161820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzel higítható polikondenzációs műgyanták oldatának előállítására

161820 A vízzel hígítható észter polikondenzációs gyanták kulcsproblémája vizes oldataik stabili­tása. A jó vízoldhatóságra és a későbbi térháló­síthatóságra törekedve csak viszonylag kis mo­lekulasúlyú kondenzátumokat célszerű előállí­tani, amelyek a térhálósodás kialakulása érde­kében tovább reagáltathatok. A szabad funkciós csoportokra az oldhatóság és a további rea­gáltathatóság biztosítása érdekében feltétlenül szükség van. Mindezek viszont előnytelenül be­folyásolják a gyanta vizes oldatának stabilitá­sát. E stabilitás biztosítására tehát az előbbiek­ben ismertetett feltételeket biztosító, az ismert­től eltérő, teljesen új utat kellett keresnünk. Kísérleteink során arra a meglepő felisme­résre jutottunk, hogy ha a vízzel hígítható ész­ter gyanták előállításánál karbonsavakból és polialkoholokból való polikondenzáció során oximetilén-csoportot képző vegyülettel célsze­rűen paraformaldehiddel vagy formaldehiddel reagáltatunk, a nyert gyanta tömény oldata vízzel jól hígítható és vizes oldata igen stabil, anélkül, hogy a filmképzéshez szükséges tér­hálósító képessége csökkenne. Azt találtuk, hogy ez a hatás a bevitt poli­alkohol szabad hidroxil-csoportjainak 1—8%­ban formaldehiddel való reagáltatása esetén a legkedvezőbb. Eljárásunk szerint a polikondenzációt dikar­bonsavak, illetve ezek anhidridjeinek, adott esetben imonokarbonsavaknak és polialkoholok­nak olyan összetételű keverékével hajtjuk vég­re, amelyben a sav-komponensek aránya bizto­sítja, hogy a várható savszám 50—75 közötti legyen. Dikarbonsavként, illetve dikarbonsav-anhid­ridként pl. ftálsav-anhidridet, maleinsav-anhid­ridet, trimellitsav-anhidridet, dimetilolpropion­savat, monokarbonsavként pl. linolsavat, linolen­savat, oktadekadiénsavat, oktilsavat, polialko­holként pl. etilénglikolt, dietilénglikolt, propi­lénglikolt, glicerint, hexántriolt, trimetilolpro­pánt alkalmazunk. A kondenzálást 150—250 °C közötti hőmérsékleten, toluol és/vagy xylol je­lenlétében, azeotrop módszerrel végezzük. A polikondenzáció első szakaszának lejátszódása után, amelyet a reakcióvíz 30—60%-ának el­távozása indikál, adagoljuk be a reakcióelegy­be a paraformaldehidet, formaldehid oldatot, vagy más oximetilén-csoportot képző vegyüle­tet olyan arányban, hogy a beadagolt polialko­hol hidroxil-csoportjainak 1—8%-a kötődjék formaldehiddel. A polikondenzáció befejezése, a további reakcióvíz azeotrop úton való eltá­volítása és az oldószer ledesztillálása után a keletkezett gyantából vízzel elegyedő, vagy víz­zel korlátozott mértékben elegyedő szerves oldó­szerrel (pl. etilglikol, butilglikol, etildiglikol, di­acetonalkohol, izopropilalkohol, stb.) vagy ezek elegyével 60—80% töménységű oldatot készí­tünk, amelyhez annyi ammóniát vagy tercier amint (pl. trimetilamin, trietilamin, trietanol­amin, dimetiletanolamin. stb. adunk, hogy a pH 7,0—8,5 közötti legyen. Az így kapott oldfttból készítjük megfelelő pigmentek bedörzsölésével azt a festéket, amely használat előtt vízzel hí­gítva hőre keményedő bevonóanyagként előnyö-5 sen használható. Levegőn száradó bevonóanyag előállításának igénye esetén a tömény gyanta oldathoz, a pH beállítása során, száradást elő­segítő adalékanyagot — pl. kobalt-naftenátot, kokalt-oktoátot, kobalt-verszatátot, stb. adunk. 10 A találmány szerinti eljárással előállított poli­kondenzációs műgyanta oldat vízzel 1 :3 arány­ban hígítva másfél évig stabilan, kiválástól mentesen tárolható, míg az eddig ismert ilyen 15 termékek hasonló hígítási és tárolási körülmé­nyek mellett legfeljebb fél-egy évig stabilak. A találmány szerinti eljárással előállított mű­gyanta oldat az eddig ismert hasonló célú ter-20 mékek legfeljebb tizenöt-húszszoros hígítható­ságával szemben, ionmentes vízzel harminc­szorosra hígítva is homogén, stabil, kiválástól mentesen tárolható rendszert képez. 25 A találmány szerinti eljárással előállított mű­gyanta oldatok további előnye, hogy a belőlük hígítással készülő bevonóanyag hőkezelési idő­tartama az ismerthez képest rövidebb és a be­lőlük kialakuló védőbevonat keménysége igen 30 nagy. Eljárásunk kivitelezését a következő példák szemléltetik: 1. példa: 35 444 srész ftálsavanihidridet, 272 srész penta­eritritet, 540 srész desztillált lenolajzsírsavat, 540 srész dimetilolpropionsavat és 50 srész xylolt keverővel, azeotrop desztillációs feltéttel 40 ellátott saválló acél autoklávba mérünk be és állandó kevertetés közben az elegyet 195—200 °C-ra melegítjük. A képződő vizet azeotrop desztillációval folyamatosan távolítjuk el. 3 óra múlva mikor mintegy 40 srész víz desztillált le, 45 a hőmérsékletet 180 °C-ra csökkentjük és 18 srész paraformaldehidet adagolunk be. A poli­kondenzációt mindaddig folytatjuk 180—190 °C-on, amíg további 77 srész víz desztillál le és a gyanta savszáma 58—eo^ra csökken (kb. 6—8 50 óra). A polikondenzáció befejeztével a xylolt le­desztilláljuk és a visszamaradó gyantából eti­lénglikol-monobutiléter és izopropilalkohol 1 :1 arányú elegyével 70%-os oldatot készítünk. 55 Az oldat 100 srészéhez 1 srész kobalt-nafteát oldatot (2% fém-kobalt tartalommal), 5 srész etildiglikolt és 7,5 srész trfetilamint adunk, majd egy órás kevertetés után 100 srész desztillált vagy ionmentesített vizet. 60 Tiszta vízzel tovább hígítható oldatot kapunk, amely 2 óra múlva levegőn porszáraz, másnapra kemény, tiszta bevonatot ad. Pigmentálva vízzel hígítható zománc készíthető belőle, amely ke-65 meny, eUenállő bevonatot ad.

Next

/
Thumbnails
Contents