161851. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés több együttműködő számítógép szinkronizálására

3 161851 4 A továbbiakban a találmány tárgyát rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakjának tömbvázlatát mu­tatja, három számítógépből álló rendszer esetén. A 2. ábra az 1. ábrán szemléltetett A késlel­tető áramkör kiviteli alakját mutatja részlete­sen, míg a 3—5. ábrák a találmány szerinti kapcsolási elrendezés működését szemléltető jelalak ábrák. Az 1. ábrán Dl, D2 és D3 számi tógépek PIB vezeték útján össze vannak kötve egymással. Az 1. ábrán csak a találmány tárgyának ma­gyarázatálhoz szükséges részleteket ábrázoltuk. Feltételezzük, hogy ezek a részletek a három számítógépben azonos módon vannak kialakít­va. Minden egyes számítógép CLO óragene­rátora úgy van elrendezve, hogy bináris CLR számlálót léptet, amely számláló például sorba­kapcsolt tizenkét bistabil multivilbrátorból áll, azaz a számlálónak tizenkét számjegyihelye van, amelyeket az 1. ábrán 0—11 számok jelölnek, ahol az 0 jelű száimjegyhely a legkisebb hely­értékű számjegyet jelöli. A szinkronizáló kapcsolási elrendezés röviden a következő módon írható le. A számítógépek­ben levő óragenerátorok a megfelelő számláló­kat léptetik. Feltételezzük, hogy a D3 számító­gépben levő számláló léptetése történik a leg­gyorsabban. Ilyen módon ez a számláló fogja először például azt a számlálóállást elérni, ame­lyet az jellemez, hogy a 7 számjegyhelyen levő multivibrator 1-ről 0-értékre billen, úgyhogy a nyolc legkisebb helyértékű szám jegyhelyen 0-értékek lesznek. Ezen multivibrator átbillen­nése következtében az El vezetékre szinkroni­záló jel megy. Az El vezetéknek a D3, illető­leg D2 számítógépekben E3, illetőleg E2 veze­tékek felelnek meg. Ezt a szinkronizáló jelet a közös PIB vezetékien és az FI, F2 és F3 vezetékeken át valamennyi számítógépbe be­vezetjük. Az a folytaimat, amelyet bejövő szink­ronizáló jel vált ki, azonos valamennyi számító­gépiben, éppen ezért csak a Dl számítógépben lefolyó folyamatot fogjuk részletesebben ismer­tetni. A bejövő szinkronizáló jelet a Dl számítógép­be Fi vezetéken és C áramkörön át, amely a számítógépből kimenő jelek útját lezárja, bi­stabil FF multivibrator beíró bemenetére ve­zetjük. Ez a multivibrator az első szinkronizáló jel beérkezése után egy bizonyos ideig reteszeli a következő szinkronizáló jelek útját, amint ezt a továbbiakban magyarázni fogjuk. Valamennyi számítógép szinkronizáló jelet ad, ha számlá­lóik akár a léptetés következtében, akár pedig a szinkronizálás által a fent említett meghatá­rozott számlálási állást elérik, de a reteszelés következtében a szinkronizáló jelek közül csak az első az, amely a számítógépek szinkronizá­lását az FF multivilbrátornak l-re való be­állítása útján befolyásolni tudja. Egy egysze­rűbb megoldás szerint, 'amelyet B kapcsoló a állásával jeleztünk, a multivlbrétoroak l-re való beállítása G impulzusgenerátort aktivál és ez egy impulzust állít elő. Ezt az impulzust egy­részt az FF multivibrátorra vezetjük vissza, amely az impulzus következtében 0 állapotba billen vissza és ezen állapotban zárva marad az impulzus időtartamának megfelelő időre, másrészt ezt az impulzust a CLR számláló ve­zérlő bemenetére vezetjük. Ilyen módon a nyolc legkisebb helyértékű számjegyhelyen, vagyis az 0—7 szám jegyihelyeken Önérték lesz, úgyhogy a számláló ugyanolyan számlálási állásban lesz, mint az abban a számítógépben levő számláló, amely a szinkronizáló jelet adta. Bizonyos esetekiben előfordulhat, hogy nem kívánatos, hogy a bejövő szinkronizáló jel bár­mely időben a számlálóra juthasson, minthogy a szinkronizálás ebben az esetben a számláló­nak az óragenerátor által való léptetésével egy­idejűleg történhetne. Ezen két billentés egy­idejűsége következtében ugyanis a számláló­ban nem kívánatos billenési folyamatok jelent­kezhetnek, aminek äz a következménye, hogy a számláló léptetése nincs egyértelműen defi­niálva. Például azáltal, hogy a G impulzusgenerátor helyett A késleltető áramkört iktatunk az FF multivibrator kimenete és a CLR számláló va­zérlő bemenete közé, elérjük, hogy szinkroni­zálás nem történhet azon idő alatt, amikor a számláló léptetés alatt áll. Ezt a megoldást a B kapcsoló a és b állása közül a b állás jelöli. A szinkronizáló jelet, amelyet valamelyik szám­láló a 7 számjegyheiyének 1-értékről 0-értékre való változásakor lead vagy a szinkronizáló jelet adó számítógép kimenő vezetékében levő C áramköriben, vagy pedig a vevő számítógép bejövő vezetékének C áramkörélben impulzussá alakítjuk át. A 2. ábra az 1. ábra szerinti A késleltető áramkör felépítését mutatja. A 24 bemenet az 1. ábra szerinti FF multivibrator 1-értékű ki­menetével van összekötve, míg a 25 bemenet­re a CLO óragenerátor léptető impulzusait ve­zetjük. A léptető impulzust 21 ÉS-kapu két bemenete közül az egyikre vezetjük, míg a másik bemenetre a multivibrator l^erteku ki­menetén levő jelet vezetjük. Ezen ÉS-kapu se­gítségével mindenkor egy.Jéptető impulzust ki­várunk, mielőtt az FF multivibrator jelét az SS1 monostalbil multivibrator ibemenetére vezet­nénk. Az SS1 monostabil multivibrator által formált impulzusnak hossza két ti és t2 időtartamra osztottnak tekinthető, ahol ti az a maximális időtartam, amely a nyok legkisebb helyértékű számjegyhely átbillentésére... szükséges a CLR számlálóban, míg t2 az az időtartam, amelynek folyamán az FF multivibrator a további be­fövő szinkronizáló impulzusok útját reteszeli, vagyis az az időtartam, amely szükséges a számláló szinkronizálására. Az SS1 monostabil multivibrátorról jövő impulzust 23 ÉS-kapu két bemenetének egyikére vezetjük. Az óragenerátor léplető impulzusával pedig egy további SS2 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 • 2

Next

/
Thumbnails
Contents