lakk-nyersanyagokra, a legkedvezőbb tulajdonságokat 5—19% vinilacetátot tartalmazó vinilklorid-vinilacetát kopolimerrel érhetjük el. A nem módosított kopoümert a ki- 35 elégítő tapadási szilárdság elérésére 177 °C-on 30—80 percig kell beégetni. Ezt az időt a találmány szerinti eljárás alkalmazásával a fenti érték törtrészére csökkenthetjük. 40 Azt találtuk, hogy 5—15% polivinilacetáttartalmú, nem módosított vinilklorid-vinilacetát kopolimer alapú melegen forrasztható lakk esetében a lakk-komponenseket részlegesen összeömlesztve olyan hőre lágyuló lakk-alapozást ál- 45 líthatunk elő, amely keményre hengerelt alumíniumfóliákhoz és szalagokhoz nagyon jól tapad, pollvinilklorid fóliákkal szembeni forrasztási varratszilárdsága igen jó, zsírtartalmú termékekkel szemben pedig nagyon jó beépü- 50 lési készséggel rendelkezik. A melegen forrasztható lakkot és a hőre lágyuló alap-lakkot 1—10 pm vastagságban vihetjük fel. A lakkokat 140— 200 °C, előnyösen 150—180 °C hőmérsékleten 3—6 másodperc beégési idő alatt olvaszthatjuk 55 a környező lakkréteggel össze. Hőre lágyuló alapozólakk gyanánt az alábbi alapanyagú lakkokat alkalmazhatjuk: 1. Nitrocellulózzál kombinált poliakrilátok, 60 amelyek adott esetben polivinilacetáttal vannak kombinálva. A poliakrilát-tartalomnak legalább 36%-nak kell lennie. (50% szilárd anyag, etilacetátban oldva.) A lakkokban a nitrocellulóz-gyapot és a polivinilacatát arányát úgy kell 65 megválasztani, hogy a réteggel ellátott alumíniumfólia blokkpontja 1—2 legyen. 2. Vinilklorid-vinilacetát keverékpolimer, polimetakrilát-alapú és olajmentes alkidgyantaalapú kemény és lágy gyantákkal kombinálva. A lágy gyanták arányát — s ezzel a lágyság fokát — úgy kell megválasztani, hogy a fent megadott hőmérsékleten a lakkréteg megolvadjon. 3. Nitrocellulózzál kombinált olajmentes alkidgyanták, amelyek adott esetben kemény gyantát tartalmazhatnak. Ezekben a kemény gyanták arányát úgy kell megválasztani, hogy a lakk csak a fent megadott hőmérsékleten érje el a lakkréteg megolvasztásához szükséges lágyságot. 4. Adott esetben kemény és lágy gyantákkal ellátott stirol-kopolimerek. Ezeknél a lágy gyanták arányát úgy kell megválasztani, hogy a réteggel ellátott alumíniumfóliák vagy csíkok 1—2 közötti blokkponttal rendelkezzenek, s a fent megadott hőmérsékleten a lakkréteg megolvadjon. 5. Adott esetben nitrocellulóz-tartalmú -polivinilacetát, amely kívánság szerint még kemény vagy lágy gyantákat is tartalmazhat. Ezeknél a lágy gyanták arányát úgy kell megválasztani, hogy a réteggel ellátott alumíniumfóliák és szalagok 1—2 közötti blokkponttal rendelkezzenek és a fent megadott hőmérsékleten a lakkréteg megolvadjon. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon mutatjuk be: 1. példa: A melegen forrasztható lákkrétegeket egy gépmenettel vihetjük fel a keményre hengerelt alumíniumfóliákra és szalagokra. A lakkozást hengeres berendezésben valósítjuk meg. Ennek során -egy 30 i"m vastag keményre hengerelt alumíniumfóliát két egymástól elkülönített lakkozó készülékben hengeres lakkozó berendezés segítségével 4 ,"m vastag lakk-alappal és 3 ^m Vastag melegen forrasztható lakkal látunk el. A hőre lágyuló lakk-alapot a 'fentiekben felsorolt lakk-nyersanyagokból készítjük. A hőre lágyuló lakk-alapot és a melegen forrasztható lakkot egymástól elkülönítve 150—180 °C-os hőmérsékletű, 40 m/perc sebességgel forgó száraz hengerekkel szárítjuk meg, ill. olvasztjuk meg. A lehűlés után az alumíniumfóliát feltekercseljük. Ahhoz, hogy a lakk-alap jól.tapadjon az alumíniumfóliához, az szükséges, hogy a lakk blokkpontja 1—2 legyen. A fentiek szerint előállított hőre lágyuló réteg kitűnően tapad a keményre hengerelt alumíniumfóliákhoz és szalagokhoz, igen jó beépülési lehetőséggel rendelkezik zsír- és olajtartalmú termékekkel szemben, polivinilklorid kemény fóliákkal szembeni forrasztási varratszilárdsága pedig nagyobb, mint 1200 p/15 mm, ha a forrasztást nyomás és hő segítségével, az idő függvényében végezzük, 2