161814. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyamatosan változó görbültségű laprúgó előállítására részleges nyújtással

161814 ban, minden löketben azonos alakítási energiát szolgáltatva. A rugó anyagának megfolyása nem okvetle­nül terjed ki a rugó teljes keresztmetszetére, hanem az alakító szerszámfelek felületének ki- 3 alakításától függően csak a rugó lapfelületének egyes elhatárolt részeire, ill. egyes keresztmet­szeteinek meghatározott részére korlátozódik. A fentiekből következik, hogy meghatározott 10 energia-kvantummal történő alakítás esetén a sorozatban gyártott rugók eredő görbülete egy­mástól eltérhet, mert a rugók keménység és méretszórása miatt az alakítás mértéke külön­bözhet, azonban az így előállított rugók a ki- 15 indulási egyenes helyzetig visszatérítve mindig azonos rugónyomást szolgáltatnak. Az adott alakítási energiával történő műve­let elvégzésére mindeddig dinamikus eljáráso­kat használtak. Ennek egyik elterjedt példája 20 az ejtőkalapácsos eljárás, amelynél az egyik alakító szerszámfél megfelelő tömeggel kiegé­szítve, számított, de egy gyártási sorozaton be­lül mindig azonos magasságból, szabadon esik a munkadarabra. A kívánt rugógörbület elére- 25 se érdekében a két alakító szerszámfél egyike sima felületből — célszerűen síklapból, a má­sik pedig a felületből kiemelkedő alakító ido­mokkal — célszerűen csonkagúlákkal — van ellátva. A laprugó és a felső szerszámrész 30 érintkezése pillanatában az alakító szerszám teljes mozgási energiája a csonkarugók lapjain adódik át és létrehozza a rugó anyagában a már említett, helyileg korlátozott megfolyáso­kat. A benyomódások felöli oldalon a rugó 35 anyaga megnyúlik és ennek következtében lét­rejön a görbült alak. Amennyiben az egyik alakítófelület sima-sík lap, a másiknál pedig egyező magasságú és osztású alakítótestek ugyancsak sík alapfelu- 40 létből emelkednek ki, akkor az ezekkel létre­hozható rugók görbült alakja körív. Az állandó alakítási energiával, dinamikus módszerrel történő rugógyártás előnye a nagy 45 alakítási sebesség, amely lehetővé teszi nagy sorozatok gazdaságos gyártását. Egyik hátrá­nya viszont éppen a dinamikus alakításból eredő zajosság és rázás. Másik jelentősebb hátránya az, hogy a rugók görbült alakjának 50 megváltoztatása csak durva fokozatokban, ki­zárólag az alakító szerszámfelek cseréjével old­ható meg, körívtől eltérő görbült alakú rugók előállításához számítással meg nem határoz­ható, nagyon költséges és nehezen elkészíthető 55 görbe felületű és/vagy egyenlőtlen osztású ala­kító idomokkal ellátott szerszámfeleket kell alkalmazni. Az előzőekben ismertetett eljárások hátrá­nyainak kiküszöbölésére alkalmas a találmány 60 szerinti eljárás, amely a rugók alakítását stati­kusan és folyamatosan végzi. Az eljárás lénye­ge és egyben újdonsága abban áll, hogy a lap­rugók folytonosan változó görbültségeit nyúj­tással hozza létre, olymódon, hogy a rugó hosz- 65 sza mentén előre meghatározott, folytonosan változó erővel terhelt alakító elemet vezetünk végig, amely a rugót a másik alakítóelemre szorítja és amely alakítóelemek a kívánt gör­bület irányának megfelelő alakító idomokkal vannak ellátva. A rugók megkívánt görbült alakjának kiala­kításához szükséges változó mértékű — célsze­rűen egyoldali — nyújtás az eljárás alkalma­zásával jön létre, hogy az alakító elemek, mint szerszámfelek egyikén vagy mindkettőn elhe­lyezkedő alakító idomok a laprugó felületébe benyomódnak és a benyomódás helyén az anyagot szétnyomják, megnyújtják. A nyújtás mértéke az alakító idomok benyomódási mély­ségétől függ, amit viszont a rugó anyagának keménysége és az alakító elemekre ható nyo­móerő együttesen határoz meg. Az alakító­idomok alakja célszerűen csonka gúla vagy csonka kúp vagy hasáb. Az alakítás során a laprugó nyugalomban marad vagy halad. Ha a laprugó nyugalomban van, akkor az egyik alakítóelem — célszerűen görgő : — az alakítás során helyben maradó, merev, másik alakító elemmel szemben a köz­tük elhelyezkedő rugón halad. Ha a laprugó halad, pl. folyamatos alakítás esetén,, akkor a helyben maradó, görgősen ki­képzett alakító elemmel szemben a másik ala­kító elem felülete — az lehet úgyszintén görgő — és közöttük elhelyezkedő laprugó" halad. Az alakítás kiterjedhet a laprugó teljes szé­lességére vagy annak csak egy részére. Megfe­lelő kialakítással ilymódon görbe felületű, pl. csavarfelület alakú laprugó is előállítható. A találmásy egyik alkalmazási területe elektromechasikus szerkezetekben alkalmazott, érintkezőkkel ellátott, működési előfeszítéshez szükséges görbe alakú laprugó előállítása. A rajz a találmány szerinti eljárást fogana­tosító példaképpeni berendezés működését szemlélteti. Ezen látható, hogy a 2 rugó szük­séges görbe alakját — célszerűen vegyes har­madfokú parabolát — az 1 sík alakító elem­mel szemben a hely függvényében, célszerűen lineárisan változó erővel terhelt 3 görgős ala­kító elem hozza létre. A találmány egyik alkalmazási területe elektromeohanikus szerkezetekiben alkalmazott, származik, hogy — ellentétben a régi megoldá­sokkal — nem igényel külön gépet az alakító művelet elvégzése, erőszükséglete minimális, finomoonthegesztő gépre adaptálható, a kon­taktusozással egyidőben a rugók előfeszítését is el lehet végezni. Másik előnyeként jelentke­zik, hogy a beszerelt rugók érintkezőnyomása igen kis tűrésen belül szór (± lg), amely fe­leslegessé teszi a rugónyomások szerelés utáni állítását. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás folyamatosan változó görbültségű laprugó előállítására, részleges nyújtással, az-2

Next

/
Thumbnails
Contents