161859. lajstromszámú szabadalom • Elektromos húzóágy gerinc és végtagok huzatásos intermittáló tornáztatására

161859 amely — tapasztalatunk szerint — a húzásnál biztosított tornaíhatás mellett nyerhető. J. C. Radford (USA) Ausztriáiban 1966-ban bejelentett, 275 721 lajstromszámú szabadalma lényegében az ágyéki szakasz kézi húzását biztosító Sándor-féle húzókószüléknek nyakhúzáshoz, ágyba helyezhető kereten alkalmazott változata. A itherápiás eljárásunk lényegét jelentő rhytmologiiai hatást — a betegség szerint változtatható frekvenciájú lineárisain növekvő és csökkenő hatású tornáztató húzóerőt — ezzel a készülékkel sem érhetjük el. A sejtek struktúrájára kifejtett, rhytmologiai-meahanikai ingerhatást, a periodiaitásjeffektuson .alapuló tornahatást — miként a Sándornféle készülékkel sem, — úgy ezzel a berendezéssel sem érhetjük el. A találmányi gondolat lényege tehát az az orvosi felismerés, hogy amiennyiben a beteg testrészeket adott periódusú, lineárisan növekvő és csökkenő, monoton változó erőhatásoknak, lassú, egyenletesen tornáztató ingereknek tesszük ki, úgy a kezelés nemcsak a csigolyák egymástól való távolodásával, a csipő- és térdizület nyújtásával jár, hanem izomlazító, nyugtató, keringés javító hatást is biztosít, s a szövetek táplálását, regenerálódását is elősegíti. A szabályosan adagolt mechanikai kezelés hatása biorhytmikuisan is érvényesül. (Az egyenletesen, szabályosan változó periodicitások rhytmologiai hatása ismert pl. a vonaton utazó és elálmosodó embernél.) E hatásnak a húzókezeléssel való kombinációja azt eredményezi, hogy a kisérvesedett porckorong körül feszülő lágyrészek ellazulnak, s így a porckorong visszaíhelyeződése — ilyen, fürdőkezelésre még nem alkalmas, heveny stádiumban is — lehetővé válik. A fenti ingerek kiváltása az eddig ismert készülékekkel nem lehetséges. Készülékünk megfelel annak a modern, gyógyászati követelménynek is, hogy a húzás tengelye beállítható legyen. Készülékünknél ezt lábzsámollyal biztosítjuk. A találmány szerinti berendezést a mellékelt 1. ábrán mutatjuk be perspektivikusan. Működését a 2. ábra szerinti blokkvázlat és a 3. ábra szerinti metszeti rajzok alapján magyarázzuk. Az 1. ábra szerinti készülék kezelőrésze az ismert, gyakorlatilag súrlódásmentes, de csak konstans, statikus hatást biztosító Fröhlich-féle 1 súlyhúzásos ágy. A húzóerőkéit az ágy lábvégén levő három egymás melletti 2 mérlegkaron elmozduló 3 menetes vonóorsón levő 4 tolósúlyofc képviselik. A két szélső mérlegkar az ágy lábszáralátéteihez, a középső mérlegkar az ágy derékalátét részéhez csatlakozik 5 húzóláncok segítségével. A húzoláncok terelése a 6 vezetőtárcsák által történik, az 5 húzóláncok feszítését a 7 kilincsműves feszítő lánckerekek végzik. A tolósúlyok fcézáerővel az egyes mérlegkarokra illeszthető 22 kézikerékkel állíthatóak. A mérlegkarokon állítható 8 végálláskapcsolók vannak felszerelve, amelyek a beállított erőhatásoknál a tolósúlyok mozgását leállítják, illetve alternálj ák. A 3 menetes orsók mozga-5 tásához szükséges forgómozgást a 9 hajlékony tengelyeken keresztül a 10 hajtóműszekrény 11 meghajitómotorja biztosítja. A 10 hajtóműszekrényben három daralb megosúszásos túlbúzásvódő fix áramibevezetéses mágneses tengelykap-10 csoló van beépítve (lásd 3. ábra), amelyek üzemállapotától függ a 10 hajtóműszekrény 15 kimenő tengelyeinek mozgása. A berendezéshez tartozik a 13 táp- és vezérlőszekrény, valamint a 14 kézi táwezérlőegység. A berendezés egy-15 ségeit többerű, hajlékony kábelek kötik össze. A találmány szerinti megoldás rendszertechnikai felépítését a 2. számú blokkvázlat alapján magyarázzuk. A 20 kézi távvezérlő egységgel indítható és 20 vezérelhető a berendezés kézi és automata üzemmódban is. Az egységben levő üzemmódválasztókapcsoló segítségével kiválasztható a következő négy fajta kezelésmód: a) jobb alsó végtag konstans és intermittáló 25 húzása 0—15 kg között; b) bal alsó végtag konstans és intermittáló húzása 0—15 kg között; c) mindkét alsó végtag konstans és intermittáló húzása 0—30 kg között; 30 d) derék, hát, nyak konstans és intermittáló húzása 0—30 kg között. Megjegyezzük, hogy az alátétekre rögzített gumis expander kesztyűvel a felső végtag izü-35 léteinek tornáztatása is elvégezhető. A kézi távvezérlő egység ad vezérlő parancsokat a 19 tapes vezérlő egységnek, amely a 18 hajtóegységsn keresztül közvetve és közvetlenül is működteti a 17 túlhúzásvédő egységet, amely tulajdonkép-40 pen egy megcsúszásos, fix áramibevezetéses mágneses tengelykapcsoló. E tengelykapcsoló egység három parallel hatásvonalon egymástól függetlenül működteti a 16 nyomatékátalakító-meghajtó egységet. A 16 és 19 egységek közötti 4S („végálláskapcsolós") visszacsatoit hatáslánc állapotától függően a nyomatékátalakító-meghajtó egység működteti a 21 húzóágy derék- és lábszáralátéteit. 5o A 17 túlhúzásvédő egység működését a 3. számú metszeti rajz alapján magyarázzuk. Az ábra szerinti 22 szerelőlapok között csapágyazva nyugalmi állapotban szabadon forgathat a 23 üreges tengelyvég, amely mechanikailag egy 56 egységet képez a 24 csapos rúddal és 25 nyomórugóval. A meghajtó tengelyvégen csapágyazva nyugalmi állapotban szabadon foroghat a 26 körmös tengelykapcsoló tárcsa, amelyet a hajtóműegység a 27 ékszíjjal hajt meg. A 22 sze-60 relőlapra fix beépítésű 28 húzómágnes működésekor 29 csapos mágnestárcsa a nyíl irányában balra elmozdul és a 30 csiapágygolyó közvetítésével, a 25 nyomórugó ellenében balra tolja az üreges meghajtó tengelyvégbe épített 24 csapos-68 rudat. Ez esetben a csaposrud csapja hozzászo-2